Népszabadság – 1986. november 12.

Kokszolóművet avattak Dunaújvárosban

(Munkatársunktól.)
Jelentős fejlesztési sikert ért el a Dunai Vasmű beruházói csapata: tegnap háromnegyed kettőkor a különleges, szovjet gyártmányú berendezés megkezdte az új, évi egymillió tonna kapacitású kokszolómű égetőkamráinak feltöltését szénnel. Huszonnégy óra múltán fogják majd – szakszóval élve – kitolni az első adag, ezer Celsius-fokon izzó kokszot, ami a speciális szárazhűtésű rendszer segítségével, zárt rendszerben, energiatakarékos megoldással, a környezet szennyezése nélkül kerül majd a tárolótérbe.
Ezzel a művelettel – amelyre nyolc hónappal a vállalt határidőt megelőzve kerülhet sor – kezd termelni a még épülőfélben levő kokszolómű. A több mint kilencmilliárdos költséggel – állami alapjuttatásból, járadékfizetési kötelezettség mellett – megvalósuló nagyberuházásból ugyanis még hátravan a vegyi üzemek végső szerelése és néhány kiegészítő üzemrész építése. Ezek a befejező munkák azonban az alaptechnológia biztonságos és gazdaságos üzemeltetését nem veszélyeztetik. E jeles esemény – hiszen az ipar folyamatban levő nagyberuházásai közül a kokszoló építése Paks után a második legnagyobb fejlesztés – értékét nemcsak az idő előtti átadás növeli, bár ez sem közömbös. Hiszen az új kokszolóművel lehetővé válik, hogy megszűnjön a népgazdaság teljes tőkés kokszimportja – ez évi hetven-nyolcvanmillió dolláros megtakarítást, emellett jövedelmező bérkokszolásra vállalkozhatnak, és melléktermékként évente 67 millió köbméter gázzal is javítják energiamérlegünket.

Utolsó simítások átadás előtt.

Ám a nagyberuházás gyorsított megvalósításának értékelésénél feltétlenül ki kell arra a szakmai-emberi összefogásra is térni, aminek eredményeként sor kerülhetett a tegnapi akcióra. A korábban döcögve haladó munka felpörgetésére ugyanis tizenkilenc beruházó, tervező, építő vállalat – köztük szovjet és lengyel cégek is – még 1984- ben társulást szervezett. Vállalták az 1986 végi üzemindítást, és azt is, hogy 75 millió forintot megtakarítanak az előirányzott költségekből. Cserébe ezt az összeget az érintett vállalatok – teljesítménytől függően – a dolgozók ösztönzésére fordíthatták. És a siker nem is maradt el.
Az együttműködési készséget külön is méltatták a tegnapi ünnepség szónokai. A próbaüzem beindításán és az ünnepi gyáravatáson jelen volt Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Borisz Sztukalin, a Szovjetunió és Tadeusz Czechowicz, a Lengyel Népköztársaság nagykövete, valamint a hazai állami és társadalmi élet több vezető képviselője. A nagygyűlésen Kapolyi László ipari miniszter mondott ünnepi beszédet.
Hangsúlyozta, hogy a dunaújvárosi kokszolómű nemcsak a kohászat, de az egész ipar szempontjából jelentős műszaki-fejlesztési alkotás, amely a következő években nagymértékben hozzájárulhat a szerkezetváltás felgyorsításához, a gazdaságosabb hazai anyagkultúra kialakításához. Ezután részletesen szólt a kohászat szelektív fejlesztésének szükségességéről, az iparág előtt álló nem könnyű feladatokról, s a remélhető változások hosszabb távú népgazdasági előnyeiről.
A munkásgyűlésen a nagyberuházásban jeleskedő szakembereknek magas állami és szakmai kitüntetéseket adtak át.

