Nők Lapja – 1975. december 6.

AHOGY NÖVEKSZIK

Helyszín: Gyermekruházati Bolt, Dunaújváros. Időpont: 1975. október 14, délután 3 óra. Kísérőmet, a védőnőt arra kértem, vásároljuk be egy újszülöttnek azt, amiben hazavihetem a kórházból.

Próbáld fel!

A védőnő az önkiszolgáló üzlet polcairól a következőket rakja kosaramba: nullás kising, nullás rékli, feles horgolt sapka, 2 db pelenka, 1 db gumipelenka, pólyabetét, pólyahuzat, pléd. Nézem az órámat: hatvan másodperc, azaz egy perc alatt vásárolt be.
– Szerencsénk volt, hogy mindent találtunk? – kérdeztem Nagy Tiborné boltvezetőtől a próbavásárlás után.
– Nem szerencse kérdése. Mindig van áru. 0-12 év közötti kislányok és kisfiúk részére árusítunk. Az idén, legalábbis eddig, nem akadozott a szállítás. Igaz, nagyon sok partnerünk van, s ha valami fogytán, azonnal mozgolódunk. Egyetlen, de tartós hiánycikk: az Adides tréningruha, a Váci Kötöttárugyár terméke. Praktikus és kényelmes viselet, könnyen tisztítható és formatartó. Sokan keresik. Sajnos, csak keresik…

Elég nagy lesz?

– Milyen választékot talál a vevő?
– Mindenből van olcsóbb és drágább is. Az olcsó kevésbé fogy, itt igényesek az emberek. Milyen jó lenne a Dunaújvárosban tapasztaltak alapján kijelenteni: roskadoznak a pultok a csecsemő- és gyermekruházati cikkek alatt. Jó lenne, csak épp nem volna igaz. Hagyatkozhatnék saját példáimra is, mi mindent találtam, illetve nem találtam a próbavásárlásaimon. De inkább hadd hivatkozzam a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tavaszi vizsgálatára. Ami – bár az alábbiakat épp Fejér megyéről állapították meg – tulajdonképpen az egész országra vonatkoztatható: “… Összegezve megállapítjuk, hogy a gyermekellátási cikkekből az ellátás sem mennyiségben, sem választékban, sem folyamatosságban nem elégíti ki a valós szükségleteket.”
Egy azonban bizonyos: 1975-ben, az előző évekhez képest javult a helyzet. Az üzletek fokozott figyelmet fordítanak a bébi- és gyermekruházati cikkekre. De mit tehetnek, ha a gyár munkaerőhiányra vagy alapanyaghiányra hivatkozva nem szállít? A vásárló esetleg megérti, ha megmagyarázzák neki. De megértésbe nem öltöztetheti gyermekét.

A bőség zavara

A budapesti és a nagyvárosi önkiszolgáló üzletek többségében külön gyermekpolcot rendeztek be. Van itt guminadrág, szappan, hintőpor, olaj, bébiétel. Álljunk csak meg a bébiételeknél! Két-három félénél többet nem találunk. Az eladók szerint “A mamák nem veszik, nem is keresik.” A mamák szerint: “Nincs választék. Nem adhatok mindennap sárgarépafőzeléket a gyereknek.” Akkor most kinek van igaza?

Ha felvennék bölcsődébe

Jónéhány kismamától hallottam:
– Egyéves (másfél éves, kétéves) a kicsi, szeretnék visszamenni dolgozni, de a gyereket nincs kire hagynom, a bölcsődébe nem veszik fel.
Bölcsődébe bejutni nehéz. (Ennél már csak egy nehezebb, mondják a szülők: óvodába bejutni!)
– Mostanáig gyermekgondozási segélyen voltam. Az életem úgy alakult, hogy azonnal vissza kell mennem dolgozni. Fölveszik-e bölcsődébe egyéves gyermekemet? – kérdeztem a dunaújvárosi tanács egészségügyi osztályán a városi vezető védőnőtől.
– A hirtelen és indokolt igényt azonnal kielégítjük. Egyébként előjegyezzük a kicsit.
690 bölcsődei hely van a városban. Legutóbb, 1975 szeptemberében valamennyi jelentkezőt felvették!

