Dunaújvárosi Hírlap – 1978. május 19.
Lapok a Ságvári Endre Általános Iskola történetéből
Ságvári Endre Általános Iskola – a 32 tantermes /1960
fotó: Fortepan/Mihály Tamás
Az 1956. július 4-i tanácsülésen a második ötévestervvel kapcsolatos beszámolóban, amelyet Tapolczai Jenő elvtárs tartott, a következő sorok olvashatók: “A 32 tantermes iskola építését már ebben az évben meg kellene kezdeni.” “Nehogy a következő iskolaévben három műszakban kelljen majd tanítani.” Az 1956. szeptember 28-i tanácsülésen bejelentették, hogy “Elkezdtük a 32 tantermes iskola építését.” Az iskola építésének megkezdésére javasolt összeg megközelítette a hatmillió forintot. Ekkor még kevesen sejtették, hogy az iskola felépülése után Közép-Európa egyik legnagyobb oktatási intézménye lesz. Százöt méter hosszúságú folyosók, közel hatezer négyzetméter beépített hasznos terület, ezek az adatok jelezték, hogy az iskola nem mindennapi méretekkel fog rendelkezni. A terv 1958-ban valóság lett – és ha némi késéssel is – szeptemberben átadták az építők az A-épületszárnyban lévő tizenhat tantermet rendeltetésének. (Az átadás időpontjáig a tanulók különféle osztálycsoportosításban a Vasvári Pál, a Móricz Zsigmond Általános Iskolákba, valamint a Kohászati Technikumba jártak.)
1958. október 30-án értesítés érkezett a Fejér megye Tanácsának Végrehajtó Bizottságától, melyben értesítik az igazgatót “hogy a MüM 50. 556/1958. számú leiratában hozzájárult ahhoz, hogy a sztálinvárosi új tizenhat tantermes iskola a jövőben “Ságvári Endre Állami Általános Iskola” elnevezést használhassa.”
Az új iskola első évében ezeröt tanuló és harminc nevelő kezdte meg a munkát. Ez a tanulólétszám már ekkor szükségessé tette, hogy a tanulócsoportok délelőtt és délután megosztva járjanak az iskolába. Az osztálylétszámok így is igen magasak voltak. (Általában meghaladták a negyven tanulót). Amagas osztálylétszám, a tanulók egyenlőtlen szociális helyzete az új iskolában a vártnál jóval gyengébb eredményt hozott. Az 1958-1959-es tanévben több mint száz tanuló bukott meg! A magas bukási arány mellett sok gonddal küzdött az iskola ebben az időben. A helyi hírlap 1959-ben interjút készített az iskola igazgatójával, aki rendkívül fontosnak tartotta “az egységes nevelői eljárás kialakítását“. Hasonló véleményt olvashatunk azebben az évben megtartott tanévzáró értekezlet jegyzőkönyvében is, “főleg a tervszerűség, az egyes feladatok arányos elosztása” segítheti a tantestület munkáját. Egy ifjú iskola gyermekbetegségei ezek, amelyeket az elkövetkező időben fokozatosan kinőtt az intézmény. Már a következő tanévben kialakult az iskola belső munkarendje és megalapozták a hagyományok rendszerét is. Sokkal nehezebben alakult ki az iskola további épületeinek körvonala. “1959-ben véglegesen elkészült a harminckét tantermes iskola” írja a Hírlap az év januári számában. A jóslat csak részben vált be. 1959. szeptember 3-án sor került a B-szárny átadására, az épület C-szárnyát csak 1961-ben adták át. A meglévő és az újonnan átadott épületrészek műszaki állapota nem megfelelő, jogosan írt a helyi Hírlap “egy féléves iskola aggkori tünetei”-ről. (Ezek a gondok napjainkig kísérték az iskolát.)
A B-épületszárny átadása enyhítette az iskola teremgondjait, és ez egyben azt is jelentette, hogy az épület harmadik emeletén helyt kell adni a gimnáziumi osztályoknak. Megkezdte működését az iskola helyiségeiben a Dolgozók Esti Iskolája, és az Ipari Továbbképző Iskola könnyűipari tagozata is. Az 1959/60-as tanévben megindult a tanulók politechnikai oktatása.
 |
 |
| Politechnika óra /1961 fotó: Fortepan |
Politechnika óra /1964 fotó: Fortepan |
Az iskola pedagógusai 1960-ban elhatározták, hogy “iskolai hagyományaink továbbfejlesztésére a jövőben november 4-ét, Ságvári Endre születésnapját iskolai ünneppé nyilvánítjuk.” Megtette lépéseit – elsőnek a városban – az iskolastúdió is. “Minden héten egyszer volt adás az iskola életéről.” Fokozott figyelmet fordítottak a tanulók helyes időkihasználására “az egyre több szabad idő helyes felhasználásának képességét már most meg kell kezdeni kialakítani,” tanúskodott a nevelők munkájáról az 1960. június 24-i tanévzáró jegyzőkönyv.
