Dunaújvárosi Hírlap – 1982. március 26.

A város ötször ült be a “Dózsába”

A kasszafilmeken múlik?

Mintha Dunaújváros apraja-nagyja felkerekedett vol­na, s öt-hat alkalommal az egesz város beült volna a Dózsa moziba. A tavalyi sta­tisztikai adatok 356 ezer 900 nézőről tanúskodnak. Ez a tervezett (tehát remélt) né­zőszámnál 17,4 százalékkal több. Vajon Valkó Sándorné, a Dózsa mozi üzemvezetője miben véli felfedezni a rég várt siker okát?
– Kasszafilmeket vetítet­tünk, olyanokat, mint A csil­lagok háborúja és A nyolca­dik utas a halál címűt. De sokat tettünk azért is, hogy a társadalmi és művészi szempontból jelentős alkotá­sokra is bejöjjön a közönség.
– Beszélhetünk-e a Dózsa mozi önálló műsorpolitikájá­ról? Közismert, hogy egy-egy mozi az országos és a me­gyei hálózat része.
– A legfőbb kérdésekben a Művelődési Minisztérium Filmfőigazgatósága dönt. A többi már vidéken a tizenki­lenc megyei moziüzemi vál­lalat, Budapesten a FÖMO dolga. A filmeket a műsor­osztályok osztják el, s ebbe a helyi mozi üzemvezetők is beleszólhatnak. Januártól ha­vonta egy előzetes vetítés is segít bennünket a filmek köz­ti eligazodásban. Engedje meg, hogy idézzek a Fejér megyei Moziüzemi Vállalat tavalyi munkájának értéke­léséből: “Az elért eredmény­ben része, volt a helyi kezde­ményezéseknek is, hiszen az összes látogatószám emel­kedésének aránya megyénk­ben 19,1 százalék, az orszá­gost meghaladta… me­gyénkben minden ötödik mo­zilátogató kultúrpolitikailag fontos filmet tekintett meg.”  Igyekszünk megvalósítani az általános műsorpolitikai el­veket, figyelembe véve azt is, hogy a Dózsa mozi a be­mutató mozik közé tartozik.
– Akadnak, akik ez utób­bit kétségbe vonják a kése­delmes premierek miatt.
– Az új filmeknek körül­belül felét játsszuk a buda­pesti bemutatóval egy időben, esetleg egy-kéthetes csúszás­sal, a többit csak a követ­kező hónapban láthatják a dunaújvárosiak. Mivel kevés kópia készül, a megyék kor­látozott időre kapják meg őket. Ilyenkor nem a “Dó­zsáé”, hánem a székesfehér­vári Köztársaság mozié az elsőség, ritkán történik meg a fordítottja. Az pedig egye­nesen lehetetlen, hogy – a fővárosi mozikhoz hasonló­an – a vidéki bemutató mo­zik is prolongálják, vagyis egyfolytában műsoron tart­sák a sikerfilmeket. Ezt ugyanúgy fájlaljuk, mint azt, hogy rendszeresen késnek a havi plakátok, s így az elsőszámú propagandaeszköz csúszik ki a kezünkből.
– A műsorpolitikában benne foglaltatik a rétegigé­nyek kielégítése is: a film­klubok, filmankétok szerve­zése.
– A középiskolások film­klubjában jelenleg 259-en bérlettulajdonosok. Az általános iskolásoknak tavaly ősztől biztosítunk lehetőséget az úttörőmozi révén. Majd­nem hatszáz kisdobos és több mint hétszáz úttörő a vendé­günk az iskolai szabad szom­batokon. Ugyancsak ősszel indítottuk a városi filmklu­bot, ahová százharmincan je­lentkeztek. Itt is – akárcsak a középiskolai filmklubban – archív filmek “futnak”.
– Nekem úgy tűnik, hogy ez a százharminc ember ke­vés. A televízióban jóval na­gyobb sikert aratnak a régi filmek.
– Tavaly a “filmmúzeumi esték” során mi is meggyő­ződhettünk arról, hogy a közönséget csábítja egy régi hí­res név, vagy filmcím. Csak­hogy az archív filmek címét nem közölhetjük a plakáton, nem engedélyezi a Filmtu­dományi Intézet. Kötöttség az is, hogy ezeket a filme­ket csak szűk körben tűzhetjük műsorra. El kell ismerni a saját hibánkat is, túl hosszú sorozatot állítottunk össze. A szocialista brigádok­nak tavaly ősszel szervezett sorozat sikere azt bizonyítja, hogy a jövő a rövidebb so­rozatoké. A filmbaráti kört és a filmankétokat illetően viszont nem vagyok derü­látó. Még a városi filmklub vetítéseit megelőző tízperces bevezetőt is csak kevesen hallgatják.
– A néző kedvét nemcsak a látott film, hanem a mo­zizás körülményei is befolyásolják. Ha nyikorog a szék, ha hideg a terem, ha szeme­tes a nézőtér – nem biztos, hogy legközelebb is betér.
– Egyetértek. A mostani helyzet ugyan sokkal jobb a néhány évvel ezelőttinél, de még hagy kívánnivalót maga után.
– Lesz-e folytatása a ta­valyi sikernek?
– Korai még jóslásokba bocsátkozni, annyi bizonyos, hogy a közönség megnyerése érdekében mindig új és újabb feladatokat kell vál­lalnunk.

