Népszabadság – 1975. június 13.
VÁLASZTÁSI NAGYGYŰLÉS DUNAÚJVÁROSBAN
Egyesítsük erőinket, építsük fel a fejlett szocialista társadalmat!
A Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki a Dunai Vasművet
Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára csütörtökön (június 12-én – szerk.) Dunaújvárosba látogatott, ahol beszédet mondott a Dunai Vasműben tartott választási nagygyűlésen.
A Központi Bizottság első titkárával együtt a városba érkezett Sarlós István,az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Katona István, az MSZMP KB tagja, a Népszabadság főszerkesztője, és Rácz Sándor, a KB tagja, a KB osztályvezetője.
Kádár János elvtársat – Dunaújvárosba érkezésekor – Takács Imre, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte
fotó: Dújanújvárosi Hírlap/jakd.hu
A városi pártbizottság székháza előtt Takács Imre, a Fejér megyei pártbizottság első titkára, Závodi Imre, a megyei tanács elnöke, Sárosi József, a városi pártbizottság első titkára, Sófalvi István, a városi tanács elnöke és Simon Ferenc, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke fogadta a Központi Bizottság első titkárát, akit a téren egybegyűlt dunaújvárosiak meleg szeretettel, hoszszas tapssal köszöntöttek.
A fogadtatás után a pártbizottság székházában Sárosi József a negyedszázada alapított első szocialista város életéről, dinamikus fejlődéséről, terveiről tájékoztatta a vendégeket.
A pártbizottsági találkozót követően felkeresték Dunaújváros több nevezetességét.
 A városnéző sétán. |
 Emlékek a múzeumban Dunaújváros 25 éves történetéből. |
A Dunai Vasmű általános lakatosüzemének szerelőcsarnokában tartott választási nagygyűlésre már kora délután sűrű sorokban vonultak a dunaújvárosiak. A nagygyűlésen mintegy tízezren vettek részt, a helybelieken kívül nagy számban a dunaújvárosi járás és Fejér megye más helységeiből érkezett dolgozók, lakosok is.
A nagygyűlés részvevői hosszan tartó tapssal köszöntötték a Központi Bizottság első titkárát, amikor az elnökség többi tagjával együtt elfoglalta helyét az emelvényen.
A nagygyűlés elnökségében foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a vele együtt érkezett személyiségek, valamint dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter. Az elnökség tagja volt továbbá Baráth Ferenc,a Dunai Vasmű meleghengerművének lakatos csoportvezetője, Bokor Ferenc római katolikus esperes, Borovszky Ambrus, a Dunai Vasmű vezérigazgatója, Botocska Pál, a 26. sz. Állami Építőipari Vállalat kőművese, Czinkóczi Sándor, a Dunai Vasmű KISZ-bizottságának titkára, dr. Deák László, a dunaújvárosi járási hivatal elnöke, Engler Ibolya, a HNF városi bizottságának titkára, Erős Sándor, a Kohászati Gyárépítő Vállalat kőművese, Faragó Pál,a Papíripari Vállalat segédmunkása, Farkas Béláné, a MOM Óragyár gyáregységének vezetője, Farkas Sándor, a dunaújvárosi járási pártbizottság titkára, Fekete Ferenc, a Vörös Csillag Tsz elnöke, Fülöp Zsigmond, a 26. sz. ÁÉV esztergályosa, Gadó József, a Dunai Vasmű szb-titkára, Hegedűs Ágota, a Fésűsfonoda főművezetője, Hegedűs István, a 26. sz. ÁÉV pártbizottságának titkára, dr. Illyés József, a városi tanács vb-titkára, Józan Tiborné, a ruhagyár gépésze, Khant András, a Fejér megyei KISZ-bizottság első titkára, Koréh Sándor, a városi pártbizottság titkára, Lakner Kálmán, a Papíripari Vállalat igazgatója, Lánczki Zoltán, a Papíripari Vállalat művezetője, Lieszkovszki József, a vasmű üzemfenntartás lakatos csoportvezetője, Linka István, a vasmű üzemfenntartás művezetője, Listár Sándor, az MSZMP Dunaújvárosi Járási Bizottságának első titkára, Luczó Mihály, a vasmű főolvasztája, Mányi Benő gépkezelő, Nemes József rendőr százados, Nemes Zsuzsa, a Papíripari Vállalat szakmunkása, Nics János, a vasmű főolvasztára, Palóczi Istvánné, a ruhagyár előadója, Papp Gyuláné, a vasmű energiaüzemének csoportvezetője, Pataki József, a vasmű kohászati gyárrészleg pártbizottságának titkára, Pálfalvi András, az SZMT vezető titkára, Plesz Györgyné, a munkásmozgalom régi harcosa, Pokornyi László, a vasmű lemezfeldolgozó üzemének hegesztője, dr. Radnai Éva körzeti orvos, Répási Gellért, a vasmű vezérigazgató-helyettese, Rétháti Péter, a 26. számú ÁÉV csőszerelője, Rovó Istvánné, a Fehérneműgyár varrónője, Sasvári György,a Dunaújvárosi Hírlap főszerkesztője, Sárosi József, a városi pártbizottság első titkára, dr. Schummel Rezső, a műszaki főiskola igazgatóhelyettese, Simon Ferenc, a HNF városi bizottságának elnöke, Simon Imre, a Vörös Csillag Tsz párttitkára, Sófalvi István, a városi tanács elnöke, Szabó Mihály, a 26. számú ÁÉV igazgatója, Takács Imre, a Fejér megyei pártbizottság első titkára, dr. Tapolczai Jenő, a megyei népfrontbizottság elnöke, Topánka György, a városi KISZ-bizottság titkára, Varga S. Vince, a Beton- és Vasbetonipari Művek lakatosa, Varsandán László és Várnai Lajosné, a munkásmozgalom régi harcosai, Verbó István, a vasmű pártbizottságának titkára, Vécsi Sándor, a munkásmozgalom régi harcosa, Závodi Imre, a megyei tanács elnöke, továbbá A. Pasztusenko, Dunaújváros szovjet testvérvárosa, Kommunarszk városi pártbizottságának első titkára, a testvérváros delegációjának vezetője.
A Himnusz elhangzása után Klamerusz Mária, a Münnich Ferenc gimnázium IV. osztályos tanulója Benjámin László Örökké élni című versét adta elő. Ezután Simon Ferenc mondott megnyitót, majd dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter a nagygyűlés részvevőinek nagy tapsa közepette bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Dunai Vasművet, nagyszerű kollektíváját a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel tüntette ki.
