1951-ben, nem sokkal azután, hogy a városunkat Sztálinvárosra keresztelték, újabb fontos középület átadásának időpontja közeledett, de ez szinte már megszokott volt a városunk építésének első éveiben.
Szrogh György által szocreál stílusban tervezett modern moziépületet építését Sztálin 72. születésnapjának tiszteletére indított munkaverseny keretében indították el, átadását az év végére tervezték. Hogy mennyire nem volt egyszerű a feladat, arról korabeli újságcikkek számolnak be. Az átadás pontos dátuma: 1951. december 20.

Sztálin Vasmű Építője – 1951. november 6.

DECEMBER 21-RE FELÉPÍTJÜK A MOZIPALOTÁT

A városépítés területén a legszebb és legkomolyabb műszaki feladat a mozi építése. A feladat komolysága és az aránylagosan rövid építési határidő miatt a vállalat vezetősége az építkezés vezetését a IV-es sz. főépítésvezetőségre bízta. A főépítésvezető Budai szaktárs, az építésvezető-, Farkas szaktárs és a munkavezető Veppler szaktárs azért kapták ezt a megtisztelő feladatot, mert a vállalat vezetősége korábbi tevékenységük alapján abban bízott, hogy feladatukat jól és időben fogják megoldani.

Az építésvezetőség sorozatos mulasztásokat követett el

melyek a december 21-i befejezési határidőt erősen veszélyeztetik. Ezek közé a mulasztások közé tartozik az, hogy az építésvezetőség nem törődött a munkafegyelem megszilárdításával. Eltűrte például, hogy a földmunkákat végző brigád a legfontosabb időszakban két alkalommal is pénteken abbahagyta a munkát és csak kedden vette fel újból. Az építésvezetőség nem élt a ráruházott joggal és a szóbanforgó brigádot büntette meg, pedig ezzel rávezette volna őket a fegyelem fontosságára és példát szolgáltatott volna a többi brigádoknak is.
A zsaluzási munkák vontatott üteme is erősen befolyásolta az építkezés menetét. Az építésvezető csak a vállalat intézkedésére hajtott végre saját munkaterületén megfelelő munkaátcsoportosítást. Az építésvezető még nem teremtett összhangot az egyes szakmák dolgozói között, igen gyakran hivatkozott arra, hogy a vasbetonszerelők akadályozzák a munkát, más alkalommal az anyagszállítással kapcsolatban voltak kifogásai, de az esetek túlnyomó többségében csak akkor panaszkodtak, amikor felettes vezetőik a helyszínen jártak és az építkezés vontatott menetét kifogásolták.
Az építésvezető készített egy ütemtervet az építkezés menetére. A baj ott volt, hogy ezt az ütemtervet sohasem tartották be, legjellemzőbb erre az, hogy az október 1-én készített ütemtervhez képest ma már átlagosan két hét lemaradás van.
Van olyan munka is, ahol csak egy hét a lemaradás, de szép számmal akad, ahol három, sőt négyhetes lemaradás van.
Ilyen módszer mellett december 21-re a moziépítkezést nem lehet befejezni. Csak akkor fejezhetik be határidőre, ha a főépítésvezető és építésvezető szaktársak magukra találnak és felhasználva kétségkívül meglévő képességeiket, szívvel és lélekkel fognak a munkához.

A munkahelyen az eddiginél sokkal bátrabban és lendületesebben kell a termelést irányítaniok.