A kokszolómű emberi arca

Mivel hazánkban másutt ilyen komplex kokszolómű sehol sem működik, érdemes egy kicsit tüzetesebben is szemügyre venni az új, dunaújvárosi létesítményt. Az első, ami az avatatlan érdeklődőnek feltűnik, hogy ez az ipari monstrum – műszaki és esztétikai mércével mérve is – szép. Mi több: impozáns alkotás. És nem csupán a méretei miatt. Technológiai megoldásában – s ez a szovjet fejlesztők és gépgyártók tudását, valamint a hazai tervezők értő adaptálását dicséri – nemzetközi megítélés szerint is korszerű. Bozsik Imre, a Dunai Vasmű e beruházásért is felelős műszaki vezérigazgató-helyettese főként az új, száraz hűtési eljárásra hívta fel a figyelmemet, illetve arra, hogy egymilliárd forintot fordítottak környezetvédelmi célokra. Így ez a különösen veszélyes üzem – semmiféle újabb környezeti ártalmat nem fog okozni. Mikor látta, hogy némileg csodálkozom, a szokásos kohászati képbe nem illő vegyi üzemeken, így érvelt:
– A fejlesztésnél arra törekedtünk, hogy ahol csak lehet, műszaki-gazdasági értelemben egyaránt hatékony és takarékos megoldásokat alkalmazzunk. Például a koksztermelés során keletkező gőzt visszavezetjük a zárt technológiai rendszerbe, így ez az energiafaló berendezés csaknem “önfenntartóvá” válik. A kokszgyártás során felszabaduló gázokat pedig feldolgozzuk és értékesítjük. Ez a “melléküzemág” is enyhíthet egyéb természetű gazdálkodási gondjainkon.
– Nagy erénye volt ennek a fejlesztésnek, hogy maga a Vasmű volt a beruházó-vállalkozó. Partnereik közül kiknek a jó munkáját emelné ki?
– A külföldi részvevőkön kívül főként a Kogéptervét és a Kohászati Gyárépítő Vállalat fővállalkozói tevékenységét, ami kezdettől mintaszerű volt. De így a vége felé már az egész csapat összerázódott, amiben igen nagy szerepe volt az új ösztönzési módszernek. Javasoljuk, éljenek ezzel a megoldással más nagyberuházásoknál is.

Az elkészült kokszolómű /1986. október 28.
fotó: MTI/Kabácy Szilárd

Eddig a főszerepben a beruházók voltak, most viszont az üzemeltetők kerülnek előtérbe. Hogy érzi magát például Guben Balázs, aki harminc éve dolgozik a Vasműben, és egy személyben a régi meg az új kokszolóblokk vezetője?
– Köszönöm a kérdést, most már jól, hiszen borzasztó sok izgalommal jár az ilyen fejlesztés. Bár régi motorosnak számítok a szakmában, nem restellem bevallani, hogy nekem is sok mindent újra kellett tanulnom. Ki is mentem 150 társammal együtt okulni a Donyeck-közeli Avgyejevkába.
– Sajnos nem tudok jól oroszul, de a szovjet kollégákkal mégis szinte tolmács nélkül megértettük egymást – veszi át a szót az ifjabb generáció nevében B. Rácz István fűtőtechnológus. Mesél az átképzés, továbbképzés élményeiről, majd arra tereli a beszélgetést, hogy az új technika révén milyen jelentős változások következnek be a kokszolás igen nehéz folyamatában. Az új berendezések zöme automatizált, nagyon sok a műszer, a dolgozók – szemben a korábbi nehéz fizikai munkával -, ma már “csak” ellenőriznek és gombokat nyomogatnak.
Persze, hogy ehhez a gombnyomkodáshoz mi mindent kell tudni, arról a helyszínen győz meg Halács József beugró gépkezelő. A beugrás esetében azt jelenti, hogy egyszerre képes bánni az igen bonyolult töltő-kitoló berendezéssel, a pajzskarral, és az itteni, speciális villamos mozdonnyal. Szaktudását – most az átállás idején – 32 forintos kiemelt órabérrel honorálják, de reméli, hogy a begyakorlás után – arányosan a teljesítménnyel – még növekedhet a keresete.
– Sokan jöttek át a régi kokszolóból az újba dolgozni?
– Inkább a fiatalok: minket jobban vonzott az új környezet. Mivel a régi kokszolóban is folyamatosan szakemberhiánnyal küzdöttünk, a Vasmű vezetése belső átcsoportosítással, meg toborzással próbálja megoldani a létszámfeszültségeket.
– Kétszáz új emberünk van, ez az üzemeltetés Achilles-sarka – jegyzi meg Szlovoda György üzemvezető. – Éppen ezért bár én is lelkes vagyok, de némi megfontolásra intek mindenkit. Fokozatosan kell megszoknunk ezt az új technikát-technológiát. Nagyon bonyolult, drága berendezésekről van szó. De azért sem árt a fokozatosság, mert ez az üzem a korszerűsítések ellenére is ezer Celsius-fokon izzó, tehát forró terep maradt. A munkakörülmények összehasonlíthatatlanul jobbak, mint a régi üzemben de minden veszélyes kézi munkát azért még nem tudtunk gépesíteni.

Az új kokszolómű madártávlatból.

– Megítélése szerint az 1987 első félévére vállalt többlet háromszázezer tonna koksz azért meglesz?
– Annyi biztosan…
Erre a végszóra érkezik Szabó Ferenc vezérigazgató, aki további szakmai érvekkel támasztja alá a próbaüzem és a termelésfelfutás tervezett programját. Hozzátéve, hogy a beruházási költségmegtakarítás hátralevő részét csak e teljesítés függvényében fogják az érdekeltek ösztönzésére fordítani.
Ami ismét nyomatékosítja: még egy ilyen jól szervezett beruházás hatékony megvalósításánál sem árt az együttműködési készség mellett, ha a dolgozók a saját zsebükön is érzik: nem babra megy a játék.

Bossányi Katalin

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.