Dunaújvárosi Hírlap – 1970. december 24.

ARANYDIPLOMA

Titokban reméltük, s titokban remélték a kórus tagjai is, természetes, hogy a kórus karnagya Székely István is remélte, sőt: bízott benne. De beszélni nem beszélhetett róla, noha jól tudta, hogy a kórus az utóbbi esztendőben szinte állandóan növekvő lendületben volt, és hogy a sok évi szívós munka előbb-utóbb meghozza eredményét. Lámpaláz nélkül és reménykedve állt fel Központi Kórusunk a múlt hét csütörtökén a minősítő zsűri előtt, hogy megvédje arany fokozatát, s ha lehet, megszerezze hozzá az öntevékeny kórusok által elérhető legmagasabb kitüntetést, az aranydiplomát. Azt azonban nem várta senki, hogy harmadszor is megismétlődik az a csodálatos finomságú hangzás, ami az elmúlt nyáron a miskolci Avas-templomban, s most néhány héttel ezelőtt lengyelországi útjukon a sóbánya mélyén feledhetetlen élményt nyújtott.

Márpedig ez történt – és ez most már semmiképpen sem nevezhető egyszerűen “jó nap”-nak, különös diszponáltságnak. Mintha erre a kórusra, – mint minden kitűnő együttesre – is vonatkoznék Thomas Mann mondása: “Ihlet nincs, csak kitartó munka”. S hogy a kitartó munka, a kitűnő hanganyag és muzikalitás törvényszerűen ezt eredményezi, arra mi sem jellemzőbb, mint az a hangzásbeli dinamikabeli és tempóbeli biztonság, amivel egy prebarokk mű éneklése után másodpercekkel egy huszadik századbeli mű ugyanolyan átéltséggel, ugyanolyan miliő-teremtéssel adatik elő, mintha hetek óta csak arra a műre készültek volna.
A laikus hallgató ez esetben ugyanarra a következtetésre jut, mint a szakavatott zsűri: Turcsányi Emil, a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanárképző tanszakának igazgatója, Szabó Tibor, ugyanezen tanszak tanára, Kneifel Ferenc, székesfehérvári karnagy és Ásó István a megyei művelődésház művészeti előadója. A három minősítő mű: Szokolay Miniatűr kantátája, Bárdos: A földhez és Bartók: Négy szlovák népdal előadása után olyasmi történt, ami minősítő koncerteken egyáltalán nem szokásos. A zsűri ahelyett, hogy félrevonult volna tanácskozni, hogy azután a kórus vezetőivel közölje ítéletét, felállt, és a koncertteremben, a közönség füle hallatára kihirdette egyöntetű véleményét: aranydiplomával jutalmazzák a kórus produkcióját.
Az elismerés elsősorban a Központi Kórusnak és Székely Istvánnak szól, karnagyának, de szól mindazoknak – a város és a vasmű népművelő szerveinek – akik szóval, tettel, anyagiakkal hozzájárultak ehhez a nagyszerű eredményhez.
A minősítő koncert egyúttal Beethoven-Bartók emlékest is volt – a műsor első részében a Móricz zenei általános iskola kiskórusa Bartók és Bárdos dalokat énekelt Gyarmati Éva vezényletével. A felsőtagozatosok kórusa Sonkoly Mária vezetésével szintén Bartók-dalokat énekelt (megjegyezzük, hogy mindkét dirigens tagja a Központi Kórusnak), Mérész Magdolna Bartók Allegro barbaro-ját adta elő zongorán, Beethoven C-moll trióját Szili Mihály, Garzol Jenő és Mérész Magdolna játszotta, végül Bartók Hat kis román táncát Horváth Dénes hegedűn, Hodoly Zsuzsa zongorán adta elő. A zsűri elismerését fejezte ki a város zenei életéről, és megjegyezte, hogy a zenei kultúra ilyen állása mellett nem lehet utánpótlás-gondja a Központi Kórusnak.
A koncert után Székely István karnaggyal a kórus jelenlegi állapotáról és jövő terveiről beszélgettünk. A dirigens nagyon hangsúlyozottan jegyezte meg, hogy a szólamvezetők, s különösen Hajas Gizella, Bánköri András és dr. Varga András segítőkészsége nélkül rendkívül nagy nehézségekkel kellett volna megküzdenie. Arról természetesen nem ejt szót, amiről a zsűrivel együtt a kórus valamennyi tagja tud: Székely István zenei formálókészsége nélkül leküzdhetetlenek lettek volna a nehézségek.
A kórus nem pihenhet babérain: februárban rádiófelvétellel kombinált megyei dalostalálkozón vesznek részt, s közben állandó próbákkal ötvözik magukba az újonnan felvett tagokat. Az aranydiploma-ünnepséggel egyidőben búcsúztatót is tartottak, három kórustársuktól búcsúztak, akik korukra való tekintettel már nem vállalhatják az erős fizikai és időbeli igénybevételt. A kórus vezetője szeretettel és köszönettel emlékezett meg három alapító tag, Bakos Imréné, Molnár Jenőné és Aszalai Kálmán hosszú éveken át folytatott odaadó munkájáról.
Nem üres frázis, ha ezzel végezzük: büszkék vagyunk kórusunkra, és minden egyes kórustagnak köszönjük ezt a gyönyörű eredményt, hiszen rajtunk kívül mindössze három dunántúli énekkar mondhatja magát aranydiplomásnak. Sok sikert, és további szép eredményeket kívánunk ebben a nagyon értékes munkában.

K. D.

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.