Az építésvezetőségnek haladéktalanul ki kell adnia a rendelkezést a nézőtér kizsaluzására, a belső vakolatoknak néhány nap alatti elkészítésére, egyidejűleg megkezdhető az előcsarnok kizsaluzása és az előregyártott téglapallók elhelyezése. Ezekkel a munkákkal párhuzamosan el lehet készíteni az előcsarnok lefedésére szolgáló vasbetongerendázatot és az óriás magorlemezekkel való lefedést.
A nézőtéri belső vakolások nem akadályozhatják meg az akusztikai falak elhelyezését. Nincs is erre semmi ok. Az akusztikai falakon dolgozókat a mennyezetről lehulló habarcstól egészen egyszerű eszközökkel elkészített védőtetőkkel meg lehet óvni. Egyidőben dolgozhat a kőfaragó a homlokzaton, a bádogos és tetőszigetelő a tetőzeten. Ugyancsak el lehet helyezni az ajtó és ablaktokokat. A válaszfalak falazhatók, a légcsatornák készíthetők és még számtalan olyan munka van, amit a dolgozók egyidőben elvégezhetnek anélkül, hogy egymást akadályoznák.
A fent megírtakból világosan látszik, hogy

a moziépítkezés ütemét meg lehet gyorsítani

csak vezetőinek kell megemberelni magukat. Munkaerőhiányra sem panaszkodhatnak, mert ott van a C/10-es építkezés amelvet már hosszú hetekkel ezelőtt, mint a mozi kísegítőmunkaterületét jelöltem meg.
Végeredményben, ha vannak itt a mozinál késedelmek, azok behozhatók, ha az építkezés felhasználja a rendelkezésére álló anyagot, munkaerőt és nem utolsó sorban saját képességeit. Biztosra veszem, hogy a IV-es főépítésvezetőség minden dolgozója szívügyének tekinti, hogy Sztálinváros mozija december 21-én a dolgozók szórakoztatására teljesen készen álljon.

Kovács Jenő főmérnök

Sztálin Vasmű Építője 1951 november 13.

