Pesti Napló – 1925. szeptember 16.
A nyúl a bokorban
Érdekes parasztvígjáték lesz a Nemzeti Színház egyik legközelebbi eredeti magyar újdonsága. A darabot Nyáry Andor írta, akinek ez az első nagyobb színpadi munkája. Nyáry új darabjának Körösztös János halála volt az eredeti címe, amelyet most A nyúl a bokorban címre változtatott. Alkalmunk volt a szerzővel beszélgetni, aki darabjáról a következőket mondotta:
– Odahaza, Dunapentelén töltöttem a nyarat, és ahogy mindig a magyar paraszt élete foglalkoztatott, úgy ebben a darabomban is az ő kedves, derűs, agyafúrt, nagyon is színpadra kívánkozó életsorát igyekszem a közönség elé vinni. Darabom egyik főalakja Körösztös János jómódú özvegy parasztgazda, akinek eladó lánya is van, de azért maga is örömest megnősülne újra. Tatál is magához való fehérnépet: Katit, aki azonban még ravaszabb az öregnél, mert ráveszi Körösztöst, hogy a készpénzét adja oda a falubeli Töröknek – aki csempészkedik – és az majd megfiadztatja… Az öreg belemegy a dologba és írás nélkül, csak úgy hitre, átadja a pénzt. Kati csak ezt várta, összeszűri a feleséges Törökkel a levet és ráveszi, hogy a pénzt Körösztösnek ne adja vissza, tagadja le és vegyen majd rajta neki birtokot, úgy majd meghallgatja… Így is lesz. Írás nincs, nincs pénz sem. Az öreg nagyon a lelkire veszi a veszteséget és ezentúl csak azon töpreng, hogy a pénzét visszaszerezze. Egészen el van szontyolodva és a háza népe előtt kijelenti, hogy ezt a csúfságot nem bírja elviselni, érzi, hogy belehal. Le is bontatja az ágyát, belefekszik, még utoljára eszik, iszik, egyet pipál és a papért is elküld. A halálhír persze gyorsan elterjed, Kati is eljön és neki elmondja Körösztös, hogy ha Török csúffá is tette, ezt nem sajnálja úgy, mint hogy Katit elveszti, – csak ez a halál ne jött volna ilyen hirtelen. Kati látja, hogy az öreg már alig piheg, megszólal lelkiismerete és bevallja, hogy a pénzhistóriát ő tervelte ki. Az öreg csak ezt akarta, mert hirtelen nagyot kiált a “halálos ágyon”:
– A csizmámat!
És a körülállók elképedve látják, hogy semmi baja sincs és a pénzéért nem riadt vissza még a haláltól sem. A pénzét vissza is kapja, aztán hunyorgatva szól:
– Tuttam én, hogy kiugrik a nyúl a bokorból…
Körösztös szerepét Rózsahegyi Kálmán játssza.
Magyar Színpad – 1927. április 21.
“A nyúl a bokorban” története és szerzője
Csendes szavú, szőke ember Nyáry Andor, akinek parasztvígjátékát holnap mutatja be a Nemzeti Színház. A szeme kék, mint a Balaton, amelynek közelében bölcsője ringott. Szelíd, álmodozó poétáknak van ilyen tiszta kék szemük, mint ennek a dunántúli magyar fiúnak.
És Nyáry Andor tényleg poétalélek. A háború alatt, a tűzvonal temetőárkaiban, a földbevájt stellungokban írta első novelláit. A magyar katonáról írt, a magyar parasztról, aki nem vesztette el kedélyét a pergőtűz pokolbeli záporában, s akinek derűs humora nem fagyott be a zordon kárpáti tél nehéz küzdelmeiben sem.
S az ezer és ezer frontról küldött katonaírás közül egyszerre magára vonta a figyelmet a dunántúli főhadnagy írása. A “Pesti Napló” volt az első, amelyik közölte Nyáry Andor ízes, frissen buggyanó tárcáit, karcolatait. De aztán hamarosan megjelent a neve egyéb napilapok és folyóiratok hasábjain is; már nemcsak novellák, de regények alatt is. Egyik kötete a másik után jelent meg, s aki csak egy könyvét is olvasta, megjósolhatta, hogy ez az író szerepelni fog még a színpadon is.
