Kiss Kálmán:

ÉDESANYÁNK

Őt köszöntjük most, az édesanyát,
ki világra szült minket s felnevelt,
ha szorongtunk, mesélt vagy énekelt,
s nem éreztük a bút, bajt s a halált.

Gyerekszívünkben virágzott a vágy . . .
ha nékünk kellett, hát mindenre telt,
olyan volt ő, mint ki kincsekre lelt,
és csak álmában sírta el magát.

Adott, adott ő pólyás meleg álmot,
a szánkba szót és finom étkeket,
a sötétben ránk riadtan vigyázott,

adott minékünk mosolyt, fényeket.
Úgy adjuk néki mostan a virágot,
ahogy ő adott nékünk: életet.

Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap, 1990. május 04.