Még mindig sok a hiba a moziépítkezésen

A MOZIPALOTA építkezésén egyébről sem beszélnek, mint arról, hogy december 21-én vetítésre kész állapotban átadják a mozipalotát a tanulni. szórakozni vágyó dolgozóinknak. Nagyon szép és komoly feladatot jelent a mozi építése, halad is a munka, de nem a megkövetelt ütemben. Kovács Jenő főmérnök cikkében beszámolt arról, hogy milyen hiányosságok gátolják a rendes munkaütem, a tervszerű munka kialakulását, de meg kell állapítani, hogy nincs eléggé foganatja ennek – semmi javulás nem tapasztalható, sőt egyes helyeken fokozódott az ütemtervektől való eltérés, az elmaradás.
A MUNKAFEGYELEM megszilárdítását mellékkérdésként kezelik a mozipalota építkezésénél. Farkas építésvezető és Wappler munkavezető nagyon jól tudják, hogy az Ulei-brigádból Meggyesi István már több mint öt napja nem dolgozik. Schmmied László is igazolatlanul hiányzott – Füle József minden héten rendszert csinál az igazolatlan hiányzásból – mégsem történt semmi intézkedés annak érdekében, hogy a munkafegyelmet megszilárdítsák. A műszaki vezetők nem vonják felelősségre a munkafegyelem ellen vétőket, ezzel tápot adnak a további visszaéléseknek – erősen veszélyeztetik a december 21-i határidő betartását.
A műszaki vezetőség megbeszélése szerint a nézőtér vakolását legkésőbb csütörtökön meg kellett volna kezdeni, de még pénteken sem fogtak hozzá a munkához. Ugyanez a helyzet a színpad mennyezetvilágításánál is. Az ütemterv szerint a munkahét hétfőjén kellett volna a kőműveseknek hozzáfogni a munkához, de ez még péntekig nem történt meg. Wappler munkavezető szerint ez az elmaradás indokolt, mert az ácsok és a vasbetonszerelők miatt nem tudták a rendes munkaütemtervet betartani. Ebben a pár szóban mutatkozik meg talán legjobban az, hogy a munka nincs kellőképpen megszervezve, ötletszerűen megy és így a különböző munkát végző brigádok akadályozzák egymást.
AZ AKUSZTIKAI FALAK elhelyezésénél is hibák vannak. Eddig a 160 kúpos gipszmintából csak hetvenet készítettek el. A Segédipari Vállalat előgyártó üzem műszaki vezetői nem gondoskodtak lakkról és olajról, amivel a beépítendő vasat kell bekenni. Eredetileg erre a célra horganyzott vasat kellett volna használni, de nemtörődömségből erről bizony megfeledkeztek a műszaki vezetők. A kőfaragók munkáját sem zavarná semmi – szabad területük van, mégsem kezdik el a munkájukat. A kőfaragó brigád vezetője már két esetben jelentette be a munka megkezdését, először hétfőn, majd kedden elnapolta a határidőt csütörtökre, egyre halogatva a kőburkolati munkák megkezdését, de pénteken még a kőfaragóknak színét sem lehetett látni.
AZ ÉPÍTKEZÉS ilyen rossz menetéhez nagymértékben hozzájárul a székesfehérvári Asztalos Ipari Vállalat munkája. Az első szállítási határidőt október 10-ben állapították meg. Mikor az ablak és ajtótokok megállapított határidőre nem készültek el, eltolták a szállítás határidejét október 25-re. Szállítottak ugyan ablaktokokat és ajtókat, de nem a szerződésben vállalt kötelezettségüknek megfelelő mennyiségben. Most, mikor végre megkezdik a nézőtér vakolását, az akusztikai falak elhelyezését, szükséges a helyiséget jól zárni, hogy az esetleg jelentkező fagy kárt ne okozhasson az épület belső munkáiban. A mozipalota építkezés műszaki vezetősége nem folytat kellő erejű harcot a hiányosságok leküzdésere, nem hívja fel a segédanyagokat előállító vállalatok figyelmét az építkezés jelentőségére és fontosságára. Ezt bizonyítja az is, hogy a Segédipari Vállalat időben nem készítette el a demag-pályát, a felvonót, mely a háromszáz kilós gipszmintákat húzza fel a mennyezet megfelelő helyére.
A MŰSZAKI VEZETŐSÉG úgy gondolja, hogy nekünk mindegy, mikor készül el Sztálinváros mozipalotája – ha az elmaradásért felelősségre vonnak bennünket, hivatkozni fogunk arra, hogy különböző vállalatok hanyagsága, a határidők be nem tartása miatt állt elő ez a lemaradás. A nemtörődömséget legkifejezőbben bizonyítja az, hogy a bedolgozásra kerülő gipsz minőségét senki sem vizsgálta meg. Így fordulhatott elő az, hogy egy csomó gipszet bedolgozlak az álmennyezetbe és csak akkor jöttek rá, hogy a kötése, szilárdsága nem megfelelő. A laboratóriumi vizsgálattal egymásra várt Kovács főmérnök és Farkas építésvezető – és így inkább rossz, használhatatlan anyagot dolgoztattak fel.
Farkas építésvezető most bizakodó hittel néz a jövő hét elé – Wolf Johanna és Kovács Jenő főmérnökök hétfőre huszonöt kőművest ígértek a mozipalota építkezésére. De ez ne nyugtassa meg őt – kövessen el mindent annak érdekében, hogy munkáját még jobban megszervezze – nehogy, ha a megígért kőművesek elmaradnak, veszélyeztessék az épület befejezését.
SOK HIBA ÉS HIÁNYOSSÁG van a mozipalota építkezésénél, de még mindig megfelelő az idő az elmaradások behozására. Ehhez természetesen szükséges az, hogy a műszakiak fokozottabb mértékben hajtsák végre Kovács főmérnök utasításait. Ez azonban egymagában még nem elég – Kovács főmérnök fordítson több gondot a menet közbeni ellenőrzésre – követelje meg az utasítások maradéktalan végrehajtását, hogy a mozi valóban elkészülhessen.

Sztálin Vasmű Építője – 1951. november 20.

