Megnyílt a Sztálinvárosi Zeneiskola

Sztálin Vasmű Építője – 1953. augusztus 28.

A zeneiskola indulása elé

Sztálinváros zenei problémája már régóta vitatott kérdés; most úgy látszik, újabb lépéssel kerülünk közelebb ennek a problémának a megoldásához.
Szeptemberben megnyílik városunk első zeneiskolája.
Már csak azért is jelentős ez a lépés, ment újabb bizonyítéka annak, hogy végérvényesen városi életet teremtettünk a pentelei löszben, hogy Sztálinváros már valóban város, hogy újabb és újabb gyökeret bocsátunk itt a földbe. De még jelentősebb ez a lépés azért, mert remélhetőleg nagy segítséget nyújt majd harcunkban a sztálinvárosi zenei közízlés kialakításáért és az agresszív kozmopolitizmus ellen.

A zene elmaradhatatlan tartozéka az emberi életnek. Természetes és ősi kultúrális tevékenység; a gyermek neveléséhez minden korban hozzátartozott a zenei nevelés is, a legegyszerűbb társadalmakban éppen úgy, mint a magas civilizációkban. A kapitalizmus, mint minden emberit, ezt is megrontotta. Ezért kell most küzködnünk az elrontott ízlés megjavításáért, az emberi lelkek visszahódításáért az igazi zenének. Gyermekeinknek meg kell tanulniok népünk természetes zenei ösztönét és anyanyelvét, fogékonnyá kell tennünk őket az emberiség nagy zeneirodalmának befogadására, immunissá kell tennünk lelküket a zagyva dzsesszel és az eltorzult, őrült zenei formalizmussal szemben.
Sztálinváros alakuló társadalmában a küzdelem az ízlésért talán még nagyobb, mint másutt. Az új város kultúrális arcát mi formáljuk meg, eljövendő évszázadaink kultúrális alapvetését mi végezzük. – nagy a felelősségünk.
A zeneiskola feladata az, hogy elsősorban a gyermekek lelkébe beleoltsa az egészséges zenei érzéket, a művészet szerététét, a zenei anyanyelv szeretetét, a magyar dallam, a magyar ritmus, a magyar muzsika hangjait, más népek zenéjének szépségét, a világ zeneirodalmának megértését. De nemcsak a gyermekekébe: fontos, hogy a kozmopolitizmussal és giccsel megfertőzött fiatalok is nevelődjenek, megismerkedjenek az igazi szépséggel.
Az iskolán zongora-, fa- és rézfúvós, hegedű- és énektanszakok lesznek, választék tehát van. Helyisége a Kerületi Kultúrotthon szakköri részében lesz. A feltételek tehát, biztosítottaknak látszanak. Nagy várakozással és szeretettel tekintünk a zeneiskola megindítása elé: kedves lesz nekünk, mint két kezünkkel és arcunk verejtékével épített városunk művészeti életének legújabb otthona.

250 jenetkező van a zeneiskolára

Nagy jelentősége van, hogy a meglévő üzemi zenekarok mellett megnyílik a városi zeneiskola. A felvételi vizsgák 21-23-ig tartanak és már több mint 250 jelentkezőt tartanak nyilván.
A zeneiskola öt tagozatú: zongora, harmonika, vonós, fúvós és ének tagozat. A népművészeti minisztérium amellett, hogy biztosítja a hangszereket – nyolc zeneszakos tanárt küld Sztálinvárosba. A jelentkezők nagy része diák, de ott szerepelnek a felvételt kérő lapokon az építők, vasmunkások, és a műszaki értelmiségi dolgozók nevei is. Mozsgai István, a tűzállótéglagyár dolgozója is a jelentkezők között van. Fiatalember még. 32 éves. Mozsgai István gyermekei, a 15 éves Teréz zongorázni, a 13 éves Margit harmonikázni, a 10 éves István és a 9 éves Anna hegedülni tanul.

 

Sztálin Vasmű Építője – 1953. október 23.

MEGNYÍLT A SZTÁLINVÁROSI ZENEISKOLA

Zeneoktatás a tíztanermes általános iskolában
fotó: Intercisa Múzeum archívuma

A Zeneiskola 19-én este tartotta ünnepélyes megnyitóját a tíztantermes iskola Úttörő-termében. Jelen­tős állomás, határkő ez Sztálinváros kultúréletében. A Városi Tanács a kormányprogramm keretében létre­hozott hét zeneiskola egyikének Sztálinvárosban adott otthont, ami nagymértékben járul hozzá a dolgo­zók és gyermekeik megnövekedett kulturális igényeinek kielégítéséhez. Megvalósulásához a Tanács szervei­nek áldozatos lelkesedése, a Zene­iskola igazgatójának és tanári ka­rának hivatástudata és nem utolsó­sorban a sztálinvárosi dolgozók minden újat fogadó lelkesedése kel­lett. Többhónapos kitartó munkával teremtettek meg a meginduláshoz szükséges alapvető feltételeket, hárí­tották el a sürűn tornyosuló és né­ha bizony fenyegető méreteket öltő akadályokat. Munkájuk nyomán el­simultak az akadályok, bátorságuk és hitük legyőzte a nehézségeket, – a Zeneiskola várja a növendékeket.
A megnyitón a Zeneiskola taná­rai ünnepi műsorral mutatkoztak be. A műsor meghallgatása után a Zeneiskola működésének, a tanítvá­nyok oktatásának jó sorsa nem két­séges. Nem csak tanárok, – mű­vészek tanítják majd muzsikálni, énekelni gyermekeinket, művészek, akik tudják, hogy a zenével való ne­velés legfőbb kitevőjévé válik a lé­leknek, harmóniát teremt és a szép megbecsülésére, élvezésére indít.
Minden egyes műsorszám magasrendű igényeket kielégítő előadásá­ból talán Poroffka Etel igazi átélés­sel és kitűnő technikával tolmácsolt hegedű-szólóját, Bán Éva és Szász Vilmosné finom kíséretét, továbbá Balogh István harsona-szólóját kell kiemelnünk. (Nagyon nehéz volt a választás, mert a többi szám is meg­érdemelné, hogy külön szóljunk róla.)
Nagyszerű feladatuk betöltéséhez sok sikert kívánunk Balogh Lászlónének, a Zeneiskola lelkes, tevékeny igazgatójának, a tanári karnak és a tanulni vágyó sztálinvárosi dolgo­zóknak, gyermekeknek.

A sztálinvárosi zeneiskola első tanévzáró ünnepélyét 1954. június 26-án, szombaton délután tartották a Bartók Béla Kultúrotthonban. Öt tanszakon több mint kétszázan fejezték be sikerrel az első iskolaévet. Az iskola hallgatóinak csaknem fele kitűnően vagy jelesen végzett.

A zeneiskola tanárai az 50-es évek végén

Reggel héttől – este tízig a zeneiskolában