Újítók lapja – 1951. szeptember 15.

A munka hőse

Fábik József sztahanovista kőműves

Fábik József nem most lett sztahanovista. A mohácsi építkezéseknél néhány éve az építőipar egyszerre ünnepelte két első sztahanovistáját: Fábik Józsefet és Pozsonyi Zoltánt. Fábik elvtárs mindig nagyon szeretett olvasni. Még mielőtt a dunapentelei építkezésekhez került, magánszektornál dolgozott és kedvenc olvasmányai a szovjet sztahanovistákról szóló könyvek voltak.

Pozsonyi Zoltán és Fábik József kőmíves-sztahanovistáink legyőzték a régi módszereket és formákat.
Tervszerű újítómunkájukkal a szocializmust építő ember példáját adták.

Az Újító Kongresszus legjobbjai között FÁBIK József kőműves munkában (fönt). A kormány- és szakszervezeti vezetők és érdeklődő közönség előtt tartott újító munkabemutatás után, a három magyar újító kőműves (lent) megbeszélést tart: Pozsonyi Zoltán középen, balra Fábik József, jobbra Tarnai Sándor. (Hungarian Bulletin Photo Service) Fábik József, építőmunkás NEVE NEM ismeretlen előttünk. Fábik volt a sztahánovista módszerrel dolgozó kőműves Pozsonyi Zoltán első követője. Fábik újítása, munkamódszere a szovjet sztahánovista építőmunkásokéhoz hasonló, hihetetlen mértékben emeli a munka termelékenységét. Módszere a következő: A munkafolyamatot felosztják. Az eddigi módszertől eltérően a szakmunkás csak a téglát rakja. A két segítőmunkás közül az egyik a habarcsot teríti ki a sorra, a másik a téglát adogatja a mester kezébe. A mester pedig villámgyorsan csúsztatja egymás mellé a friss habarcson a téglákat. Ezzel a módszerrel Pozsonyi, majd nyomában Fábik József a mohácsi építkezésnél igen magas teljesítményt ért el. Normáját 1900-2000 százalékban teljesíti. A sztahanovista módszerrel dolgozó Fábiknak számos tanítványa akadt a mohácsi kombinát építkezésénél. Pongrác István élmunkás, kőműves átvette Fábik és Pozsonyi módszerét, egyéni versenyre hívta ki Fábik Józsefet. Tarna Sándor, a fiatal 22 éves mohácsi kőműves is megszervezte brigádjában a sztahanovista módszerrel dolgozó csoportokat. Az Újítókongresszuson egymás tapasztalatait kicserélve gazdagítják, fejlesztik tovább ismereteiket a magyar építőmunkások. Ezt várja a kongresszustól Fábik József mohácsi kőműves. Megjelent: Kanadai Magyar Munkás, 1949-11-17

Csodálkozott a szovjet dolgozók nagy eredményein és akkor még nem értette, hogy rövid idő alatt hogyan lehet annyi munkát elvégezni.
Mikor Dunapentelére került, nagy hévvel kapcsolódott bele a munkaversenyekbe. Brigádot alakított, amelynek vezetője lett és a munka jó megszervezésével az építkezés vándorzászlaját állandóan az ő brigádja nyerte.
Egyik nap megakadt a szeme egy újsághíren. A cikk 11 komlói sztahanovista ifjúmunkásról és nagy eredményeikről számolt be. Fábik József felpattant. Azonnal munkához látott és Orlov szovjet sztahanovista kőműves munkamódszerével végezte a falazást.

Magyar Filmhíradó – 1950 június

.

A fal nőttön nőtt, és rövidesen táblára került a soha nem látott eredmény: 1997 százalék.

Fábik Józsefet az újpesti sztahanovista oktatóiskolára küldték. Élenjáró sztahanovista társaival együtt sokat gondolkozott új munkamódszerek lehetőségein. Innen a Dunapentelei Vasmű építkezéseihez került, ahol tanulmányai felhasználásával új módszert dolgozott ki, amellyel pillérek, nyílásokkal szaggatott falak építésénél éppen úgy tudta alkalmazni a zsinórkalodát, mint a tömör falaknál.

Szovjet sztahánovisták a Dunai Vasműnél

Egy napon Makszimenko, az ismert szovjet sztahanovista Dunapentelére érkezett. Fábik elvtárs egy teljes napig dolgozott mellette. Buzgón figyelte a szovjet munkás kiszámított, gyors mozdulatait, pontos munkáját. Látta, hogy Makszimenko “szalagmódszere” biztosítja a folyamatos munkát, a könnyű anyagutánpótlást. A gyorsfalazást Makszimenko odaadó segítségével – egy nap alatt tökéletesen megtanulta. Azután a dunapentelei építkezések helyi követelményeihez alkalmazkodva módosította Makszimenko eljárását.