A kitüntetést a Dunai Vasmű 13 000 fős kollektívája nevében Borovszky Ambrus vezérigazgató vette át, majd köszönetet mondott érte.
Ezután felszólalt Pokornyi László hegesztő, aki hangsúlyozta, hogy a Dunai Vasmű dolgozói a legjobb tudásuk szerint, fokozott felelősséggel vállalnak részt a népgazdasági szempontból nagy jelentőségű kormányprogramok megvalósításában. A gyár dolgozói nap mint nap termelési eredményeikkel bizonyítják, hogy magukénak érzik a XI. pártkongresszuson meghatározott feladatokat, helyeslik és támogatják a Hazafias Népfront politikai programját. A következő felszólaló Hegedűs Ágota, a Fésűsfonoda főművezetője, arról a társadalmi megbecsülésről és segítségről szólt, amelyben a dunaújvárosi nők és fiatalok részesülnek. – A dolgozó nők tudják – mondotta -, hogy jól felfogott személyes érdekük is annak a politikai programnak a támogatása, amelynek megvalósításában nélkülözhetetlen a nőtársadalom tevékeny részvétele. Dr. Schummel Rezső, a műszaki főiskola igazgatóhelyettese felszólalásában utalt arra, hogy a párt XI. kongresszusa azokat a feladatokat is meghatározta, amelyek a szocializmus további építésében az értelmiségre hárulnak. Az iparban, a mezőgazdaságban, a tudományos életben, a közművelődés és az egészségügy területén ma már a munkásosztállyal együtt gondolkodó és együtt haladó, a közéletben tevékenyen részt vállaló értelmiség dolgozik – mondotta.
Ezután a részvevők nagy tapsától kísérve Kádár János szólt az egybegyűltekhez.
Kádár János beszéde
– Kedves elvtársak! Kedves elvtársnők!
Tisztelt barátaim!
Mostani találkozónknak valójában két esemény adja meg az időszerűségét. Az egyik, hogy ma ünnepeljük az első szocialista város, Dunaújváros születésének 25. évfordulóját. A másik, hogy három nap múlva, június 15-én, vasárnap nagy jelentőségű politikai eseményre kerül sor: országgyűlési választások lesznek hazánkban. Mielőtt a gyűlés színhelyére jöttem volna, néhány órás látogatást tettünk a városban. A városnézés során nagyon sok dunaújvárosi lakossal találkoztunk. Ez fölemelő élmény volt számomra. Nagyon örülök, hogy itt lehetek az önök körében. Őszintén köszönöm a meghívást és a szíves fogadtatást. Átadom a nagygyűlés minden részvevőjének, a Dunai Vasmű minden dolgozójának, Dunaújváros minden lakójának, a Fejér megyeieknek, gyűlésünk nézőinek és hallgatóinak, az egész magyar dolgozó népnek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa szívből jövő üdvözletét és legjobb kívánságait. (Taps.)
Kedves elvtársak! Az idei tavasz hazánk belpolitikai életének eseménydús, igen aktív időszaka volt. Márciusban tanácskozott és meggyőződésünk szerint megfelelően elvégezte munkáját pártunk XI. kongresszusa. Azt követően országunk népe méltóan megemlékezett hazánk felszabadulásának 30. évfordulójáról, s arról, ami ettől elválaszthatatlan, hogy munkánk egyik éltető, hatalmas erőforrása a magyar-szovjet barátság. Mindebben kifejezésre jutottak a magyar nép őszinte baráti érzései felszabadítónk, a nagy Szovjetunió iránt. (Taps.)
Méltóképpen emlékeztünk meg a munkásosztály, a proletár nemzetköziség nagy ünnepéről, május elsejéről, amely szocializmust építő országunkban már az egész nép ünnepe. Ugyancsak méltó módon emlékeztünk meg a hitleri fasizmus fölött aratott történelmi győzelem napjáról, május 9-ről, s arról a szerepről, amelyet a fasizmus elleni harc fő terhét viselő Szovjetunió betöltött. 1945. május 9-e új lapot nyitott az emberiség történetében: ez a nap hozta meg a legkegyetlenebb kapitalista terror, a legemberellenesebb rendszer, a hitleri fasizmus szétzúzását és nyitotta meg a népek előtt a szabad fejlődés útját.
Ez év május 10-én, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa választásokra hívta fel az ország népét. Május 12-én, az első jelölőgyűlésekkel megkezdődött a választási munka.
E politikai eseménysorozat jelentékenyen megnövelte hazánkban a politikai aktivitást. Mindenki tanúsíthatja, hogy hazánk állampolgárai jó hangulatban készülnek a nagy eseményre, az országgyűlési választásokra.
Kedves elvtársak, kedves elvtársnők! A 25 éves Dunaújvároshoz engem is sok-sok személyes élmény fűz. A város lelkéről, a 13 ezer dolgozót foglalkoztató Dunai Vasműről egyszerű kifejezéssel élve azt mondhatjuk, hogy szocialista nagyüzem. Nem volt könnyű a vasmű alapjait lerakni, megteremteni. Örvendetes, hogy a közép-európai viszonylatban is számottevő Dunai Vasmű valamennyi alapvető intézménye – a kohók, a meleg-, a hideghengersor és az összes többi kiegészítő üzemrész – elkészült és működik. Ez a szocialista nagyüzem jelenleg a népgazdaság nyersvas- és acéltermelésének 38, hengereltlemez-termelésének 92 százalékát és hengereltcső-termelésének 100 százalékát adja. Bárki mondhatná, hogy annak idején megvoltak a tervek, az anyagi feltételek, megvolt az akarat is, tehát felépítettük az üzemet, amely megvan és működik. Az üzem felépítése azonban – csakúgy, mint a városé – valójában harcban ment végbe. A párt, a kormány, a kommunisták, a szocializmus őszinte hívei azon voltak, hogy a terv, a gondolat valósággá váljék, de az üzem létrehozásának sok kritikusa is volt. Ők kezdettől fogva ellenezték a vasmű felépítésének gondolatát. Azzal érveltek, hogy minek ide ilyen gigászi vasmű, amikor sem kokszunk, sem ércünk nincs, és sok minden más is hiányzik, ami egy hatalmas vasmű működéséhez szükséges. Különösen fejlődésünknek egy kritikus szakaszában tekintették ezt nagyzási hóbortnak, mondván, hogy miért nem inkább közszükségleti cikkeket gyártunk hengerelt acél helyett. A vasmű felépítésének ellenzői számára az volt a fő támadási felület, hogy óriási beruházásokra volt szükség. Azt mondták, hogy ez az üzem az idők végezetéig veszteséges lesz. Hála a valóban szocialista módon végzett munkának, a szükséges feltételek biztosításának, a szocialista akaratnak és az összes dolgozó lelkes munkájának, a Dunai Vasmű alaposan rácáfolt az ellenzékre. A gyár már megtérítette az országnak, népünknek a beruházási költségeket. A termelési érték a múlt esztendőben elérte a 8 milliárd forintot, s a vasmű 1 milliárd 400 millió forint nyereséget hozott. Erre büszke lehet a vasmű minden vezetője, dolgozója, a szocializmus minden állhatatos híve. Ezért a magam és pártunk Központi Bizottsága nevében, szívből jövő, őszinte örömömet fejezem ki. Gratulálok a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetésükhöz, és jó egészséget, további sikereket kívánok a vasmű összes dolgozójának. (Nagy taps.)
