Dunaújvárosi Hírlap – 1986. május 20.

Nézegették, forgatták – ez lenne a legjobb!

A városcímer története

Jogszabály tette lehetővé, hogy a magyar városoknak is címerük legyen és azokat tanácsrendeletben megszabott alkalmakkor és módon használhassák. A címert közintézményeken, zászlókon, egyes nemzetközi forgalomba kerülő termékeken tüntetik fel.
Amikor szóba került Dunaújváros címerének megalkotása, Tapolczai Jenő volt a városi tanács végrehajtóbizottságának elnöke. Dr. Weiner Tiborral, a város főépítészével felkérték többek között Konecsni György, Kossuth-díjas festőművészt – aki a felszabadulás után erőteljes politikai plakátokat festett -, hogy készítsen vázlatokat a város címerére.

Konecsni vázlata

Soha többé!, És mégis lesz kenyér!, Minden dolgozó pártja az MKP!, A kenyér itt kezdődik! című plakátjai igen nagy hatással voltak a közéletre. A városban élő művészek közül különösen Pálfalvi Jánost foglalkoztatta a városcímer megkomponálásának gondolata. Húsz vázlatát a levéltárbanőrzik.

Pálfalvi vázlata

A várost mint nehézipari bázist, tanuló várost, virágok városát, szándékozta címerben kifejezni. Több vázlatát modern megoldás és újszerűség jellemzi. Ugyanez vonatkozik a Konecsni-féle vázlatokra is. Tapolczai Jenő – miután a társadalmimunka-jelvények túlnyomó többségét én terveztem – nekem is megemlítette, hogy foglalkozzak én is a címer megtervezésével. Attól kezdve törtem a fejemet azon, mi is az, ami Dunaújvárosra jellemző? A Duna, és az, ami csak itt van, Somogyi József Martinász szobra. Úgy gondoltam, ez a két elem az, ami a nehéziparra épült várost jellemzi, a szocialista jelleget pedig az ötágú vörös csillag. Somogyi hozzájárult, hogy alkotása a város címerét ékesítse, így alakult ki a városcímer terve.

Hetényi vázlata

A vázlat alapján felkértem Takács Zoltán grafikus-festőművészt, készítse el a címert 30×20 centiméteres méretben. Minthogy a címerhez a Képzőművészeti Lektorátus elbírálása és jóváhagyása szükséges, a tanácselnök kérésére lejött a lektorátustól Ormos Tibor. Jelen volt Bujdosó Imre megyei tanácselnök is. Nézegették, forgatták a vázlatokat, mire Bujdosó Imre megszólalt: – Ez lenne a legjobb!
– És ki a tervező? – kérdezte a lektorátus vezetője. Jenő bácsi a nevemet mondta. Bementem.
– Tagja a Képzőművészeti Alapnak? A két tanácsi vezető összenézett. Nevettek. “Tapi” – tán megbocsátható, hogy úgy említem, ahogyan sokan – csak annyit mondott, az én munkatársam. Amatőr.
Elvitték a vázlatot. Ezt követően kapott megbízást Görög Lajos, Munkácsy-díjas grafikus a városcímer megtervezésére. A Lektorátus 1969. november 4-én fogadta el a címert G-590/1969. szám alatt. Használatát a tanács 1969. december 18-i rendeletében szabályozta.

Dr. Hetényi István

Görög Lajos grafikusművész által elkészített címer (1969-1991)

A Hírlap – 1991. március 22.

Martinász helyett legyen bárány!

Címerünk a jövő szimbóluma

Elmegy a Martinász. Mármint városunk címeréből. Huszonkilenc évvel ezelőtt valaki úgy döntött – homály fedi az ötletadót -, hogy kellene nekünk is egy címer. Olyan igazi, szocialistára gondolt vörös csillaggal meg a szoborral. Azzal a jelképpel, amely szimbolizálta nagyratörő ipari városunkat. Az ötlet “értőkre” talált, s megfogadtak egy neves fővárosi grafikust, hogy formába öntse az elképzelést. A művész politikailag is megbízható volt ahhoz, hogy engedélyeztesse kreációját.
Hát így került a címerbe a Martinász, s így lett olyan városunk szimbóluma, amilyen, felrúgva minden címertani szabályt. A heraldika ugyanis nem ismeri el a térbeli ábrázolást, és nem tartja jó megoldásnak azt sem, hogy vörös alapra vörös figura kerüljön. Tehát úgy volt rossz a címerünk, ahogy megcsinálták. Ám a közelmúltig senki sem szorgalmazta a címerváltást. Pedig sokan tisztában voltak hiányosságaival, de a többi, legújabbkori városcímer sem volt jobb, és politikai felhangja lett volna annak, ha forszírozzák a dolgot. Politikai változás kellett tehát ahhoz is, hogy ami rossz és silány, az múlandóságra ítéltessen.