Mint sztahanovista oktató, Dunapentelén és a dunántúli építkezéseknél állandóan szervezte a sztahanovista brigádokat és lelkes munkamódszerátadással tanította a jövő sztahanovistáit.

Makszimenko bemutatója Dunapentelén
Fotó: Bauer Sándor

– A sztahanovista munkamódszer előfeltétele, hogy a műszak biztosítsa a munkaterületet és az építőanyagot. A munkahely előkészítése, a munka megszervezése, az anyagutánpótlásról való gondoskodás igen fontos. Hogy a sztahanovista munkája eredményes legyen, a szakmunkásnak, a műszaki vezetőnek és a segédmunkásnak szorosan együtt kell működniük. Mindenkinek előre tudnia kell, hogy mi lesz a következő napi feladata – mondotta tanítványainak Fábik elvtárs.
– Óriási jelentőségét látom az újítómozgalomnak, ezen belül az újítóköröknek és az Újítók Lapjának, mert ezek segítik elő a munka termelékenységét, szélesítik ki a sztahanov-mozgalmat. Ezekből tanulja meg a munkás, hogy a munkát ne csak a testével, hanem az eszével is végezze, mert számos példa mutatja már ma, hogy új munkamódszereken és apró újításokon keresztül is óriási eredmények születhetnek meg.

1950. március 15. ünnepén megkapta a munka legnagyobb elismerését, a Kossuth-díjat.

Azután jött a nagy élmény.

Fábik Józsefet, az építőipar legjobb dolgozóját, kiküldték a varsói világbéke kongresszusra.

Kicserélte tapasztalatait a lengyel építőmunkásokkal, de találkozott nyugati építőipari dolgozókkal is, akik legjobban azokon a nagy kitüntetéseken csodálkoztak, amelyeket a népi demokráciák adnak dolgozóiknak és nem értették meg, hogyan lehet a munkáért “hősnek” lenni. A magyarázat fellelkesítette a nyugati építőmunkásokat, akik megfogadták, hogy ezentúl tettrekészen küzdenek a békéért.

A varsói kongresszus erőt adott Felejthetetlen számomra a II. Békevilág-kongresszuson töltött néhány nap. A dolgozó lengyel nép iránti szeretetemet különösen két dolog fokozta. Az egyik: az a határtalan lelkesedés, amellyel a békeküldötteket fogadták, kifejezve ezzel a béke iránti akaratukat. A másik: a fasiszták által lerombolt Varsó újjáépítése. A szervezés és a munka, ahogyan ezt végzik, engem, mint építőmunkást különösen megragadott. A lengyel építőmunkások hihetetlen rövid idő alatt építik újjá a romokból Varsót. Ez a törhetetlen építőakarat mutatkozott meg a kongresszuson is, amikor a lengyel küldött arról beszélt, hogy minden erőt latba vetnek a béke megvédéséért, mert nem akarják, hogy városaik ismét romhalmazzá váljanak. A lengyel szaktársak példája, a varsói kongresszus is erőt ad nekem és adjon erőt minden építőmunkásnak, hogy jól végezzük munkánkat, mert ezzel a békét védjük. Fábik József – Kossuth-díjas sztahanovista kőműves Megjelent: Béke és Szabadság, 1950-12-01

Mikor Fábik József hazaérkezett Dunapentelére, nagy meglepetés fogadta.
– Volna kedved tovább tanulni? – kérdezték tőle a műszaki vezetők és a minisztérium küldöttei.
– Hogyne volna! – felelte Fábik elvtárs. A szocialista ország, a nép érdeke ösztökélte, amelynek tehetséges, jó káderekre, a munkásosztályhoz hű műszakiakra van szüksége.
Így került Fábik József kőműves a Gazdasági és Műszaki Akadémiára, ahol elsőrendű egyetemi tanárok gazdasági vezetőkké és üzemmérnökökké képezik ki a munkában élenjáró – értelmiségi és fizikai – dolgozókat.
Fábik elvtárs nemrégen volt szabadságon, ebből egy hétig Dunapentelén dolgozott és újonnan szerzett elméleti tudása és két keze erejével segített dolgozó társainak, a maguk elé tűzött, nagyszabású gyakorlati célok megvalósításában.

Bozóthi Márta

 Bauer Sándor, az MTI fotóriporterének képei a városépítésről

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.