Helyzetjelentés a mozipalota-építkezésről

SZTÁLINVÁROS LAKÓI a jól végzett napi munka tudatában, esti felüdülésre, szórakozásra vágynak. Sokezrek gondolnak vissza a szép nyári estékre, mikor kellemes szórakozást, tanulási lehetőséget kaptak a szabadtéri mozi jól összeállított műsorából.
Kultúrára szomjazó dolgozóink figyelmét most a mozipalota építkezése köti le. Nap, mint nap egyre türelmetlenebbül érdeklődnek a mozipalota építkezésén dogozó emberektől – mikor fejezik már be a mozit? – Mikor fogják az első filmet vetíteni? – Ott szeretnék eltölteni estéiket.
SAJTÓN KERESZTÜL már sokat foglalkoztunk a mozipalota-építkezés eredményeivel és hiányosságaival – ez meg is hozta a gyümölcsét. A dolgozók ma már tudják, hogy milyen nagy jelentőségű építkezésen dolgoznak, ezrek kísérik feszült figyelemmel a mozipalota-építkezés fejlődését.
A székesfehérvári Asztalosipari Vállalat dolgozói a sok figyelmeztetés után végre rájöttek arra, hogy az eddigi hanyag munkájukkal nagyban késleltették ennek a nagyfontosságú épületnek a felépítését. Most már rendszeresen szállítják le a különböző keményfa tokokat. Most várják a harmadik szállítmány megérkezését a mozipalota építkezésére. Tényleg várják, mert avasút nagyon szeszélyes, furcsa tréfát űz az épülő mozinkkal. Az első szállítmány három nap alatt futott be, ugyanannyi kilométeren a másodiknak már hat nap alatt kellett – a harmadik szállítmány már hét napja van úton Sztálinváros felé.
A MOZIÉPÍTKEZÉSNÉL IS EGYRE JAVUL A MUNKA. A múlt héten még arról írtunk, hogy egyre nagyobbá válik a lemaradás, egyre nagyobb eltérés mutatkozik meg az ütemterv és a valóságos munka között. Ma már jelentős javulás állt elő – egyre szívósabb munkával nap-nap után többet faragnak le a lemaradásból. Számos brigád dolgozik a mozipalota építkezésén – sok kimagasló teljesítmény lát napvilágot.
Az élenjárók közölt meg kell említenünk a Cenner kőmüvesbrigádot. A brigád állandóan 170-180 százalékot teljesít, munkaterületben nem válogat. Egy jó közmondás forog közszájon a brigádnál, “rossz norma nincs, csak rossz kőművesek vannak”. Ezt mondja a brigád azok felé, akik “siránkoznak” – akik a munkaterületre hivatkoznak, ha alacsony a teljesítményük.
A Frölich segédmunkás-brigád gerince az építkezésnek. Öt dolgozó, öt különböző természetű ember, – de egybeforrasztja őket a közös akarat. Áldozatkész munkát végez ez a brigád. Frölichéket mindenütt meg lehet találni, hol itt készítik elő a kőművesek területét, hol ott serénykednek az ácsok körül. A brigád nehéz munkát végez, de fáradhatatlan – százharminc százalékot teljesítenek.
Sznári ácsbrigád rossz minőségű munkával indult el. Fokról fokra jutott egyre feljebb. Ma már csak rossz emlékként kíséri őket a rossz minőségi munnka. Zsaluzáson állandóan 160 százalékot teljesítenek. Egy pár héttel ezelőtt fogtak hozzá először az előcsarnok fölötti kazettás mennyezet kényes munkáihoz.
