Déli Hírlap – 1977. december 2.
Szent Pantaleontól Dunaújvárosig
Szent Pantaleon a dunaújvárosi görögkatolikus templom bejáratánál
fotó: Horváth Tamás
Megulesz Magdolna-Schultz Gábor – Gyógyító Szent Pantaleon
Mi köze van az adriai Velencének Dunaújvároshoz?
Kevés ember tudna azonnal válaszolni a kérdésre, és a válasz bizony egy kicsit körülményes is. Szent Pantaleon jámbor velencei szent volt és tekintve, hogy István, de még inkább a velencei kapcsolatokat ápoló Péter udvarában itáliai papok térítgették a magyarokat, azok a keresztségben sokan kapták védőszentjük után a Pentelén, Pentelény személyneveket.
Egy ilyen nevű birtokostól kapta azután egy Duna menti község a nevét – írja Kálmán Béla “A nevek világa” című könyvében. A Pentelén alakot azonban a lakosság már ragozott alaknak érezte és elvonta belőle a Pentele nevet. Ez is volt a község neve hosszú ideig.
Horger Antal: Pentele
MAGYAR NYELV KÖZÉRDEKŰ HAVI FOLYÓIRAT A MŰVELT KÖZÖNSÉG SZÁMÁRA – 1925
A XIX. század végén, hogy a másik, ugyancsak Fejér megyei, ma Sárpentele községtől meg lehessen különböztetni, Dunapentele lett a hivatalos neve. 1950-ben új szocialista város kezdett épülni a község határában és szinte természetes, hogy az adott körülmények, történelmi viszonyok következtében a megszülető új város a Sztálinváros nevet kapta. A személyi kultusz felszámolása után azután végleg eltűnt az egykori település nevéből a védőszentrt utalás, s a neve: Dunaújváros lett.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