A heraldika, a címertan születése a XIII. századra vezethető vissza. Akkoriban páncélos vitézek vívtak harcot, de a csatákban – tetőtől talpig páncélborításban – nem ismerték meg egymást. Ezért jelzéseket kezdtek viselni: kezdetben színes tollakat tűztek sisakjukra, később pajzsaikra kötöztek színes textíliákat. Kezdetben díszítést nem alkalmaztak, a pajzsmerevítő fémpánt volt az első címerek egyetlen éke. Majd jelzéseket festettek rá, így tudatva, hogy a harcos milyen rangú, rendű, pártállású, illetve vallású.
A jelek, szimbólumok megfejtése a mai napig sokszor szinte lehetetlen, hiszen az azonos jelzések országonkénti és koronkénti szimbolikája rendkívül eltérő. Legfeljebb az adománylevelek adhatnak a kutatóknak támpontot, amelyből következtetni lehet az adott társadalom struktúrájára is.
Nem mindegy tehát, hogy ki, mikor, milyen jelképet választ, mit akar közölni magáról, környezetéről. A szabályok pedig szigorúak. Meghatározott színek, szabályos mértani felosztás, egyszerűség és közérthetőség szerepel a címeralkotás feltételei között.
Ezeknek egyetlen sem felelt meg maradéktalanul a városi címerpályázatra beküldött, csaknem száz pályamű közül, így a szakemberekből álló zsűri még egy fordulót javasolt az átalakításra méltó tervezeteknek.

A közönség díját ez az alkotás nyerte el. A szavazók többségének tetszett, ám a zsűri túl zsúfoltnak, s városjelképnek alkalmatlannak tartotta

Dr. Bertényi Iván, az ELTE professzora, a címertan tanára is a bírálóbizottság egyik tagja volt. A beküldött művek legfőbb hibájának azt tartotta, hogy nem felelnek meg a szabályoknak, az alkotóknak csak elképzeléseik, ötleteik vannak, címertani ismereteik kevésbé. Pedig a városi felségjelvények szimbolizálnak, vizualizálnak, vagyis tömören láthatóvá teszik azt, amit a címertulajdonos közösség magáról tudatni akar. A jelképek felelevenítésénél vissza lehet esetenként nyúlni a régmúltig, azonban városunknak nincs köze a szarvasagancsos, bástyás, koronás motívumokhoz, hiszen, még előtelepülése sem rendelkezett ezekkel a kiváltságokkal. Dunapentele múltjából legfeljebb az egykori mezőváros címerállatát, az áldozati bárányt lehetséges applikálni a mai motívumok közé. Azonban a professzor szerint csínján kell bánnunk a fogaskerekekkel, vasmű-emblémával, búzakalásszal is. Nemcsak azért, mert az elmúlt rendszerben sematizálódtak, minden valamire való település címerében szerepeltek, hanem azért is, mert vajon ki az, aki e jelképek közül a jövő biztos szimbólumát látja, márpedig remélhetőleg a most megalkotandó városcímer nem harminc évre szól.

A második fordulóban az egyik első helyen továbbjutott pályamű

Éppen ezért a bizottság úgy döntött, hogy leendő címerünkben az áldozati bárány és a római oszlop kivételével csak mértani formák elhelyezését javasolja. A színek közül pedig a vörös, a kék és az ezüst alkalmazására hívja fel a második forduló résztvevőinek a figyelmét. A pajzsformára nem szabtak kötöttséget.
A második fordulóban négy munka jutott tovább. Első helyen Harsányi László és Vári Ágnes két alkotása, másodikként Balatoni János munkája, harmadik helyen Kertész Ferenc és Sólyom István pályázatát fogadták el.
A városlakók közül 265-en szavaztak, a legtöbb voksot Kertész Ferenc és Sólyom István egy másik pályaműve kapta. Mindannyian pályadíjban részesültek.
S mi városlakóik az újabb átdolgozások után, és az önkormányzat döntése után majd megláthatjuk, milyen lesz az a jelkép, amelyet zászlónkon, városcímerünkön, pecsétünkön használunk majd.

F. Gy.

A Hírlap – 1991. április 23.

Adjunk esélyt

A szabály, az szabály. Amelyet akkor is végre kell hajtani, ha az ésszerűség, ha az érdek netalántán másképp diktálja. Mert hát a szabály, az azért szabály, mert kell valami, ami mindenki számára egyformán kötelező és betartandó. No, de a szabály azért is szabály, hogy – ha minden kötél szakad – megváltoztassuk azt.