Meseszövő talentuma, jellemző ereje, ízes dialógusai, friss humora mind a leendő színpadi szerzőt sejttették benne, de mégse tudott szóhoz jutni a színpadon: hiányzott belőle a gyors érvényesüléshez szükséges élelmesség. A leszerelt főhadnagy, aki nagybetegen tért vissza a frontról, szerény kis budai lakásában évekig szövögette álmait a színpadi dicsőségről és a színházi tantiémekről, s szorgalmasan írogatta darabjait – az asztalfiókja számára. Nem jutott előre.
Talán észre se vették volna a csendes, halkszavú embert, ha Hevesi Sándor kezébe nem került egy regénye. Hevesi elolvasta a regényt és eszébe jutott, hogy jó operaszöveget lehetne belőle írni. Figyelmeztette erre az írót, aki a beszélgetés végén szép szerényen letett egy kéziratot az igazgató elé. Egy kedves magyar tárgyú egyfelvonásos volt ez, a “Kunyhó előtt”, amelyet Hevesi Sándor el is fogadott, elő is adatott nagy sikerrel a Kamaraszínház első szezonjában.
E szezon után, külföldi nyaralása közben, Gasteinban, csomagot kapott Budapestről a Nemzeti Színház igazgatója. A csomagban egy vígjáték volt: “A nyúl a bokorban”; szerzője: Nyáry Andor. Hevesi elolvasta a darabot s levélben értesítette a boldog szerzőt, hogy amint hazaérkezik, megcsinálják a szerződést: “A nyúl a bokorban” színre fog kerülni a Nemzeti Színházban, mégpedig Rózsahegyi Kálmán felléptével.
Nyáry Andor végre közeledett álmai megvalósulásához: a Nemzeti Színház szerzője lesz! Arca pirosabb lett egy árnyalattal az örömtől, de egyébként a régi csendesszavú, szerény ember maradt. Változás mindössze annyi történt vele, hogy a budai oldalról átköltözött a pestire, ki az Auguszta-telepre – egy még szerényebb lakásba, mert a magyar írókra igen nehéz idők járnak manapság…
Most délelőttönként a Nemzeti Színház nézőterén üldögél meghúzódva és szótlanul, a nobilis és finom lények halk modorával, gyönyörködik a színészek játékában, amely vágyai teljesülését ígéri a pénteki bemutató-előadáson. Nem kritizál, nem magyaráz, nem csinál műdrukkot, nem nyomni előtérbe, nem “szerepel”.
A szerző, aki bevallja, hogy becsapta Hevesi SándortNyáry Andor útja húsz koronával a zsebében a szekszárdi fináncoktól a pesti Nemzeti Színházig
A szerzővel az úgynevezett házi főpróbán beszéltem először. Ilyenkor még újságíró sincs a színházban. A színészek felpróbálják a ruhákat, maszkot még nem csinálnak. Rózsahegyi Kálmán csizmában van, parasztruhában, de még bajusz nélkül, úgy fest körülbelül mint egy Amerikát megjárt magyar. Ligeti Juliska helyre parasztmenyecske ugyan, de selyemharisnya van a lábán és elegáns félcipő; mintha a Pestet megjárt falusi lány készülne ismét visszavedleni parasztnak.
A színfalak mögött csak ketten vagyunk. Ezeket mondja nekem a hosszú, szőke hajú, barátságos arcú szerző:
– Iparkodtam tisztességes maradni. Csak egy embert csaltam meg: Hevesi Sándort, a Nemzeti Színház direktorát. Becsaptam csúnyán. Egy nap felkerestem a színházban és elbeszéltem neki “Nyúl a bokorban”-nak a a témáját. Hevesi biztatott, hogy írjam meg az első felvonást és küldjem utána Gasteinba. Én nekifeküdtem és nyolc nap alatt megírtam az egész vígjátékot, de parancsszerűen csak az első felvonást küldtem el azzal a kéréssel, hogy gyors választ kérek, mert nagyon szeretném megírni a másodikat is. Hevesi négy nap alatt válaszolt s felhatalmazott arra, hogy írjam meg és küldjem be a második felvonást is. Könnyű volt eleget tennem a parancsnak, elküldtem a másodikat is, majd a direktor újabb utasítására a harmadikat is. Így csaptam be Hevesi Sándort, így került darabom a Nemzetibe. Másfél évet vártam arra, amíg előadják. Nehéz, súlyos másfél esztendőt, tele küzdelemmel, csalódással.
