7közlap – 2001. március 20.
Tanulmányterv a Duna-part értékeinek megmentésére I.
Az 1960-as évek közepén történt a dunaújvárosi partomlás. Egyik napról a másikra hatalmas területet tüntetett el a város Duna-parti részéről. Túl azon, hogy virágzó, termő kertek sokaságát vitte magával, a part közelében felépített házak fennmaradását is veszélyeztette. Várható volt, hogy egy esetleges újabb partomlás már a szélső házak alapjait is megbontja.
Partfal átalakítása, formázása – 1967
fotó: id. Csuhaj-Barna Tibor
A város akkori vezetősége, valamint helyi vállalatok és az állam nagyon sok pénzt fordított a helyreállítási munkákra. Több kilométer hosszan kialakított tereplépcsők, fásítás, füvesítés megváltoztatta, ezzel együtt megszépítette a Duna-partot.
Megépült az alsó Duna-parti út és fokozatosan megépültek a helyi vállalatok szabadidő-parkjai is. Az út mentén telepített jegenye-nyárfák megnőttek és szép fasorrá fejlődtek.
A Duna holtágából kialakított öböl több, nemzetközi sportesemény szervezésére ad lehetőséget. Régebben horgászversenyeket rendeztek, az utóbbi években a F1 és F3-as motorcsónak világbajnokság megrendezése zajlik nagy érdeklődés mellett.
A parkosított Duna-partot hosszú évek óta “megszállták” a hazai képzőművészek. A part jelentős része az általuk készített “műalkotásokkal” van tele.
Lépcsők kialakítása a Duna-parton
fotó: DH-archívum
A város déli partszakaszát – Barátság városrész – először a partifecskék, majd később, mintegy nyolc-tíz éve a gyurgyalagok vették birtokukba. Mivel azon a részen a tereplépcsőket úgy alakították ki, hogy a partfal majdnem függőleges, így fészkelésre kiválóan alkalmas. Sajnos, ez a megoldás hosszú távon több hibalehetőséget hord magában. A gyurgyalagok – mint köztudott – költözőmadarak. Minden év május elején érkeznek, itt fészkelnek, költenek, nevelik fel fiókáikat, majd augusztus végén útra kelnek Afrikába. Ez így rendjén van, csakhogy távozásuk után elhagyott fészkeik java részét az itt élő verebek foglalják el. A következő évben megérkező madarak – az öregek is – kénytelenek új lyukakat fúrni a löszfalba. Sajnos, ennek következtében a fal egy lyukacsos sajthoz hasonlít. Ezeknek a lyukaknak a hossza 0,5-1 méter is lehet. Könnyű elképzelni, hogy összefogva az időjárással milyen pusztítást tudnak végezni ezeken a partfalakon. A csapadékvíz-elvezető árkok minden évben – foltokban – tele vannak leomlott földdel-lösszel.
Tereplépcsők a Duna-parton /1977
A város védelme a város ligete
Eddig a partvédelemmel foglalkozó vállalat ezeket az árkokat minden évben kitakarította. Valószínű, hogy ebben az évben a szűkösebb anyagi keret ezt a munkát nem tette lehetővé. Minden rosszban van valami jó. Az idei esőszegény év haladékot adott ezeknek a tereplépcsőknek. Persze, ami késik, nem múlik. Az őszi esőzések és a téli fagyok ezt a lemaradást “behozhatják”. Jellemző az esőhiányra, hogy amíg 1999. augusztus végéig hétszer vágták a füvet, addig tavaly mindössze háromszor. Ebből is a második kettő már szinte üresjárat volt. Itt kell megjegyeznem, hogy a fűvágás-kaszálás ma már valójában gazkaszálásba ment át. Mindenki tudja, hogy az a füvesített terület, amelyik nincs kellően gondozva, előbb-utóbb elgazosodik. Egy harminc év körüli park a legnagyobb gondoskodás mellett is némi felújításra szorul. Ez a felújítási munka nálunk teljesen a természetre van bízva.
(folytatjuk)
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