Borovszky Ambrus vezérigazgató boldogan mutatja fel a magas kitüntetést.
Dunaújváros az egész nép büszkesége
Kedves elvtársak! A jubiláns városnak, Dunaújvárosnak – mint mondottam – a vasmű a lelke. Hiszen a kiindulópont is az volt, hogy itt vasművet kell építeni. Ehhez szocialista városra is szükség volt. Ez a város azonban nemcsak a vasművet jelenti, hiszen az idők során a vasmű mellett egyéb, egész szocialista iparunk szempontjából jelentős ipari létesítmények is születtek. Létrehozásukat az a törekvés ösztönözte, hogy Dunaújvárosban a vasmű mellett olyan ipar is legyen, amely foglalkoztatási és elhelyezkedési lehetőséget nyújt a nőknek és a város fiatal nemzedékének is. Ilyen üzem például a Papíripari Vállalat dunaújvárosi gyára, a posztóipari üzem, a férfiruhagyár, a fehérneműüzem, az óragyár és számos más ipari vállalat dunaújvárosi üzeme és gyára.
Érdemes kiemelni a 4500 dolgozót foglalkoztató Dunaújvárosi Építőipari Vállalatot, amely nemcsak a helyi építési feladatokat oldja meg, hanem a százhalombattai beruházásnál és a paksi atomerőmű építésénél is jelentős munkát végez. A vállalat termelési értéke a múlt esztendőben egymilliárd forint volt, s ez bizony nem csekélység!
Örömmel nyugtázhatjuk azt is, hogy Dunaújvárosban – az idei elbírálás alapján – a szocialista nagyiparnak hét kiváló vállalata van. Jelentős a város fejlődése az építés, a szociális és kulturális szükségletek kielégítése terén is.
Tíz évvel ezelőtt hasonló nagygyűlésen ünnepeltük a város fennállásának 15. évfordulóját. E tíz esztendő alatt Dunaújvárosban 7000 lakás épült, s az éppen abban az esztendőben felavatott 500 ágyas kórház további száz ággyal bővült. Azóta 36 általános iskolai tanteremmel gyarapodott a város. Két középiskola épült, s megkezdődött egy, országos szempontból is kiemelkedően korszerű munkásművelődési intézmény építése. Még sok egyéb létesítménnyel is gazdagodott a város. Ezer óvodai, 300 bölcsődei hely, műjégpálya, több más sportlétesítmény, és még hosszan lehetne sorolni, mi minden épült Dunaújvárosban.
Első szocialista városunk a szocializmust igénylő és a szocializmust kevésbé óhajtó emberek közötti harcban született. Ezt bizonyos mértékben a város története is tükrözi. A kezdeti nagy lendület után, 1953 nyarától néhány esztendőre megtorpant az építkezés. Már-már az a gondolat tört utat, hogy egyáltalán nem is kell folytatni, abba kell hagyni a munkát. Azután ellenforradalmárok támadtak a szocializmusra, a munkáshatalomra, és természetesen Dunaújvárosra is. Mindezeken át kellett törnünk magunkat ahhoz, hogy eljuthassunk a mai napig. S most örömmel mondhatjuk, hogy ebben a harcban a szocializmus eszméje győzedelmeskedett. Ez a 25 éves város ma nemcsak azoknak a büszkesége, akik dolgoztak és harcoltak érte, hanem az egész szocializmust építő magyar népnek. Dunaújváros az erős ipart jelenti számunkra, de meg kell említeni, hogy van a városnak igen jó termelési eredményekkel büszkélkedő termelőszövetkezete is. Kulturált, szép ez a város. Külön elismerés illeti azokat, akik gondoskodtak a város belterületének és környékének fásításáról. Ők nemcsak maguknak ültettek fákat, hanem azért, hogy a következő, a mai nemzedék szép, kulturált és egészséges környezetben éljen. (Taps.)
Dunaújváros, ez a ma 25 esztendős szocialista város erős pillére a magyar forradalmi mozgalomnak, a magyar munkásosztálynak és a magyar szocialista iparnak. Huszonhatezer munkás él és dolgozik itt, a bérből és fizetésből élők száma 36 000, s a városnak 55 000 lakosa van. De a kövön, a vason, az utakon, az épületeken, a rakpartokon és a kikötőkön kívül más is kell ahhoz, hogy egy várost szocialista városnak nevezzünk! Dunaújvárosban megvan ez a másik feltétel is, ami nélkül nem lehetett volna szocialista város. Itt 4500 tagja van az MSZMP-nek, 4500 kommunista harcol a jelenért és a jövőért! A kommunista ifjúmunkások száma 6000. Jelentős társadalmi erők – szakszervezetek, nőbizottságok, békebizottságok, népfrontszervezetek – tevékenykednek itt, továbbá egyik igen fontos társadalmi intézményünk, a munkásőrség, amely jól példázza, hogy a kommunista meggyőződésű ember milyen önkéntes társadalmi munkára képes elveiért, meggyőződéséért, osztályáért és népéért. (Taps.)