AKKOR FOGADALMAT TETTEK arra, hogy ezután csak jó minőségi munkát végeznek – adott szavuknak eleget tettek, zsaluzásuk olyan, hogy abban a legkiválóbb szakértő sem fedezhet fel hibát.
Jól dolgozik az akusztikai falakat előregyártó Bakonyi-brigád. A brigád minden tagja tudta, hogy tőlük függ a nézőtér határidőre való elkészítése. Ennek tudata hatja át munkájukat, szinte szárnyat ad nekik. Rákosi elvtársnak tett ígéretük törvényt jelent. Becsületes munkájuk biztosítéka az akusztikai falak határidőre való elkészülésének.
DE NINCS RÓZSA TÖVIS NÉLKÜL – a mozipalota építkezésén dolgozók bebizonyítják, hegy adott szavukra úgy lehet építeni, mint egy kősziklára – az őket segítő különböző vállalatok azonban akadályozóivá válnak a határidő betartásának.
Késő ősz van, korán besötétedik, délután négy órára már világítás kellene. A mozira küldött két hálózati villanyszerelőpár tüneményes emberekből áll. Ha a művezető nem jár a sarkukban, eltűnnek, nyomukat sem lehet láini. Ezt a játékot naponta megismétlik. Ennek köszönhető, hogy hétfő helyett még szerdára sem fejezték be a szerelési munkát. Az épületen dolgozó villanyszerelők kezében már október negyedikén ott volt a terv. A munkát azonban nem kezdték meg, mert nem állították össze a költségvetést. Még ma sincs meg. A városépítő vállalatnak állandóan a villanyszerelők után kellett járnia, hogy végre megkezdjék a munkát. A villanyszerelők hanyagsága és felelőtlensége komolyan veszélyezteti az építkezés időbeni befejezését. A kőburkolóknak november 1-én kellett volna megkezdeni munkájukat. Azt ígérték, hogy ha a pártházat befejezik, nyolc emberrel jönnek át a mozihoz, majd később még több kőfaragót fognak biztosítani. November elseje helyett tizenharmadikán jöttek és csak hárman. Gondoskodjon a vállalat több kőfaragóról.
A VÁROSÉPÍTŐ GÉPÉSZETI OSZTÁLY hanyag munkáját, felelőtlenségét tükrözi vissza a gipszelemeket felemelő kosarak viszontagságos elkészítése. Kudlik Károly munkavezetővel Farkas építésvezető aprólékos gonddal átbeszélte az elkészítendő munkát. Kudlik munkavezető ott a helyszínen meg is értette, hogy mit kell elkészíteniök és milyen formában. Úgy látszik, hogy az éles novemberi szél a megbeszélést kifújta a fejéből, mert a legyártott kosarak használhatatlanok voltak. Még egyszer át kellett azokat dolgozni, sok értékes munkaórát és anyagot veszítve ezáltal.
A MOZIÉPÍTKEZÉS DOLGOZÓI arra kérik az összes vállalatokat, akik a mozipalota építkezésének dolgoznak, hogy segítsék őket nagyobb igyekezettel, mint eddig. Ne tűrjék továbbra is a lazaságokat, hiányosságokat – további jó munkájukkal járuljanak hozzá hogy rövid időn belül a tudás élő palotájává váljon szocialista városunk mozija.