Ságvári Endre Általános Iskola /1964
fotó: MTI/Fényes Tamás
Az iskola helyzetét a zsúfoltság mellett jól érzékeltetik azok a napi gondok, amelyekről a nevelőtestületi értekezletek jegyzőkönyveiben olvashatunk: “mindent meg kell tenni az egységes ruházkodás, a tiszta, ápolt külső iránti állandó igény kifejlesztésére.”
Nagy problémát jelentett az iskola fűtése is, hiszen ekkor még hatvanegy széntüzelésű kályha melegítette a helyiségeket.
A következő tanévek során a tanulók létszáma állandóan emelkedett. Ez a tény önmagában is a fegyelem lazulásához, a tanulmányi eredmény visszaeséséhez vezetett. “Az iskola összes tanulóinak viselkedése nem jó” olvasható az 1962-es tantestületi jegyzőkönyvben. A bukott tanulók száma kettőszázhét. A gondokat súlyosbította, hogy az iskola építése még folyt, és nehezítette az oktatómunkát. 1960. szeptember 1-től november 10-ig “tizenhét olyan nap volt mindössze, amikor az építők nem zavarták erős zajjal a tanítást”. Végre az 1961/62-es tanévben már minden osztályterem használható volt oktatásra. Huszonnégy tanteremben az általános iskolások, tíz tanteremben a gimnazisták tanultak.
Az elkészült épület nemcsak a város legnagyobb oktatási intézménye lett, amely vonzotta a külföldi látogatókat, hanem “a város dolgozóinak legnagyobb iskolája is”. Közel háromezernyolcszáz nappali és esti tanuló járt 1962/63-ban az iskolába. Az ötvenkilenc fős tantestületre komoly feladat hárult. A pedagógusok a fárasztó napi munka mellett figyelemmel fordultak a pedagógia időszerű kérdései felé is. “Meg kell szüntetnünk tanítványaink túlterhelését… fegyelmezetlenség miatt tantárgyi jegyet ne írjunk be.”
 |
 |
| Tornaóra az ország legnagyobb 32 tantermes és két tornatermes általános iskolájában. /1964 fotó: MTI/Fényes Tamás |
Diákok a Ságvári Endre Általános Iskola lépcsõházában /1964 fotó: MTI/Fényes Tamás |
Az iskola vezetősége jó kapcsolatokat épített ki a városi üzemekkel, középiskolákkal. Fokozatosan kiegészült az iskola eszközállománya, szertári felszerelése. 1965-ben két televízió, hét magnetofon, kilenc DIA-vetítő, és 3435 kötet könyv segítette az oktatást. Szükség volt ezekre az eszközökre, hiszen az 1965/06-os tanév a tanulói létszám rekordját is jelentette. Kettőezer-háromszázöt tanuló járt az iskolába! Ebben a helyzetben mutatkozott meg igazán – a jó anyagi feltételek mellett – a pedagógus szakos ellátottság előnye, az oktatást segítő tizenhat szakkör, a napköziotthon, és a jól működő úttörőcsapat személyiségformáló szerepe.
A nagy tanulólétszám a tantestület létszámnövelését igényelte, és így 1968-ban már kilencvenegy pedagógus nevelte, oktatta a gyerekeket.
A tantestület mind több és több az iskola egészét érintő kérdésre figyelt fel. Sikeres matematikai módszereket kísérleteztek ki az Országos Pedagógiai Intézet segítségével. Megvalósították ötödik osztályban kezdődő pályaválasztási tanácsadást. Bevezették a tagozatos rendszerű tanítást. (Orosz, testnevelés, matematika.) Így elérték, hogy az iskola tanulói szaktárgyi versenyeket nyertek, kiváló sporteredményeket értek el.
Az iskola épülete az eltelt húsz esztendő alatt megrongálódott. Az iskolavezetés legfőbb gondja, – az oktatás hatékonyságának emelése mellett – érthető, hogy a mintegy húszmillió forintos felújítás felé fordult. Hogy meddig tart ez a felújítás még nem tudják, de gyors befejezése a további jó munka egyik legfontosabb feltétele.
Gubán Gyula
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