Örömmel szólhatok arról, hogy Dunaújvárosban 1800 brigád versenyez a szocialista cím megőrzéséért vagy elnyeréséért. Közülük két brigád a párt XI. kongresszusának és hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére indított nagyarányú szocialista munkaverseny-mozgalom keretében elnyerte a Központi Bizottság kongresszusi oklevelét. Ezért is mondhatom teljes meggyőződéssel, hogy a ma 25 éves Dunaújváros szocialista város. (Nagy taps.)
Szocialista város abban az értelemben is, hogy nemcsak múltja és jelene, hanem jövője is van. Dunaújvárosban a követktező ötéves tervben 13,5 milliárd forint értékű új ipari beruházást terveznek. Vannak ígéretes, 10 és 15 évre szóló távlati elképzelések is, amelyek a legszorosabban összefüggenek a város jövőjével. Lelkesítő az elmúlt 25 évre gondolni, öröm ma körülnézni az üzemben, a városban, és bizakodással tekinthetünk a jövőbe is: a város fejlődésének biztatóak a távlatai, s megvannak a feltételei.
A helybeliek büszkén emlegetik, hogy Dunaújváros lakóinak átlagos életkora 30 év, tehát a város ilyen értelemben is fiatal. Gyorsan fog fejlődni a jövőben is, 25 év sem kell hozzá, százezer lesz a lélekszáma. (Nagy taps.)
Ezekkel a gondolatokkal a magam nevében is szívből üdvözlöm a 25 éves Dunaújváros minden dolgozóját, vezetőit, lakosait. Mindnyájuknak jó egészséget és újabb sikereket kívánok szocialista városuk további felvirágoztatásához. (Hosszan tartó taps.) Kívánom, hogy Dunaújvárosnak, szocialista rendszerünk büszkeségének lakói a jövőben az eddiginél is nagyobb sikerrel dolgozzanak, s továbbra is legyenek méltóak egész népünk megbecsülésére. (Taps.)
Kádár János beszél a választási nagygyűlés résztvevőinek a Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett Dunai Vasműben.
fotó: MTI/Vigovszki Ferenc
A munkáshatalom tovább erősödött
Kedves elvtársak!
Most az országos választásokról szeretnék szólni. Ezekben a hetekben nemcsak a képviselőjelöltek, hanem pártunk és a Hazafias Népfront is beszámolt a választóknak, az állampolgároknak arról, hogy mi és hogyan valósult meg a Hazafias Népfront négy évvel ezelőtti választási programjából. Kijelenthetem, hogy a magyar országgyűlés, a népszuverenitás legfőbb szerve, mint testület, és az országgyűlés minden egyes, számadásra kötelezett képviselője önérzetesen és tiszta lelkiismerettel állhat a nép elé: a négy évvel ezelőtti választási felhívás szellemében eredményesen dolgoztak. Elmondhatjuk: a nép képviselői becsületes munkát végeztek. Hazánkban a munkásosztály hatalma ma szilárdabb, mint négy évvel ezelőtt volt. (Taps.) Pártunk szövetségi politikája, népfrontpolitikája a legutóbbi négy évben tovább mélyült és erősödött. Szilárdabbá vált rendszerünk legfőbb politikai alapja, a munkás-paraszt szövetség. Erősödött a munkásság, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség összefogása.
Erősödött a kommunisták és a pártonkívüliek politikai szövetsége, a különböző világnézetű emberek összefogása, egyetértése és közös cselekvése, a hívők és a nem hívők egysége. Amikor például hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját ünnepeltük, a Magyarországon működő egyházak – a katolikus, a református, az evangélikus egyház, a kisebb protestáns egyházakat tömörítő Szabad Egyházak Szövetsége, az izraelita egyház – tagjaikhoz olyan körlevéllel vagy az egyházi szokásoknak megfelelő felhívással fordultak, amelyben méltóképpen és egész népünkkel összhangban emlékeztek meg a felszabadulási évfordulóról, a felszabadítókról és azokról az eredményekről, amelyeket pártunk és népünk a szocialista rendszer 30 esztendeje alatt teremtett, alkotott.
A munkásosztály, a parasztság, az értelmiség és más dolgozók szövetsége, a kommunisták és a pártonkívüliek, a különböző világnézetű emberek összefogása, a szocialista nemzeti tömörülés és összefogás a legutóbbi országgyűlés működésének időszakában is tovább erősödött, és ma szilárdabb, mint eddig bármikor volt.
Óriási győzelem ez számunkra, hiszen még emlékezhetünk a megosztottság, a viszályok és a nagy összeütközések időszakára is. Mindezt világos, elvi politikával, mindenki nézetét és véleményét tiszteletben tartva leküzdöttük, és megtaláltuk a közös, szocialista célokat. Szocialista nemzeti tömörülés ez, amelyben egyet tud érteni minden tisztességes gondolkozású magyar ember. Ez alkalmas arra, hogy a nemzet összes alkotó erejét öszszefogja szocialista feladataink megoldására, országunk, népünk szocialista jövendőjének felépítésére. Mi, kommunisták, ezt az összefogást úgy értelmezzük, hogy az építésben pártállástól függetlenül egyenlőek vagyunk, és az építés gyümölcseként létrejövő, fejlett szocialista társadalomban, népünk szocialista jövendőjében is egyek leszünk. Pártállásra, világnézetre való tekintet nélkül minden tisztességes embert megbecsülünk, és biztosítjuk minden tisztességes ember jogait, aki a nagy mű építésében részt vesz. (Hosszan tartó, lelkes taps.)
A szocialista nemzeti összefogásnak ez a megerősödött, jó szelleme tükröződött a majdnem 900 jelölőgyűlésen is, amelyen csaknem 350 ezren vettek részt. Az ajánlók és a jelöltek, a felszólalók és a gyűlések részvevői egységesen hitet tettek a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának útmutatása, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának választási fölhívása, népünk közös, szocialista céljai mellett. Ez fontos és örvendetes, nagy erőt ad nekünk.
A választási beszámolókban szó esett a gazdasági és a kulturális építőmunka eredményeiről. Az idén befejeződő ötéves tervben – nem is könnyű feltételek között – szocialista iparunk 38 százalékkal, mezőgazdaságunk 18 százalékkal növeli a termelését, a nemzeti jövedelem pedig 36 százalékkal emelkedik. Az ilyen számok önmagukban is sokatmondóak. Ezek az eredmények a szocialista tervgazdálkodásnak, a bevált, rugalmasabb gazdaságirányítási rendszernek, a szocialista ipar erőfeszítéseinek, a szocialista mezőgazdaságnak és a népgazdaság minden fő ágazata sikereinek köszönhetők.