– Harminchét esztendős vagyok, fehér csillámlik már a hajamban. Nem tudok én már örülni sem. A szerzővel másodszor a premieren találkoztam. Az első felvonást szívesen fogadta a közönség. Körösztös Jánosnak, vagy ha úgy tetszik: Rózsahegyi Kálmánnak, a jóeszű, jómódú parasztgazdának az eszin túljár Ligeti Juliska, a helyre menyecske és most feszülten várja publikum, hogy adja vissza a Kálmán bátyánk a kölcsönt, hogyan “ugratja ki a nyulat a bokorból”. A második felvonásban Körösztös János halálos betegnek tetteti magát s így ejti lépre a csalfa özvegyet. Falrengető kacagás a jutalma a hálás közönségtől, amikor halálos ágyán sonkacsülköt eszik és mélyen néz a boroskancsóba.
Furcsa ember ez a Nyáry Andor. Hevesi direktori becsapta és én is majdnem beugrottam ennek a boldog fiatalembernek, amikor a premier előtt világfájdalomról, örülni nem tudásról panaszkodott. Heuman Károly Megjelent: Színházi Élet, 1927. május |
Próba után elköszön a színészektől és siet haza, ahol az utolsó simításokat végzi azon a balatoni daljátékon, amely Horváth Sándor zenéjével a Városi Színház soron következő újdonsága lesz. A próbáról, a darabról csak annyit mond:
– Az előadás kitűnő lesz. A többi az Istentől függ! És valóban, ma semmit sem lehet előre megjósolni. A színház ma félig-meddig – szerencsejáték. De ha ebben a szerencsejátékban van egy szemernyi igazságosság, akkor Nyáry Andor színdarabjának sikert kell aratnia, mert friss tehetsége, becsületes igyekezete és rokonszenves, szerény egyénisége valóban érdemessé teszik erre a Nemzeti Színház új szerzőjét.
K. E.
8 Órai Ujság – 1927. szeptember 15.
A “Nyúl a bokorban” nem plágium.
Szerzői jogbitorlás címén Katona István dr. ügyvéd már régebben keresetet nyújtott be a budapesti polgári törvényszéken. Hevesi Sándor dr., a Nemzeti Színház igazgatója, az államkincstár, Marton Sándor dr. színházi ügynöksége és Nyáry Andor író ellen. Keresetében előadta, hogy 1926 április 5-én elhelyezés végett átadta “Zsellérek” című parasztkomédiáját Marton Sándornak. Hosszabb ideig nem kapott választ, míg azután ez év áprilisában a Nemzeti Színház előadta Nyáry Andor “Nyúl a bokorban” című darabját, amely szerinte, az ő paraszkomédiájának első felvonásából készült, vezéreszméje és főalakjai mind plagizálva vannak. Ezért kérte a bíróságtól, hogy valamennyi alperest egyetemlegesen 25.000 pengő kártérítés megfizetésére kötelezze. A Nyíry Zoltán törvényszéki bíró előtt ma megtartott folytatólagos tárgyaláson az alperesek valamennyien a teljesen alaptalan kereset elutasítását kérték. Nyáry jogi képviselője többek között előadta, hogy az író a Uj Időkben még 1921-ben (valójában 1922-ben – szerk.) megjelent “János bácsi meghal” című novellából írta meg darabját. A törvényszék Katona Istvánt keresetével elutasította és kötelezett, hogy minden egyes alperesnek 480 P költséget fizessen meg. Az indokolás megjegyzi, hogy nem volt szükség külön szakértők meghallgatására abban a kérdésben, hogy fennforog-e a plágium esete. Lényegében a két darab egyáltalán nem hasonlít, teljesen különböző alkotások és plágiumról nem tehet szó. Alaptalannak állapította meg az ítélet a felperesnek azt az állítását is, hogy Hevesi valósággal felbíztatta Nyáryt a plágium elkövetésére. Ugyanez áll Marton Sándor színházi kiadóra is, akinek különben semmi érdeke sem lehetett a plagizálásban.
Nyáry Andor – János bácsi meghal
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