H. I.

Sztálin Vasmű Építője – 1951. december 14. 

Még egynéhány szó a mozipalota-építkezésről

A mozipalota építkezésénél külső látszatra minden rendben van, egyenletesen, jó ütemben folyik a munka, de valójában ez nem így van. Az építésvezető, Farkas Imre nem látja meg a dolgozókban rejlő hatalmas’ erőt, nem értékeli kellőképpen a dolgozók erőfeszítéseit.
Mezei Lajos segédmunkás brigádvezető november 29-én, a reggeli órákban Farkas építésvezető felé tolmácsolta brigádja kérését. A brigád minden második napon békeműszakot kíván tartani a mozi minél előbbi felépítéséért. Az építésvezetőt arra kérték, hogy állandó munkaterületet biztosítson számukra. Magáévá tette ezt a kérést “örömmel” üdvözölte ezt a nagyszerű kezdeményezést. A brigád este megkezdte a békeműszakot, éjjel fél tizenkettőig lelkesen dolgoztak. Farkas építésvezető ekkor leállította a brigádot azzal a megokolással, hogy

nem képes munkaterületet biztosítani.

Arra hivatkozott, hogy a Stipkovics-brigád nem fejezte be munkáját, így ők sem dolgozhatnak tovább. Farkas építésvezető alaposan “tévedett” – számtalan helyen folyhatott volna tovább a munka. Ugyanaznap este különböző brigádokból kőműveseket rendelt az építkezéshez – azokat is hazaküldte.
Török Andorné a következőt javasolta Farkas építésvezetőnek: maradjon itt a Mezei-brigád, folytassa a csatorna ásását, ha azzal készen lesz, mi kőművesek falazunk és a Mezei-brigád fog bennünket anyaggal ellátni. Farkas építésvezető nem volt hajlandó ezt az ésszerű javaslatot meghallgatni. A Mezei-brigádnak ezen kívül is lett volna munkaterülete. Háromszáz köbméter föld várt megmozgatásra a földszint feltöltésénél. Jó munkaszervezéssel mindenki számára lett volna megfelelő terület. Farkas építésvezető a dolog kényelmesebbik oldalát választotta, hazaküldte a dolgozni akaró embereket.
Figyelmeztették Farkas építésvezetőt arra, hogy szervezzen meg három műszakot, de ő kijelentette, ezt nem tartja fontosnak, a mozi enélkül is készen lesz. Ugyanakkor mindenhol arról panaszkodott, hogy nagy a munkaerőhiány. Ezek a példák azonban ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Ezek a munkaszervezés undorról tesznek tanúbizonyságot. Itt nemcsak az a baj, hogy a dolgozókat hazaküldi, hanem

sok felesleges munkát is végeztet

el velük. December 4-én elhordattak a Mezei-brigáddal 6 köbméter földet 15 méterre, majd azt a Szabó-brigáddal 8 méterrel visszább rakatták – két- három órával később ugvanezt a földmennyiséget a Mezei-brigáddal ismét egy újabb helyre hordatták.
Most fogtak hozzá a nézőtér hátfalának a vakolásához. Ennek a vakolásnak akusztikai szempontból nagy jelentősége van – 3-4 centiméteres különleges habarcsot igényel. A kiszáradása vastagságánál fogva hosszú időt vesz igénybe éppen ezért már rég meg kellett volna kezdeni ezt a munkák. Már december közepe felé járunk, a falak külső vakolását még mindig hanyagolták – talán a tavaszra vár Farkas építésvezető, a jobb időre? A Stipkovics-brigád vállalta, hogy a gépház kőművesmunkáit december 8 helyett december 5-én elvégzi. Vállalását nem tudta teljesíteni, mert nem biztosítottak számára folyamatos munkát. Farkas építésvezetőnek talán mindegy, hogy a gép beszerelése napokat késsen?
A moziépítkezésnél

nincs felelős vezető.