Az ötéves terv nagy eredményei
Másfél évtizeddel ezelőtt ugyanitt még arról beszéltünk, hogy sikeresen folyik a mezőgazdaság szocialista átszervezése, az aratási munka 43 százalékát gépesítettük, és hogy a várható búzatermés országos átlagban holdanként kilenc, azaz hektáronként 15 mázsa lesz. És mi a helyzet ma? A mezőgazdaság szocialista átszervezését szocialista módon végrehajtottuk. Ha akadnak is a szövetkezetekben parasztemberek, akik “szidnak” bennünket az átszervezés miatt, akkor csak azért teszik, hogy miért nem előbb csináltuk. (Derültség.) Az aratás gépesítése most csaknem százszázalékos. Búzából tavaly országos átlagban több mint 37 mázsa volt a hektáronkénti termés, tehát körülbelül két és félszerese a 15 évvel ezelőttinek. Reméljük, hogy az idei termés még jobb lesz. A párt, a kormány szilárd elhatározása, hogy a szocialista mezőgazdaság létrehozásával és eddigi fejlesztésével elért összes vívmányainkat megőrizzük, az alapokat megszilárdítjuk és ezután is továbbfejlesztjük.
Az életszínvonal alakulását itt, Dunaújvárosban is mindenki pontosan lemérheti. Az ötéves terv idején a dolgozók reáljövedelme országos átlagban 26 százalékkal nő, a nagyüzemi munkásság béraránya – az 1972. évi párt- és kormányhatározat végrehajtása nyomán – javult. A bérből és fizetésből élő dolgozók nagy többsége áttért a 44 órás munkahétre, öt év alatt több mint négyszázezer új lakás épül az országban. Az idén befejeződő 15 éves lakásépítési terv során – az ideit is beleszámítva – egymilliónál valamivel több lakás épül fel. 15-20 év alatt az ország lakóinak egyharmada új lakásba költözött! Tudjuk, hogy még bőven van lakásigénylő, s nagy lendülettel folytatjuk is a lakásépítést, de azt is értékelnünk kell, amit elértünk. Hiszen 20-25 évvel ezelőtt mások voltak a lakásgondok, mint ma, amikor az emberek többsége minőségi lakáscserét, a család gyarapodása miatt még jobb és modernebb lakást akar. Az országban az óvodáskorúak 72 százalékának jut hely az óvodákban, itt Dunaújvárosban pedig, ha kicsit szorosan vannak is a gyerekek, minden jelentkezőt fel tudnak venni.
A legutóbbi országgyűlésen elfogadott társadalombiztosítási törvény is igen sok fontos vívmányt rögzít és biztosít. Például azt, hogy július 1-től Magyarországon minden állampolgár ingyenes orvosi ellátásra jogosult. A termelőszövetkezeti parasztok nyugdíjrendszerét viszonylag rövid idő alatt, fokozatosan azonossá tesszük az ipari munkásságéval. Egymillió-százezer nyugdíjas és járadékos helyzetén tudunk valamelyest javítani.
Óriási eredmények ezek, amelyeket nagyra értékelhetünk és becsülhetünk. A végzett munka mérlege feltételenül pozitív. A termelés nőtt, az életszínvonal emelkedett, nem kis elmaradásokat hoztunk be és nem csekély nehézségeket küzdöttünk le.
Mindez szocialista rendszerünk erejét bizonyítja. Míg jelenleg még a legfejlettebb kapitalista országokat is a politikai válság, az infláció, a foglalkoztatás problémái és a dolgozók létbizonytalansága jellemzi, addig a szocialista rendszer hazánkban létbiztonságot adott. S amint eddig, a szocialista rendszer ezután is azt jelenti a dolgozó ember számára, hogy a munkának, a javak termelésének a fejlődésével párhuzamosan az életszínvonal is rendszeresen emelkedik.
A választás azonban alkalom nemcsak a beszámolásra, hanem a programadásra is. A képviselőjelölteknek meg kell mondaniuk, hogy miért akarnak harcolni, mit akarnak elérni, mihez kérik a választók támogatását. Szocialista terveink, távlataink biztatóak és szépek. Fő célunk, hogy tovább erősítsük társadalmi rendünk legsajátosabb, legfőbb vonását, a szocialista demokratizmust. Azt akarjuk, hogy az ország közvéleményének minél nagyobb részét bevonjuk a közéletbe, a különböző társadalmi kérdések eldöntésébe. Célunk a termelés növelése, az életszínvonal további emelése, a fejlett szocialista társadalom felépítése, célunk a különböző társadalmi osztályok közelítése, a város és a falu lényeges különbségeinek megszüntetése, a fizikai és a szellemi munka közelítése. Azt akarjuk, hogy a technika fejlesztésével, a termelés korszerűsítésével csökkenjenek a fizikai terhek. A képzettség, a szakismeretek növekedésével a fizikai munka közeledjék a szellemi munkához. Nagyon fontos célunk, hogy mind a termelésben, mind a fogyasztásban teljes mértékben érvényesüljenek a szocialista elvek.
A ragyogó szocialista jövőről, a biztató távlatokról szólva, azt is hangsúlyozzuk, hogy pártunk Központi Bizottsága, kormányunk és minden felelős intézményünk reálisan szemléli a helyzetet, szembenéz a valósággal és reálisan méri fel azokat a feladatokat, amelyeket meg kell oldanunk.
A szerényebbb, de megalapozott fejlődés hívei vagyunk
Amikor pártunk XI. kongreszszusa felvázolta a következő öt, illetve 15-20 esztendő távlatát, nem feledkezett meg a ma problémáiról. Tudjuk és nyíltan szólunk is róla, hogy további gazdasági fejlődésünk új, megnövekedett feladatait az eddiginél nehezebb feltételek között kell megoldanunk. A Központi Bizottság decemberi ülésén foglalkozott ezekkel a kérdésekkel és nyíltan szólt az ország közvéleményéhez. Megmondta, hogy a kapitalista infláció, a nyersanyagok és az energiahordozók árának rendkívüli emelkedése kedvezőtlenül érinti a magyar népgazdaságot. Nehezebb nemzetközi feltételek között nagyobb feladatokat kell megoldanunk.