Kovács Mária


A mozi bejárati részét is felújítja a DUVÉV. Az épület teljes külső tatarozása után kicserélik, megerősítik a bejárat márványburkolatát, és felújítják a “Mai műsor”-t hirdető táblát is. Mindehhez az IKVGV emelőkosaras kocsija ad segítséget.

Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap 1983. július 29.


Dunaújvárosi Hírlap – 1986. február 7.

Menjünk a moziba be…

Ha díjat nyert, megnézzük

Ismét szeretünk moziba járni? Igen. Legalább is ezt bizonyítják a statisztikai adatok, melyeket a Dózsa mozi üzemvezetőjétől, Kleinhaus Lászlótól tudtam meg:
– Ha az év minden napján “csak” ezer ember ülne be a moziba, a nézőszám kétezerrel lenne kevesebb, mint ahányan tavaly jegyet váltottak. 1985-ben 1243 előadásunkon 368 ezer néző volt.
– Melyek voltak a legsikeresebb filmek?
– Tavaly februárban 13 előadást ért meg a Bombajó bokszoló című olasz film; 9013-an nézték meg. Ezt kö­vette a sikerlistán az ameri­kai Aranyoskám, amit tizen­négyszer vetítettünk 8951 nézőnek. A pálmát A cápa vitte el: a tizennégy előadást 10442 néző izgulta végig. Érdekességként elmondom, hogy tavaly hetvenhétezer dunaújvárosi váltott jegyet magyar filmre.
– A budapesti bemutatókat kővetően mikor “érnek” a filmek Dunaújvárosba?
– A Dózsa első kategóriás mozi, ez azt jelenti, hogy a bemutatott új filmeket öt héten belül műsorra tűzzük. Általában 2-3 héttel a be­mutatót követően mi is vetítjük az újdonságokat.
– Hány új filmet játsza­nak havonta?
– Körülbelül 4-5 bemu­tatónk van minden hónap­ban.
– Sokan szeretnék vi­szontlátni a régi sikerfilme­ket…
– Vetítünk is közülük gyakran. De nemcsak raj­tunk múlik, hogy melyik közkedvelt filmet tűzzük új­ra műsorra. A külföldi fil­mek vetítési joga általában 3-4 évre szól. Ha nem vá­sárolja meg a MOKÉP is­mételten a jogot, akkor nem játszhatjuk, hiába szeretné a közönség újra látni a fil­met. Meg kell említenem azt is, hogy a filmeket a MO­KÉP osztja el a megyék kö­zött. Amennyiben egy-egy műről kevés kópiájuk van, nem vetíthetjük ugyanazt az alkotást egyszerre mind a ti­zenkilenc megyében.
– Melyik film bukott meg tavaly?
– Az élet muzsikája című magyar filmet hét előadáson összesen 850-en nézték meg. Kálmán Imre életéről szól a film, az operettet kedveli a közönség egy jelentős hánya­da, ezért sikerre számítot­tunk. Nem így történt. Az Uramisten című magyar film is megbukott az első vetítések után. Érdekes, hogy később, amikor különféle külföldi díjakat kapott, meg­nőtt az ázsiója, mi is újra műsorra tűztük, és ekkor már sikert aratott.
– Van-e önálló műsorpolitikája a Dózsa mozinak?
– A MOKÉP által forgalmazott filmekből szabadon választhatunk, természetesen a helyi igényeket figyelembe vesszük.
– És mennyire veszik fi­gyelembe a rétegigényeket?
– Messzemenően. Ezt szolgálják a kamaramoziban vetített rendezői, kortárs- és archivsorozatok. Szeretnénk bemutatni nálunk ritkaság­nak számító kínai, venezue­lai, mexikói filmeket is. A gyerekeknek kisdobos- és út­törőbérleti előadásokat tar­tunk. A kisiskolásoknak rajzfilmeket, a nagyobbak­nak fantasztikus és kalandfilmeket vetítünk. Érdekes, hogy a rajzfilmek csak az óvodásokat és az elsősöket, másodikosokat vonzzák, a harmadik osztályosok inkább már úttörőbérletet vesznek.
– Milyen érdekességeket láthatunk idén?
– Igazi kiugró sikert idén sajnos nem várhatunk. Nagy érdeklődésre tarthat viszont számot Az elveszett frigylá­da fosztogatói című film folytatása, valamint a Break második része.