Ha a dolgozók az észrevételeikkel Farkas építésvezetőhöz fordulnak, az a főművezetőhöz, Habaricshoz küldi őket. Ha baj van, Habarics főművezető a tervekre hivatkozik – ő nem tehet róla – őt nem lehet felelősségre vonni. Például az egyik falnál rendesen kezdték meg a csempék berakását, két méterrel arrább már négy centiméterrel dőltek kifelé. Ezt a hanyag munkát Pfliszter munkavezető csak a befejezés után látta meg. Ezt a rossz minőségű munkát, nem a tervek írták elő. December 4-én este, vacsora után a Mezei-brigád szeretett volna hozzálátni a második békeműszak munkájához. Jó másfél órai várakozás után kiderült, hogy az építésvezető megint nem biztosított számukra munkaterületet, nem gondoskodott gépkezelőről. Nagy nehezen megtalálták Habarics főművezetőt és munkát kértek tőle – ő Vapler munkavezetőhöz utasította őket. További egyórai várakozás után előkerült Vapler munkavezető, borközi állapotban. A brigádot biztatta, majd lesz munkájuk, csak várjanak még egy kicsit. A brigád türelmesen várt, de Vapler munkavezetőnek ezután már a színét sem látták. A Mezei-brigád kénytelen volt dolgavégezetlenül hazamenni. A furcsaságok közé tartozik az is, hogy december 5-én reggel a dolgozók már hat órakor meg akarták kezdeni a munkájukat. Hiába kértek Habarics főművezetőtől munkát, nem tudott adni, mert a rajzok Farkas építésvezető fiókjában voltak. Farkas építésvezető nem jött be a munkaidő kezdetére. Fél nyolckor állított be és akkor foghattak csak munkához.
Pártbizottságunk lapja, a “Sztálin Vasmű Építője” hétről hétre rendszeresen foglalkozik a mozipalota építkezésével. A dolgozók a lapon keresztül is bírálják az építkezés vezetőit, bátran feltárják az általuk tapasztalt hiányosságokat. Úgy látszik, ez nem tetszett Vapler munkavezetőnek, mert múlt héten

a mozihoz küldött 50 újságot elsüllyesztette fiókjában.

Érdeke fűződött ehhez, hiszen a Mezei-brigád a műszaki vezetés szervezetlenségét bírálta meg ebben a lapban. A dolgozók elítélik Vapler munkavezető magatartását, kérik a legszigorúbb megbüntetését. A dolgozók nem értenek egyet azzal, hogy Vapler munkavezető kifizesse az ötven darab újság árát, hanem olvasni akarják, tanulni akarnak belőle. A dolgozók nem ilyen munkát várnak a művezetőktől, főművezetőktől. Joggal megkövetelik, hogy helytelen magatartásukon változtassanak, ha ezt nem teszik meg, nem fogják őket megtűrni soraik között, mert fékre nincs szükségük.

Sztálin Vasmű Építője – 1951. december 18. 

 


Megvédjük Cáricint (Оборона Царицына) – orosz plakáton

Csütörtök este avatjuk a mozipalotát

“Megvédjük Cáricint” című film kerül bemutatásra

Újabb, nagy alkotással válik gazdagabbá Sztálinváros. December 21-én, Sztálin elvtárs 72. születésnapján nyílik meg mozipalotánk. Sok sztálinvárosi dolgozó kérésére a “Megvédjük Cáricint” című film kerül bemutatásra.
1918-ban két ellenség ellen harcolt a fiatal Szovjet Köztársaság: az ellenforradalmárok és az éhség ellen. A párt nagy fiát, Sztálint küldte Cáricinba, hogy az élelmiszerellátást megszervezze.
Részlet a “Megvédjük Cáricint” című filmből:

A cáricini vasútállomáson nagy tömeg üli körül Katját. Épp azt meséli, hogyan ijesztett rá egy kupecre, aki nem akarta beszolgáltatni aranyát. Egy negyven év körüli jekelebajuszos, energikus arcú férfi elegyedik a beszélgetésbe. Hamar összebarátkozik Katjával, aki elmeséli neki hogy Cáricinben nagy az izgalom! Moszkvából várják a népbiztost. Nem messze áll és beszélget a tanácselnök. Katja rámutatott.
– Szeretné a népbiztost megtéveszteni. De én elmondok mindent.
– És ha nem hiszi el?
– Ha a nép embere, elhiszi! – feleli mély meggyőződéssel Katja.
Zászlókkal és transzperensekkel megindulnak a tanácselnök felé. Mekkora a meglepetésük, mikor a tanácselnök így szól új ismerősükhöz.
– Üdvözlöm Sztálin elvtárs!

Hogyan szervezte meg Sztálin a cáricini győzelmet? Hogyan számolta fel az árulókat – erről szól a Cáricin védelme, a magyarul beszélő hatalmas történelmi film.
Ez a Bolsevik Párt történetének dicső lapjait megelevenítő nagyszerű filmalkotás december 21-én kerül bemutatásra új filmszínházunkban.