A kapitalista inflációnak, a nyersanyagok és energiahordozók áremelkedésének hatását nálunk a lakosság nemigen érzékeli, mert rendszerünk megvédi annak legsúlyosabb következményeitől. A költségvetés a termelői árak egy részénél átvállalja az ebből származó terheket, a fogyasztói árakban pedig jelentősen korlátozza ezt a hatást. Népgazdaságunknak azonban számolnia kell ezekkel a terhekkel. Hiszen külkereskedelmünk egyharmada szükségszerűen a kapitalista országokkal bonyolódik le, s az onnan behozott árukért most 20 százalékkal több árut kell exportálnunk, hogy az árveszteségből származó különbözetet pótolni tudjuk.
Ezért új ötéves tervünk irányelveiben mind a termelés, mind az életszínvonal növelésére szerényebb fejlődési ütemet irányoztunk elő. Igaz, jobb volna ipari termelésünket évente, mondjuk, kilenc százalékkal növelni. Felelősen azonban csak hatszázalékos növekedést tervezhetünk, mert csak ennyihez tudjuk biztosítani a szükséges nyersanyagot és energiát. Az iparban tehát évi hat, a mezőgazdaságban 3-3,5 százalékos növekedéssel számolunk, a reáljövedelem növekedését pedig évi 3-3,5 százalékosra tervezzük a legközelebbi esztendőkre. Nyíltan és egyenesen meg kell mondani: pártunk és kormányunk rendkívül következetes abban is, hogy a fogyasztás növekedése nem haladhatja meg a termelés növekedését. A névleges bért lehet növelni, de ha annak nincs valódi árufedezete, akkor az nem reális életszínvonal-növekedés. Mi tehát feltétlenül a szerényebb, de biztosított fejlődés hívei vagyunk. Azt hiszem, mindenki egyetért azzal, hogy inkább maradjunk a három és fél százalékos életszínvonal-emelkedésnél, de az legyen megalapozott.
Megfelelően, gazdaságosan kell megvalósítanunk a beruházásokat, takarékosan kell bánnunk az anyaggal, az energiával. A termelőberendezéseket jobban ki kell használnunk, különben felesleges beruházási terheket vállalunk magunkra. Jobban kell gazdálkodnunk a munkaidővel is, hogy az valóban a munka idejelegyen. Mély meggyőződésünk, hogy a termelés, a fogyasztás, az életszínvonal növelésére vonatkozó terveink a legnehezebb feltételek között is reálisak és megvalósíthatók, ha jobban gazdálkodunk erőforrásainkkal.
Két nagy erőforrásunk van. Az egyik: a termelőberendezések, azanyagi alapok és a magyar dolgozók szocialista öntudata, munkalelkesedése. Ha bátran támaszkodunk az emberi akaratra és okosan hasznosítjuk az anyagi eszközöket, óriási erőket nyerünk a további munkához. A másik nagy erőforrásunk: a szocialista nemzetközi együttműködésben, gazdasági integrációban rejlő lehetőségek még jobb kihasználása.
A Központi Bizottság decemberi ülésén nyíltan szólt az ország közvéleményéhez ezekről a kérdésekről. Határozatának a végrehajtásáért a XI. kongresszus szellemében, a szocialista munkaverseny lendületével kell dolgoznunk. Népgazdaságunk alapjai szilárdak, amiként szilárd a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség, az egész magyar nép elhatározása, hogy felépítjük a fejlett szocialista társadalmat. Ezért merem mondani: mindazt, ami ma terv és cél, holnap megvalósítjuk!
A Hazafias Népfront Országos Tanácsa elfogadta a párt XI. kongresszusának a társadalmi fejlődéssel kapcsolatos fő céljait, s kijelentette, hogy támogatja a pártot azoknak a megvalósításában. Ez egyben a Hazafias Népfront választási felhívásának alapja is. Mivel a népfrontmozgalom minden lényeges vonásában elfogadta a pártkongresszus határozatait, azok valójában az egész nép céljaivá, nemzeti célokká váltak. Megvannak a feltételek ahhoz, hogy meg is valósuljanak.
Külpolitikánk vezérlő elve: a szocializmuns és a béke
Amikor életünk formálásáról, jövőnkről gondoskodunk, szükségszerűen kitekintünk a világba: milyenek jövendő munkánknak, a szocialista építés folytatásának a nemzetközi feltételei? Nemzetközi tevékenységünk alapvető célja: a magyar nép nemzeti függetlenségének, országunk szuverenitásának védelme és szilárdítása, a magyar nép érdekeinek becsületes képviselete. A nép iránti felelősségérzetünk azt diktálja, hogy az ország, a nép jövendőjét a leghaladóbb eszmék szerint formáljuk. Szocialista hazafiságunk internacionalista hazafiság, mert a társadalmi haladás és a béke ügyét képviseli. Valamennyi néppel a barátság ápolására törekszünk. Külpolitikánkban ugyanazt írjuk a zászlónkra, ami népünk óhaja, a Magyar Szocialista Munkáspárt nemzetközi tevékenységének és a Magyar Népköztársaság állami politikájának vezérlő elve. Ez a szocializmus és a béke! Azt akarjuk, hogy szocializmus és béke legyen hazánkban és a világ minél nagyobb térségeiben. (Nagy taps.)
Politikánk ilyen szempontból is következetes, egyértelmű és elvi alapokon nyugszik. Nyíltan hirdetjük törekvéseinket, céljainkat. Megmondtuk, s aszerint is cselekszünk, hogy a nemzetközi politikai küzdelemben a Szovjetunióval és a szocialista országokkal együtt haladunk, s ezt tesszük a jövőben is. (Taps.) Külpolitikánk sarkalatos elve, hogy egységre törekszünk és együtt kívánunk küzdeni minden haladó, antiimperialista és békeszerető erővel. Világos és egyértelmű a politikánk a kapitalista országokkal is: a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élésének elvét valljuk, s ezt az elvet igyekszünk alkalmazni a gyakorlatban is. Ez nemzetközi politikánk fő iránya, tevékenységünk lényege. Ez a külpolitika tényekkel bizonyíthatóan is eredményes.
A Szovjetunióval, a szocialista országokkal és a haladás más erőivel a nemzetközi helyzet enyhüléséért küzdünk. Megállapíthatjuk, hogy a világhelyzet az enyhülés irányába változott. Ez a politika jól szolgálja a társadalmi haladás ügyét is, mert javítja a szabadságukért küzdők harcának feltételeit. A népek nem tűrik már el az igát – az imperialisták ezt most napról napra tapasztalhatják.
