KÖLYÖK

új magyar film

Ne kutassuk irodalmi rokonait, ne raj­zoljuk meg a népes családfát, amely­nek friss hajtásán ott húzódik meg a “Kölyök”, a legújabb magyar filmvígjáték. A jó szándékú, de mindig valami bonyoda­lomba keveredő figura vissza-visszatérő alakja az irodalomnak, a Kölyök mégis­csak szegről-végről tarthat velük rokonságot. Ez a Kölyök – mai kölyök. Nemcsak overállba bújtatták szerzői – Markos Mik­lós és Palásthy György – hanem bőven el is látták mai életünk titkos sürgönyjeleivel. A valóságból lépett a filmre, s a vá­szonról bármikor visszatáncolhatna könnyed lépteivel a valóságba.
A Kölyök lélektani hitelessége Szemes Mihály rendezésében, Törőcsik Mari játékában teljesedik ki. Már az első kockák pszichológiai vígjátékot ígérnek, ami két­ségtelenül a vígjáték-műfaj rangos formá­ja. A Kölyök lélekszakadva rohan végig Sztálinváros utcáin. Átszalad az úttesten, árkon, bokron, látszik, nagyon sietős az út­ja. A női divatüzlet előtt mégis megtorpan egy pillanatra. Futás közben groteszk fél­fordulattal odaperdül a kirakat elé, s gye­rekes önfeledtséggel bámul az üzletre. S mivel a boltban női pulóvereket árulnak, a film nagyszerűen érzékelteti már az első kockákon, a kamaszlányban ébredező nőt. Ami annál inkább kitűnő intonálás, mivel a szerep ugyan kölyökként kezdődik, de nagylányként végződik.


Törőcslk Mari és ifj. Szabó Gyula a Kölyök című filmben

A kamaszlélektanhoz mindvégig hű ma­rad a film. A Kölyök úgy dolgozik, úgy lelkesedik, úgy nagyképű, és úgy elkesere­dett, ahogy csak egy kölyök lehet. A szere­lemben is kölyök marad, esetlenül bájos, suta félszegségében megható.
Nézi az ember ezt a vígjátékot, s az az érzése támad, hogy sehol másutt nem ját­szódhat, mint Sztálinvárosban. Az erős couleur local sajátos értéket biztosít a filmnek. A derűs vígjáték mögött ott emel­kedik a Vasmű monumentalitása, az utcá­kon friss festékszagot hord a szél, lakói pedig az új város arculatát tükrözik, ame­lyet az építés lendülete formált.
Amit markolni akart a film, azt meg is fogta, még akkor is, ha nem minden porcikájában hibátlan, ha néhány részlete ellen kifogást emelhetünk. A sztálinvárosi rend­őrség apaságot vállal a Kölyök felett, ami önmagában véve nem elég motivált – lé­lektani vígjátékról, s nem burleszkről lévén szó! – bár néhány kedves epizódra ad al­kalmat, mégis a film legingatagabb pontja. A dialógusok olykor a képek színvonala alatt maradnak “Maga… értekezlet” – mondja valakinek dühösen a Kölyök, ami se nem találó, se nem humoros, hanem egyszerűen bosszantó csacsiság. A sok, va­lóban kitűnő, szellemes ötlet közé pedig néha olyasmi is becsúszott, amelyet már illene nyugdíjba küldeni. Ilyen kiérdeme­sült, elhasznált ötlet annak a pisztolynak a szerepeltetése, amellyel mindent lehet csi­nálni, kivéve lőni. De ne folytassuk, nehogy igazságtalanságot kövessünk el a film el­len, amelynek végre sikerült őszinte derű­vel vígjátékot formálni mai életünkről.
A címszereplő Törőcsik Mari a jól megírt figurához hozzátette a maga kitűnő színészi képességeit. Ez a szerep és szereplő közti teljes harmónia jelenti a film legfőbb érté­két. Bessenyei Ferenc igazgató alakításá­nál is erről van szó: élettel telített szerep és művészi megformálás találkozása. Ifj. Szabó Gyula, Zenthe Ferenc, Suka Sándor, Békés Itala, Gera Zoltán, Rajz János jó színészi munkájukkal biztosítják a film sikerét.

(HALASI)

Megjelent: Ország-Világ 1959. október 28.


Kölyök 60

 

Dunaujvaros