Szabad Nép – 1951. december 22.

Felavatták Sztálin városban az ország legkorszerűbb filmszínházát

Csütörtökön este avatták fel Sztálinváros dolgozói a Sztálin elvtárs születésnapjának tiszteletére indított munkaverseny során elkészült filmszínházat, az ország legkorszerűbb mozipalotáját.
Az ünnepség kezdetén felcsendültek a magyar és a szovjet Himnusz hangjai, majd Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes tartott ünnepi beszédet. A nagy tapssal fogadott beszéd után a sztálinvárosi tanács nevében Berecz Bertalan, a végrehajtó bizottság elnöke vette át a filmszínházat. Az ünnepségen részvevő dolgozók viharos lelkesedéssel ünnepelték városuk névadóját, a nagy Sztálint. – Ezután bemutatták a “Megvédjük Cáricint” című szovjet filmet.

moziműsor az épület homlokzatán

Sztálin Vasmű Építője – 1952. január 4.

Villanyszerelő brigádok hősi munkája a moziépítkezés befejezéséért

Nincs olyan sztálinvárosi dolgozó, aki ne járt volna új mozinkban, a Dózsa György filmszínházban. Leül a kényelmes székre, gyönyörködik a fényes kivilágításban, míg kezdetét nem veszi a film. Hatalmas csillárok erős reflektorok ragyognak a mozipalotában. Kemény munkával szerelték fel azokat.
November elején kapták kézhez a Villanyszerelő Vállalat dolgozói a mozipalota világitásának tervét. Tíz napos lemaradással láttak munkához. A brigádok mindjárt kezdetben megfogadták, ha törik, ha szakad, december 21-én peregnie kell a filmnek. Az építők még falaztak, ember ember hátán nyüzsgött az épületen. Mikor egy falat felhúztak a szerelők, mindjárt huzalozáshoz láttak és közvetlenül utánuk haladtak a vakolók. A szerelők mindig büszkék voltak arra, hogy nem növelték a lemaradást, nem hátráltatták a kőműveseket, szerelésükkel mindig elől haladtak.
A paksi átképzős szerelő brigád a belső szereléseken dolgozott. Arról híres, hogy minden munkát idő előtt végez el. Sokat segített nekik művezetőjük Papp József, aki éjjel-nappal velük együtt a munkahelyen tartózkodott. Addig nem hagyta el az épületet, míg egy részt be nem fejeztek. Mellette dolgozott Simor elvtárs, a szakszervezeti titkár is, aki ugyan vezető szerelő, de azért beállt ő is szerelni, hogy minél előbb elkészüljenek. Sokat küzdöttek az anyaghiánnyal. Ezen Simon Jenő beszerző segített, aki mint mondják, a föld alól is, előteremtette a drótokat és világító testeket.
Az utolsó napokban a szokottnál is nagyobb ütemben dolgoztak. Az épület megtelt a kokszszárító kályhák gázával. Senki sem vállalkozott, hogy a mennyezetre megy az utolsó szereléseket elvégezni. Csondor bácsi, a munkahely legidősebb szerelője jelentkezett. Fenn a tetőn fittyet hányva a gáznak, idő előtt befejezte a szerelést. December 20-án, a megnyitás napján néhány órával a díszelőadás kezdete előtt még szereltek, de este 7 órára már teljes fényben ragyogott a mozi épülete s a díszelőadáson a Villanyszerelő Vállalattól meghívott dolgozók büszkén mondották: feladatunkat becsülettel teljesítettük.

felhasznált forrásanyagok:
József Attila Könyvtár helytörténeti anyagai
Békési György archívuma
Sztálin Vasmű Építője
Szabad Nép
Dunaújváros története
Оборона Царицына film

Dunaujvaros