Sok esztendőn át hangoztattuk: szolidárisak vagyunk a vietnami néppel! Ezt nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyítottuk. Kifejeztük mély meggyőződésünket, hogy a vietnami nép igazságos ügye győzni fog. Akkor is ezt tettük, amikor Dél-Vietnam lángokban állt, amikor a Vietnami Demokratikus Köztársaságot bombázták, amikor félmilliós idegen hadsereg avatkozott be a vietnami nép sorsába. A vietnami nép sorsának alakulása bizonyította: az a nép, amely a világ haladó erőinek támogatását élvezi, s az igazságos ügyért a végső harcra is el van szánva, teljes győzelmet arat. Szívből üdvözöljük a vietnami népet a nagy győzelem alkalmából! Szívből köszöntjük Indokína népeit, szabadságharcuk győzelmét. Ismételten kifejezzük szolidaritásunkat, együttérzésünket. Kijelentjük, hogy a jövőben is velük vagyunk. Szívből kívánjuk, hogy építsék fel szabad és boldog jövőjüket – megérdemelték! (Nagy taps.)
Ami a közel-keleti válságot illeti: a haladó, békeszerető erők azért küzdenek, hogy ott a háborús hódítás felszámolásával a Közel-Kelet népei nemzeti jogaik birtokában, szabadon élhessenek. A ciprusi kérdés rendezését akarjuk, és azokkal értünk egyet, akik arra törekszenek, hogy Ciprus népe függetlenségben, szabadon éljen.
A népek erős akarattal küzdenek a haladásért. Ezt bizonyítja a portugáliai események menete is. Mi a saját bőrünkön éreztük, mit jelentett a negyedszázados Horthy-diktatúra Magyarországon, s tudjuk, hogy a kegyetlen fasiszta diktatúra, amely Portugáliában 43 éven át létezett, ugyanilyen volt. A portugál nép nem tűrt tovább, s a fasiszta rezsim kártyavárként omlott össze. Szolidárisak vagyunk a portugál hazafiak törekvéseivel, a nép szabadságát, a társadalmi igazságot, a szociális fejlődést szolgáló céljaival. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk portugál testvérpártunkkal, a Portugál Kommunista Párttal, amelynek tagjai, minden haladó erővel összefogva, igaz hazafiként, következetes forradalmárként küzdenek a nép javáért. (Taps.)
Mi, akik a békés egymás mellett élést nemcsak hirdetjük, hanem gyakoroljuk is, Portugáliára nézve is úgy értjük, hogy kívülről senki sem avatkozhat be. A portugál népnek saját joga, hogy döntsön jövendőjéről. Bízunk a nagy tapasztalattal rendelkező, a fasizmus kegyetlen iskoláján átment, haladó portugál hazafiak bölcsességében, tenniakarásában, és sok sikert kívánunk küzdelmeikhez. Munka és harc nélkül semmit sem adnak a külpolitikában sem! Mindent megteszünk a nemzetközi enyhülés érdekében, de hangsúlyoznunk kell: az éberségre továbbra is szükség van, mert az enyhülésnek még nem mindenki híve, s az enyhülés ellenzői még folytatják aknamunkájukat. Ezért is hangoztatjuk, hogy hűek vagyunk a Varsói Szerződés szervezetéhez, amely az idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Hívei vagyunk a fegyverzet csökkentésének, a teljes leszerelésnek, de azt valljuk, hogy ameddig a világon fenyegető katonai csoportosulások vannak, addig Európa szocialista népeinek és a világ népeinek szükségük van arra a biztosítékra, amit a Varsói Szerződés jelent. Hívei vagyunk annak, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján kell megoldani. Harcolunk a háború ellen, hogy a béke tartós és szilárd legyen. Ebből kiindulva, melegen üdvözöljük és teljes mértékben egyetértünk a szovjet-amerikai tárgyalásokkal, amelyek az atomháború veszélyének elhárításáért folynak. Az európai biztonsági értekezleten azért dolgozunk, hogy a munkát mielőbb befejezve, lehetőleg még ez év nyarán, Helsinkiben megtarthassák a harmadik ülésszakot, s hogy az értekezlet új, jobb, békésebb helyzetet teremtsen Európában. A viták során egyes nyugati kritikusaink azzal próbálnak érvelni, hogy az európai biztonsági értekezlet a szocialista országoknak különösen fontos. Állítjuk: a tartós, biztosított, a szilárd európai béke, a szilárd európai biztonsági rendszer kivétel nélkül minden európai népnek, országnak érdeke, s hozzátehetjük: a föld egész lakosságának érdeke. Rendezett, jó viszonyra, gyümölcsöző együttműködésre törekszünk Európa minden országával, a biztonsági értekezlet munkájába bekapcsolódott Amerikai Egyesült Államokkal és Kanadával is.
Az országgyűlési választási nagygyűlés résztvevői hallgatják Kádár János beszédét
fotó: MTI/Vigovszki Ferenc
Népünk igent mond a május 9-i szovjet felhívásra
Külpolitikai törekvéseinket, államunk nemzetközi tevékenységét, békepolitikánkat egész népünk fenntartás nélkül támogatja. Ezt az elvi, egyértelmű és következetes külpolitikai tevékenységet folytatjuk a jövőben is, s ezt folytatja, képviseli majd legfőbb törvényhozó testületünk, az újonnan megválasztandó országgyűlés is.
Május 9-én, a fasizmus fölött aratott győzelem napján a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány felhívással fordult a világ népeihez, parlamentjeihez, kormányaihoz. Néhány mondatot idézek ebből a felhívásból: “…Egyszer és mindenkorra számoljanak le a veszedelmes hidegháborús politikával, szüntessék meg a beavatkozást más népek és államok belügyeibe, fordítsák arra minden erejüket, hogy az emberiség békés jövője, a szilárd és tartós béke szavatolása érdekében megteremtsék a biztonság légkörét. A 250 milliós szovjet nép nevében fordulunk azokhoz, akik szívükön viselik földünk jövőjét: fogjunk öszsze, hogy ez a jövő békés legyen!” (Nagy taps.)
