Dunaújvárosi Hírlap – 1965. január 26.
Séta a Délivárosban
Szombat délelőtt a Délivárosban minden kihalt – gondolná valaki, aki először jár itt. Hó fedi az utcákat, hallgatnak az alacsony házak, de odabenn, a zárt ajtók mögött van élet.
Déliváros a városi térképen /1964
A Déliváros legforgalmasabb helye a bútorraktár. Tegnap érkezett áru: heverők, varia bútorok. Csillag szobabútor, s a vevők egymás kezébe adják a kilincset. Három nap alatt a bútorraktár forgalma megközelítette a 200 ezer forintot.
A hentesüzletben a hentes munkájával és az áruellátással is elégedettek a vevők, de a szomszédos zöldségboltban már panaszkodnak a háziasszonyok. Hosszabb ideje nem kapott az üzlet citromot és narancsot – sőt még a vegyes íz is hiánycikk a Délivárosban!
A barakkváros másik végén a Fejér megyei Háziipari Szövetkezet ütött tanyát. Varrással, kézikötéssel és bőrfonással száz bedolgozót, főleg nőket foglalkozhat. Legjelentősebb a kesztyűkötés, havonta ezer párat exportálnak Angliába, Hollandiába és a Szovjetunióba. A varrónők gyermekruhákat állítanak össze a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat számára, míg a bőrfonók munkáiból cipőfelsőrészek lesznek.
Képeinken Moró Sándorné és Stefan Albertné szíjakat készítenek a hulladékbőrből. Indulásra kész a kesztyűszállítmány is, Lukács Jánosné és Vura Józsefné szortírozzák a norvégmintás kesztyűket.
Az autóbuszmegállótól nem messze, egy nagyobb épületben dolgozik az Országos Söripari Vállalat palackozó üzeme. A téli időszakban ketten palackoznak, de a két gép óránként csak 700 üveget tölt meg, az üzem még a helyi igényeket sem tudja kielégíteni.
Képünk a palackozást ábrázolja: Nyári Gyuláné kiváló dolgozó villámgyors mozdulatokkal ragasztja a címkét a frissen töltött üvegekre.
(Cseh Tibor képriportja)
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