Ilyen szabály a városunk új címerére kiírt pályázat is. Az önkormányzat olyan határozatot hozott, hogy pályázat első fordulója nyílt a legyen, és egy szakértőkből álló bizottság döntse el, mely terveket javasol kidolgozásra. Amelyek közül a május 7-i közgyűlésen fognak választani. A határozatban szerepelt az is, hogy ha a közgyűlés nem talál méltónak egyetlen munkát sem, akkor a polgármesternek jogában áll egy grafikusművészt felkérnie városunk szimbólumának megtervezésére.
Így látszólag rendben lennének a dolgok. Amúgy demokratikusan, laikusoknak és szakembereknek egyaránt lehetőségük nyílt arra, hogy részt vehessenek a pályázaton. Azonban egyvalamire nem gondoltak. Arra, ami végül is bekövetkezett: az első fordulóban beérkezett munkák közül egyetlen egy sem aratott maradéktalan sikert. A szakértők szerint nem pályázók, csak motívumok jutottak tovább. A második fordulón azonban már csak azok vehetnek részt, akiknek motívumai tetszettek. Ezzel kizárták a körből a többi pályázót, s ezzel együtt annak lehetőségét, hogy később másoknak jó, jobb ötletei lehetnek. Ezeket a jelentkezőket a szabályra hivatkozva már nem fogadták, munkáikat sajnálkozva – bár elismerően – visszautasították.
Csak tippelni lehet, hogy a második fordulóban milyen pályamunkák születnek. S az is kétséges, hogy közülük tud-e egyáltalán választani a közgyűlés. Annyi azonban bizonyos, hogy ezúttal nem egy, öt vagy harminc évre kívánunk városjelképet választani magunknak. Ha rosszul döntünk, akkor az később nehen korrigálható. Ha egyáltalán változtatható.
Címert sem tervezni, sem választani nem könnyű. Különösen most, a mi városunknak. Nem véletlenül tanácskoztak órákon át a szakértők. Talán éppen ezért nem kellene elsietni a dolgot. Időt, esélyt és lehetőséget kellene adni másoknak is.
Rengeteg szempontot kell figyelembe venni. Maradjon a pentelei pecsét áldozati báránya? Tegyünk címerünkbe esetleg egy római oszlopfőt? Vagy ne csináljunk semmit, csak színes sakktáblára osszuk fel a pajzsot? Dunaújváros nem Intercisa és nem is Dunapentele. Közünk van hozzá, de teljes egészében nem vállalhatjuk fel egyiket sem. Lehet vitatkozni…

Éppen ezért közlünk egy – pályázati határidőn túl érkezett – munkát, amely a címertanban és a gyakorlatban általánosan elfogadott módon a betűjelet használja. Lehet, hogy másoknak is vannak hasonló ötleteik…
Reméljük, hogy sikerül beláttatnunk önkormányzatunkkal, hogy nem korlátozhatja – saját határozataival – saját magát, feladatát. Bízunk abban, hogy képes ezen változtatni, s nem fog elhamarkodottan, pusztán a szabályhoz ragaszkodva – esetleg hibás döntést hozni.

f. gy.

A Hírlap – 1991. május 7.

Bárány, oszlop, sakktábla

A város címere?

Van városunk új címerének tervezete, amelyről majd a közgyűlés dönt, hogy jónak tartja-e vagy sem. A pályázat második fordulójában csaknem 50 tervezet közül választották ki a kulturális bizottság tagjai – egy heraldikus közreműködésével – az általuk legjobbnak tartottat. Mint már arról hírt adtunk, az első fordulóból három pályázó négy munkája jutott tovább. A résztvevők instrukciók alapján dolgozták tovább tervezetüket. A felkérés szerint az új tervben szerepelnie kellett a pentelei áldozati báránynak, egy római oszlopfőnek és a sakktábla-felosztásnak. A beérkezett műveken szinte tobzódtak a fenti jelképek. Báránykák nappal, virággal, csillaggal. Oszlopok lépcsőn, talapzaton, kéken, vörösen, aranylón. Pontosan 49 feldolgozásban.
A döntés értelmében a legjobb, a kiírásban megjelölt szempontokat a legtökéletesebben a közölt pályamű testesíti meg. Az indoklás szerint a kék alapon ezüst áldozati bárány Pentele múltját, a korinthoszi oszlopfő pedig a római előtelepülést szimbolizálja. A vörös-ezüst sakkozás pedig a telepítettséget és a domináns ipart hivatott kifejezni.
A tervezet Harsányi László és Vári Ágnes munkája, amelyért húszezer forint pályadíjban részesültek.

_________________________________________

A pályázat második fordulójában átdolgozott címertervet 1991. május 16-án egy ellenszavazattal elfogadta a közgyűlés. Ezután a két, városi zászlóra benyújtott tervről szavazott a közgyűlés. A meghozott döntés értelmében:

Címerünk: Kerektalpú pajzs négyelt 1. kék mezejében lebegő ezüst bárány dicsfénnyel, első jobb lábával fekete keresztes ezüst zászlót tart. A 2. és 3. mező: fehérrel és vörössel 9-szer sakkozott. 4. kék mezőben lebegő ezüst római oszlopfő.

Zászlónk: 2:1 arányú, fekvőalakú ezüst anyag, amely az alsó egyharmad szélességében vízszintesen végighúzódó, – a címerkék színével megegyező – kék sávval színezett Az ezüst alapon a felső – és baloldali széltől azonos, a kék sáv szélességének 60 százalékának távolságában a város címere.

A város jelképei – dunaujvaros.hu

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.