Dunaújvárosi Hírlap – 1964. július 28.
“Ki mit tud?” az “andaxin”-házak ügyében
Hogy az Asztalos János utcai emfix-festékkel festett házakat miért hívják “andaxin-házaknak”, senki sem tudja. Homály burkolja a név eredetét és történetét, hacsak… Hacsak nem onnan ered a név, hogy annak, aki az Asztalos János utcai házak festésének problémájával foglalkozik – előbb-utóbb tényleg andaxinra van szüksége.
Dunaújvárosi gyufacímke sorozat /1964
saját gyűjtés
A Rákosi- és Kádár-kor gyufacímkéi még igazi műalkotások voltak
A KÖZVÉLEMÉNY
A tényekből kiindulva: az Asztalos János utcai házakról pereg le a festés. A benne lakókat ugyan kevésbé érdekli az erre adott magyarázat. Ők csak konstatálni tudnak. A falhullás puszta tényét.
A közvélemény szerint elfuserált kísérletről van szó, ami ráadásul sok költségbe is kerül. Az igazságot megtudni azonban sohasem közömbös. Érdemes utána nyomozni.
Kezdjük a tervezőknél. Fási Lajos, a Dunaújvárosi Tervezőiroda vezetője ennyit tud a dologról:
– Azok a középblokkos házak akkor épültek, amikor a műanyagok használata divattá vált. Addig Magyarországon sem emfix-gyártás, sem emfix-szel történő festés nem volt.
1. VÉLEMÉNY
Dr. Weiner Tibor, a város főépítésze már többet tud az ügyről:
– Az Asztalos János utcai házak maguk is kísérleti céllal épültek, hiszen az ország első középblokkos épületei voltak. A falak emfix-festése is kísérleti jelleggel történt, bár osztrák emfix-festékkel a Gubacsi úton, Budapesten, már festettek falakat. Az eredmény kiváló volt. Az itteni házak festése magyar emfix-szel történt. Az eredmény rossz. Mivel azonban a magyar emfix-festék máshol nagyszerűen bevált, két dologra gondolhatunk: egyfelől a festék alatti vakolatban van a hiba – rosszul csinálták az építők, másfelől mi gyengébb minőségű festéket kaptunk. Egy biztos: kísérletünk helyes és hasznos volt, hiszen a jövő az emfix-szé!
A nyomozás öntörvénye szerint tehát a következő állomás az ÉM 29-os Építőipari Vállalat főmérnöke. Mikó László főmérnök mihamar megnevezi az illetékest:
– Méhes József diszpécserünk részletesebben ismeri az ügyet, ő foglalkozott vele. Egy biztos. A festék lehullásában nem ludas a vakolat, így a 26-os vállalat sem.
2. VÉLEMÉNY
Méhes József készséggel ad felvilágosítást:
– Az Asztalos János utcai házak kohóhabsalokblokkból készültek, s hogy hőszigetelésük jobb legyen, dr. Weiner Tibor perlit-vakolatot írt elő. A perlit-vakolat azonban porózus, nem megfelelő szilárdságú, s így szinte előrelátható volt, hogy az emfilx-festés lemállik róla. Mi nem tehetünk a festék-hullásról, hiszen mi jó vakolatot csináltunk, csak éppen a tervező által előírt perlit-vakolat alkalmatlan a festésre. Hogy igazunk van, csak kérdezze meg az Építéstudományi Intézetben Uitz elvtársat, ő foglalkozik az Asztalos János utcai házak festési-problémáival. Ő is bizonyítja majd, hogy az építők nem hibásak. A perlit-vakolattal való kísérletezés volt az elhamarkodott.
Eddig tehát két fél – és két vélemény.
Az egyik szerint az elgondolás volt helyes, és a kivitelezés rossz, a másik szerint az elgondolás elhamarkodott, s a kivitelezés hibátlan.
az EMFIX homlokzat burkolat az Iparművészeti Főiskola kollektívájának munkája
fotó: Lechner Tudásközpont
3. VÉLEMÉNY
Uitz Pál, az Építéstudományi Intézet tudományos munkatársa először idegenkedik a telefon-interjútól, aztán mégis kötélnek áll.
– A problémát jól ismerem, hiszen én foglalkozom a kivizsgálásával. Persze, igazán hiteles választ csak azután adhatok, ha a vizsgálat befejeződik. Ahhoz pedig még egy tél kell, hogy megtudjuk, az időjárás viszontagságai hogyan hatnak az új festésre.
– Valóban a festékkel lenne baj? Az rossz?
– A festék jó, csak megfelelő alapra kell tenni megfelelő műszaki utasítások betartása mellett.
– Akkor tényleg a perlit-vakolat a hibás?
– Ez sem áll! A perlit-vakolat is megfelelhet, ha a festéket pontos műszaki utasítás szerint, s az arra alkalmas technológiával viszik fel a falra.
– Marad tehát a harmadik feltételezés, valóban elhamarkodták az Asztalos János utcai házak emfix-festését?
– Bár egyértelműen egyik felet sem lehet elmarasztalni, talán valóban jobb lett volna, ha először megvárják az Építéstudományi Intézet kísérleteinek eredményeit, s csak aztán kezdtek volna ilyen kivitelezéshez. De ha már elkezdték, legalább az építők tartottak volna szorosabb kapcsolatot az Intézettel. Az is segített volna…
AZ IGAZSÁG
Az igazság az, ami végülis egyértelműen nem derült ki. Hiszen a semleges döntőbíró, az Építéstudományi Intézet is csak dodonai választ adott, miszerint minden bizonyos bizonytalan és minden bizonytalan bizonyos.
A nyomozás mégsem volt felesleges. Ha az igazság nem is, néhány tanulság adódott. Az egyik: nem mindig hasznos a tudományos kutatásokat megelőzni, különösen műszaki előkészítés nélkül. A másik: Hasznosabb az együttműködés, egymás érdekeinek tisztelete és segítése, mint a problémák, a hibák és a felelősség továbbpasszolása.
És ez a tanulság már nemcsak az “andaxin-házakra” vonatkozik…
Rózsa András
