Dunaújvárosi Hírlap – 1963. február 22.

A jégpáncélon

Vasárnap hajnalra a szeszélyes időjárás jégpáncélba vonta az utakat. Mindenki “korcsolyázott”, a gyalogosok, a személyautók, az autóbuszok. Még szerencse, hogy vasárnap lévén városszerte, kisebb volt a forgalom. Közlekedési baleset nem történt a városban. Perkátán egy teherautó az árokszéli kerékvető korlátnak csúszott, ötezer forintnyi kár keletkezett.
Csak egy pillanat. Kiliti Ferenc gépkocsivezető volán mellől a mondja:
– Vasárnap délelőtt a 4-es járaton vezettem. Rendkívül csúszós volt az út. 15 kilométeres óraátlaggal jöttünk fel a szigetről. De feljöttünk, ha kicsit késve is.
A hajnali, Délivárosból induló járatok egy részét azonban leállította az AKÖV, így az éjszakai műszakból néhányan kicsit később értek haza.
De hazaértek.
A reggeli órákban ismét forgalomba álltak az autóbuszok. S hogy nem történt baleset.. ? Kiliti Ferencet, és a többi autóbuszvezetőt illeti érte a dicséret.

Budapest-Szekszárd. Végre megérkezett az autóbusz. De Budapesttől Dunaújvárosig a szokásos egy óra 45 perc helyett 4,5 óráig tartott az út.
Az utasok mesélték:
– Adonynál kiszálltunk és magunk homokoztuk az utat a kocsi előtt…
– Az élesebb kanyarokban kiszálltunk és tartottuk a kocsi hátsó részét…
– A lejtős útszakaszon kiszálltunk és toltuk a buszt.

Szóval, Budapest-Dunaújváros, vasárnap reggel autóbuszon és gyalog 4,5 óra.

És akik örültek a “jégpályának”, Beloiannisz utcai gyerekek. Akinek nem jutott korcsolya, se szánkó, nadrágféken, vagy éppen hason csúszva siklott tovább.

(Csak a mama meg ne tudja!)

(Cseh Tibor képriportja)

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.