Üzenjük szovjet barátainknak, hogy az a politika, amely a május 9-i felhívásban kifejezésre jut, nemcsak a Szovjetunió politikája, hanem a mi politikánk is. (Nagy taps.) A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, országgyűlésünk – hozzáteszem – a magyar nép igent mond erre a felhívásra. (Nagy taps.) Egyetértünk azzal: a világ minden békeszerető népe és ereje fogjon össze, hogy ez a jövő békés legyen. (Nagy taps.)
A Magyar Szocialista Munkáspárt bel- és külpolitikáját, a Hazafias Népfront politikáját az élet igazolta. Ez a politika a párt, a munkásosztály, a nép erőfeszítései nyomán valósul meg az életben, s hoz nagyszerű eredményeket. Nehéz, nagy utat tettünk meg. Sok keserves tanulságot kellett megismernünk, de a neheze már mögöttünk van. Annyi vész után, a Horthy-rendszer, a háborús pusztítások, az 1956-os ellenforradalom után sikerült ügyeinket rendezni. Egyenes úton haladunk. Népünk ma már a fejlett szocialista társadalmat építi, bizakodva nézhetünk a jövőbe.
Világosak, reálisak és lelkesítőek a céljaink, amelyekért dolgoznunk, küzdenünk kell. Meg kell küzdenünk a maradisággal és a maradiakkal, a fizikai nehézségekkel, az anyagi problémákkal. De nincs okunk kishitűségre, mert az erőink hatalmasak. Ha ezeket az erőinket még jobban egyesítjük és szocialista szellemben dolgozunk, felépül hazánkban a fejlett szocialista társadalom, s méltó módon helyt tudunk állni nemzetközi síkon is a szocializmus, a béke, a haladás ügyéért! Ez a mi választási programunk.
Eredményekről, nagyszerű lehetőségekről szólunk, de állhatatosságot is kérünk, munkáról és küzdelemről is beszélünk. Pártunk, munkásosztályunk, népünk összeforrott, nyíltan tudunk beszélni egymással. A magyar dolgozó milliókat sok év küzdelme, tapasztalata győzte meg arról, hogy helyes úton járunk, s csak ezen az úton jutunk el még tágasabb terekre, még szebb mezőkre, a boldogabb jövőbe. Azt kérem a magyar dolgozó néptől, hogy a hétköznapokon tettekkel, most vasárnap, a választáson pedig szavazatával támogassa ezt a politikát! – fejezte be beszédét, hosszan tartó, nagy taps közben Kádár János.
Sarlós István zárszava
Az elnöklő Simon Ferenc megköszönte Kádár János beszédét, majd átadta a szót Sarlós Istvánnak, az MSZMP PB tagjának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának, aki a következőket mondotta:
– A mai nagygyűlés végéhez érkeztünk. Ezzel befejeződött az a politikai munka, amelyet május 12. óta valamennyien, közösen végeztünk. A választásokra készültünk a választási felhívás és a XI. pártkongresszuson elfogadott határozatok és programok szellemében.
Mi volt a jellemző választási munkánkra?
Az volt a szándékunk, hogy semmit sem ígérgetünk. Mindenütt azt kértük a választópolgároktól, hogy értsenek egyet a programjainkkal, hogy programjaink jegyében legyenek hű közreműködői a fejlett szocialista társadalom építésének, hogy legyenek szilárd fiai a szocialista magyar hazának. Az egy hónap alatt lebonyolított eszmecserék során a szónokoknak nem kellett meggyőzniük a hallgatókat arról, hogy jó dolog a szocializmus, hogy helyes úton járunk. A választási munka során a szónokok sok esetben, sőt majdnem minden alkalommal lelkesebben léptek le az emelvényről, mint amikor oda felléptek. Mert akik szemben ültek, magatartásukkal, mozdulataikkal, felszólalásaikkal igazolták, hogy készek teljesíteni a fejlett szocialista társadalom építésére irányuló alapvető kérést. A választópolgárok nem egy beszélgetésen hozzátették: legyen nemzeti program a fejlett szocialista társadalom felépítése, legyen mindenki számára nemzeti program, hogy szocialista ember módjára éljen és dolgozzék. Hogy mindenki a szocializmus építésének a jegyében tegye azt, amit tennie kell: dolgozzék, éljen a mában, de gondoljon a holnapra, éljen ebben az országban, de legyen cselekvő részese a szocialista világmozgalomnak, éljen ebben az országban, erősítse és gazdagítsa saját hazáját és miközben ezt teszi, járuljon hozzá ahhoz, hogy a világ népei barátságban és békében éljenek egymással. (Nagy taps.)
Az a feladatom, hogy befejezettnek nyilvánítsam a választási munkát. De ezt nem tudom megtenni anélkül, hogy ne kérjek valamit. Kérek mindenkit, aki a szavazásra jogosult, hogy vasárnap szavazatával fejezze ki egyetértését azzal a munkával, amelyre vállalkoztunk. Fejezze ki egyetértését azzal a szándékkal, hogy egész népünk javára megvalósítjuk szocialista programunkat. Fejezze ki azt a szándékát, hogy ott áll az általa jelölt és az őt képviselő megbízott mellett és adjon neki bátorítást, hogy részt tudjon venni az ország ügyeinek intézésében, és érezze, hogy amikor feladatot vállal, milliók állnak mellette. Nálunk addig tud valaki jó vezető lenni, amíg együtt él azokkal, akiktől a megbízatást kapta. Addig tud vezetni és irányítani, amíg meghallja azoknak a szavát, akik a választás napján leadják rá a voksukat. Aki vezet, az addig tud emberül cselekedni és élni, ameddig szíve együtt dobog azokkal a milliókkal, akikkel együtt harcolt 1945-ben, 1956-ban, 1957-ben, 1959-ben, 1960-ban, és 1975-ben is. A választás demonstráció a szocializmus ügye mellett: a választás legyen kifejezése annak az elhatározásunknak, hogy már másnap újabb lendülettel, nagy erővel dolgozunk hazánk boldog jövőjéért, a fejlett szocialista társadalomért. (Taps.)
Sarlós István felszólalása után a nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. A választási nagygyűlést követően a Hazafias Népfront dunaújvárosi bizottsága baráti találkozót rendezett, amelyen a vendégek mellett részt vettek a megye, a város, a járás vezetői, a társadalmi és tömegszervezetek, termelőüzemek, kulturális intézmények képviselői.
A Dunai Vasmű dolgozóitól integetve búcsúzik Kádár János
fotó: MTI/Benkő Imre
(Mikó László felvételei.)
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