Virágh Ildikó


Dunaújvárosi Hírlap – 1986. március 28.

Kiváló lett a Dózsa mozi

Vannak lehetőségek

Kiváló Filmszínház elis­merő oklevelet kapott a Fe­jér Megyei Moziüzemi Vállalattól a dunaújvárosi Dó­zsa mozi. Hasonlóval a me­gye 117 mozija közül eddig csak a móri dicsekedhet. Hogy idén miért éppen a dunaújvárosinak ítélték oda, azt Kóbor Istvántól, a Fejér Megyei Moziüsemi Vállalat igazgatójától kérdeztük:
– Az első kategóriás mo­zik közül az utóbbi években a Dózsa Filmszínház fejlő­dött a legdinamikusabban. Különösen sikeres volt a ta­valyi év, 1985-ben az előadások száma kevesebb volt ugyan, mint 1984-ben, a lá­togatók száma azonban meg­haladta a tavalyelőttit. Nőtt a szervezett, ezen belül pedig az ifjúsági előadások száma. A mozi munkája azonban nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempontból is figyelemre méltó. Ez utóbbi­ban nagy szerepe van az egy éve működő kamaramozinak. A megye filmszínházai kö­zött egyébként a dunaújvá­rosi mozi adottságai a leg­kedvezőbbek. Ezeket az el­múlt 2-3 évben sokkal job­ban kihasználták, mint ko­rábban, de még ennél is többet lehetne kihozni ebből a filmszínházból.
– Távlati terveik?
– Az emeleti galérián egy újabb kétszáz személyes ka­maramozit lehetne kialakítani, a hátsó részben pedig egy gyermekmozlt. Négy vetítőhelyiséggel már igazán minden igényt kielégítene az intézmény. Bízom benne, hogy egy kölcsönző létreho­zásával még az idén meg­kezdhetjük a rendszeres videomozi-programokat.

– szi-


Dunaújvárosi Hírlap – 1987. augusztus 14.

A Dózsa mozi tervei

Megyünk a moziba be?

Szeptemberben lesz négy eve, hogy a Dózsa mozi új üzemvezetőt kapott Kleinhaus LászIó személyében, s azóta, ha nem is látványos, de a megújulást célzó lényegi változások történtek a város első számú filmszínházában – legfontosabb ezek között a kamaramozi létre­jötte, ahol két év óta archív és művészfilmeket vetítenek nem is olyan csekély számú érdeklődők számára. Most, a nyári uborkaszezon vége fe­lé, arra kértük az üzemveze­tőt, hogy mondja el: mi az év első felének mérlege, ho­gyan telt el a mozi nyara, milyen filmekre számítha­tunk az év végéig, s hogy a megújulási folyamat csak­ugyan folyamat-e a Dózsa moziban.
– Az év elején meglepe­tésként érte a közönséget a meglehetősen drasztikus jegyáremelés. Kénytelenek voltunk rá. A központi nagy kalapból eddig a moziháló­zatot dotálták, de ez a pénz most már a filmgyártásé. Meg kell élnünk a magunk kenyerén. Ősztől azt tervez­zük, hogy megváltoztatjuk a jegyár-kategóriákat, magya­rán: az olcsóbb jegyek több sorra fognak vonatkozni, mint eddig; így talán érvé­nyesülni fog a kis haszon, nagy forgalom elv. A nyár elég gyenge volt, aránylag kevés sikerfilmet vetítet­tünk, de a pénzügyi tervünk lényegében, időarányosan teljesült.
– Milyen összeget jelent ez?
– A tavalyi pénzügyi ter­vünk nem egészen 6 millió volt, ezt teljesítettük, az idei 6,7 millió. Remélem, hogy teljesítjük, bár a kánikula heteiben szinte kongott a mozi az ürességtől. Augusz­tus végén újra rendezünk éj­szakai előadásokat, például vetíteni fogjuk az Elfújta a szélt, s az új magyar filmet: a Moziklipet…