A város nyolc bölcsődéje közül a 6-os számúba ellátogattunk. A pavílonrendszerű, szép bölcsőde 1969 szeptemberétől üzemel. A 110 helyre 152 gyermeket vettek fel. Látogatásunk napján 105 gyerek volt bent. A legfiatalabb négy és fél hónapos.
– Reggel negyed hattól hozzák a kicsiket – mondta a bölcsőde vezetője. – Azért nyitunk ilyen korán, hogy a hatra járó szülők időben beérjenek a munkahelyükre.
“A gyermekintézmények nyitvatartási idejére sok a panasz. Nem igazodik kellőképp a szülők műszakjához” – olvastam a KNEB vizsgálatában. Dunaújváros tehát ebben is kivétel.
Dunaújváros valóban a pozitív példa. Itt, a lakosság számához viszonyítva évek óta több gyermek születik, mint bárhol az országban. Éppen arra voltam kíváncsi, hogy a város vezetői ezt mennyire vették figyelembe. Elébe mentek-e az igényeknek, vagy utólag kapkodnak. Meggyőződésem róla: idejében intézkedtek. Úgy, ahogy másutt is kellene.

Összefogással

A huszonöt éves városnak 20 óvodája van, 2055 hellyel. A felvett gyermekek száma 2581.
– És hányan várnak arra, hogy bekerülhessenek? – kérdeztem dr. Hetényinét, a tanács óvodai felügyelőjét.
– Szeptemberben mindössze negyvenkét gyermeket kellett elutasítanunk… A számok önmagukért beszélnek, az országos átlag fölött vagyunk. De mi van a számok mögött? Az, hogy sajnos nem sikerült minden gyermeket a lakásához közeli intézményben elhelyezni. Kénytelenek voltunk válogatni. A gyermeküket egyedül nevelő anyák és a sokgyermekes családok kicsinyeit a lakásukhoz közeli gyermekintézménybe helyeztük el. Persze, nem mindenki értett egyet ezzel…
– Mindenképp nagy szó, hogy csak negyvenkét gyermek maradt ki.
– A tanács és az üzemek szoros kapcsolatban állnak. A Dunai Vasmű a múlt év őszén 360 személyes gyermekintézményt adott a városnak! A legújabb az október 13-án átadott óvódát a 26-os számú Építőipari Vállalat építette. Társadalmi munkában. A tanács csak az anyagot fizette, munkabért nem kértek… Akármelyik óvodát megnézi, mindegyik szép, rendben tartott és jól felszerelt. Mert valamennyi óvodának van üzemi patrónusa. S kommunista szombaton annak az üzemnek a dolgozói renoválnak, csinosítanak… Eddig csupa szépet mondtam, ugye? Pedig gond is van bőven. Például: az óvónők közt sok a fiatal… Dajkát, takarítónőt kapni majdnem lehetetlen. Itt is munkaerőhiány van, a nők válogathatnak, hol szeretnének dolgozni. Tavaly emeltük a dajkák fizetését, most 1300-at tudunk kezdő fizetésként adni. Az iparban ennél sokkal többet megkeresnek.

Pontosan erről panaszkodtak nekem Budapesten, Szegeden, Miskolcon, Tolnában, Csongrádban, Komárom megyében. 1200-1300 forintos havi fizetés! Ki megy el ennyiért dolgozni? Néhány óvodából már teljesen eltűntek a dadák. Érthető. Hivatás-szeretetből lehet dolgozni, persze, hogy lehet. De megélni belőle?
Dunaújvárosban az ötödik ötéves tervben több óvoda építését is tervezik. S szerte az országban egyremásra nyílnak az óvodák. Ha népesedéspolitikánk eddigi eredményeit nagyító alá vesszük, kitűnik, az óvodaépítés az, ami minden mást megelőzött. Néhány év alatt elértük, hogy 100 óvodás korú gyermek közül már több mint hetven óvodába járhat. Valamennyi megye, valamennyi város jelen és jövő terveiben kiemelt helyen szerepel az új óvodák létesítése. Jó ez, kell ez, szükség van rá már ma is, de még inkább szükség lesz rá az elkövetkező években. Félő azonban, hogyha a dajka-ügyre nem figyelnek fel idejében, az új óvodákban nem lesz személyzet.

Sulyok Katalin
Nádor Ilona felvételei

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.