Moziklip: népszerű zeneszámok képi megfogalmazása

– Milyen lehetőség van a filmek közötti válogatásra?
– Ami itt van az ország­ban, azt mind megkapom, ha akarom, hiszen a mi mo­zink úgynevezett kiemelt, premier-filmszínház. Tehát válogathatok, csakhogy más az, amit én szerelek, s me­gint más az, amiből élek: a pénzt, sajnos, nem a művészfilmek hozzák…
– Nem visz el túlságosan sok pénzt a kamaramozi a maga icipici nézőterével?
– Sőt! A kamaramozi utánjátszó jellegű, s teher­mentesíti a nagytermet, nem kell tehát például tizenöt né­ző számára a nagyteremben vetíteni, mondjuk, a Sóhajtások és sikolyok-at; ez így sokkal, de sokkal olcsóbb.
– Mit várhat a közönség az év hátra lévő részében?
– Nem is tudom, melyi­ken kezdjem, a közönségsi­ker reményét előrevető Beverly Hills-i zsarun, vagy Tengiz Abuladze nagy viha­rokat kavaró fiImjén, a Vezeklésen, amely utóbbi valószínűleg szintén közönségsi­ker lesz. Egyébként ennek a november 5-i díszelőadásán valószínűleg maga a rende­ző is itt lesz Dunaújváros­ban. Sikerre számíthat még egyebek között az említett Moziklip című film, amelyet Timár Péter készített; a könnyűzene világának mozisítása ez, tizennyolc népszerű zeneszám képi megfogal­mazása. Hitchcock-hangulatú film lesz Richard Marquand alkotása, a Kicsorbult tőr, és újra játsszuk, persze fekete-fehérben, az örökzöld Most és mindörökké-t. Érzé­sem szerint az év utolsó harmada sokkal erősebb lesz, mint volt az első kétharma­da.
– Folytatódik a Dózsa mozi megújulása?
– Hát… Alig merem el­mondani, mert még álomnak is szép. A fehérvári főnökséggel egyetértésben mozicentrumot szeretnék létre­hozni a Dózsában. Van már kamaramozi. A régi büfé he­lyén presszómozit szeretnék, ahol animációs kisfilmeket, videoklipeket mutatnánk be az asztaloknál ülők számára. A népfront mostani helyiségében pedig gyerekmozit szeretnék létrehozni, rajz- és mesefilmek vetítésére, ez is tehermentesítené a nagytermet, ahol majd csak dél­után 6 és este 8 órakor len­ne vetítés, meg esetleg éj­szaka. Mindez anyagi, kö­zönségpolitikai és művészi szempontból is nagyon hasz­nos elosztás lenne. Ha lét­rejön.
– Mikorra tervezik ezt?
– Talán, ha minden si­kerül, 1990-re…

(kd)


Dunaújvárosi Hírlap – 1989. szeptember 12.

Filmen is üzlet

A szex házhoz jön…

Dunaújvárosban mintegy ötezer videokészüléket tarta­nak számon. Így aztán érthető, hogy a hat videoka­zetta-kölcsönző egyelőre nem jut koldusbotra.
A Dózsa Filmszínház 1986 ősze óta foglalkozik video­kazetta-kölcsönzéssel.
– Száz kazettával kezd­tünk, és kis híján bezárhat­tuk az üzletet, – mondja Kleinhaus László, a mozi vezetője – mert az álta­lunk forgalmazott filmeket, például Shakespeare Lawrence Olivier főszereplésé­vel készült Hamletjét a kutya nem kölcsönözte ki. Idő­vel – igazodva az igények­hez – váltottunk. Az értékes, irodalmi műfajra nincs igény. Kivétel, de nem jel­lemző, hogy az iskolások kötelező olvasmányai alapján készült filmeket sokan meg­nézik.
A mozi vezetője azt is elmondta, hogy 150 forintról 100-ra csökkentették a kölcsönzési díjat. Ettől várják, hogy a forgalom növeked­jék.
Sajnos nincs összhang az igények és gazdaságosság kö­zött. Egy film (egy szuper kazetta!) forgalmazása – amennyiben a forgalmazói jogdij megvan hozzá – nem kevesebb, tízezer forintba kerül. Jóllehet a feketepia­con egy vadonatúj filmért sem kérnek – s nem is ad­nak – 5-8 ezernél többet. Csoda-e, ha Cicciolina Nyári vakáció című meztelenkedő bájolgása – mert a mozi is a piacról él -, kiszorítja (meglehet, hogy végképp?) a klasszikusnak számító, er­kölcsileg, művészileg vala­mire is érdemes alkotásokat.
A piacról él Gendzsella László is, akinek magánvideokölcsönzője van a vá­ros legforgalmasabb utcájá­ban.
– Az igények eléggé vál­tozók, de leginkább a balhés filmeket viszik, a pornót, karatét és az akciófilmeket. Nem vagyok ellensége a pornónak, mert valamiféle testi kultúrát mindenképpen közvetít, ha erkölcsileg nem is hat építően a felnövekvő generációkra. Az akciófil­mekre is szükség van, hiszen nem mindenki képes végig­ülni az Esőembert, vagy egy Hamlet-produkciót…

2020.07.13. – 2020.07.19. – MOZIHÉT CIKKSOROZAT

Dunaujvaros