Fejér Megyei Hírlap – 1965. június. 20.
Locsolóautó a Beloiannisz utcában (Ma Babits Mihály utca)
Dunapentelétől – Dunaújvárosig
Az eső naponta locsolja az új város utcáit, virágos-füves parkjait. Néha jólesik a kíváncsi napfényben fürdő városban visszaemlékezni. Tizenötéves, mint egy csintalan, de azért komoly leány. Az ifjú városi öreg építőit keresem. Mire emlékeznek a másfél évtizedből?
A postás
Hivatala a radarban található. A 29-es barak adott otthont a várossá fejlődő építkezés első postahivatalának. Vezetője, Nagy Anna az őszhajú hivatalvezető azóta itt él, lakik, dolgozik, összekötő kapocs az egész országgal, néha még a világgal is. Huszonnégy éve dolgozik a postánál.
– Ebből tizenöt évet itt, ebben az öreg épületben – mondja, míg újabb küldeményt nem hoznak. – Sok minden történt az elmúlt évek alatt. Valamikor, a kezdetben a Radar volt a fénypont, ma öröm végigsétálni a város utcáin. A régi Dunapenteléről eljutottunk Dunaújvárosig. Tessék elhinni, hosszú küzdelmes évek voltak ezek!
A művezető
Hajóval érkezett, mint ács. Szerszámait, a léniát, a szekercét, szeget hátizsákban hozta magával Mohácsról. Felvonulási épületeket készítettek. A Lajos-kőnél – a mai Béke téren, ahonnan naponta több mint száz autóbuszjárat indul, vagy érkezik – kezdték a munkát. Nem volt víz.
– Építettünk és kutat ástunk – emlékezik az ács, a ma is fiatalnak látszó Fazekas Imre. – A téglaházak építéséből kialakult a szobafal nagyságú elemekből összerakott lakóépület. A Vasmű mellékterméke lett az alapanyag.
Fazekas Imre ma mint művezető dolgozik a város-építésen. Valamikor a kukoricaföldek helyén sár volt, ma házak, iskolák, korszerű utak jelzik az építők munkáját.
Az éjjeliőr
Évekig a kórház építkezésén virrasztotta az éjszakát. Valamikor 1950 májusában jött Pentelére dolgozni. A Siklónál rakta az uszályból a téglát. Mögötte volt a második világháború, negyven év. Később a lakásépítkezésen dolgozott, kőművesekkel, ácsokkal. Sok habarcsot megkevert. Élete a város, a vasmű építésével fonódik össze.
– Az volt a nagy munka, mikor az uszályokból érkező anyagokat rámoltuk kifelé – így kezdi a beszédet, az emlékezés fonalát gombolyítani Dabi József éjjeliőr. -Ma meg kérem génnel dolgoznak mindenütt. Felépült a város, öregebbek lettünk, az utánunk jövőknek már a gépek segítenek…
A nyugdíjas
A kényelmes, megszokott munkát hagyta ott Budapesten. Öreg fejjel jött Pentelére, hogy a csöveseknek segítsen. Rövid időre, néhány hónapra tervezték az ittmaradást. Nem néhány hónap, 14 év lett belőle.
Egy év óta nyugdíjas.
– Csak a törvények szerint – hárítja el a meghatározást Hum János, a nyugdíjas csőszerelő főművezető. – Én naponta végigjárom az építkezéseket. Segítem a régebbi munkatársaimat. Ma is tagja vagyok a szocialista brigádnak. Négyszer nyertük el a kitüntető címet.
Ilyen a nyugdíjas csőszerelő. A lakásokban megnyitják a fürdőszobai melegvízcsapot. Csobog a forróvíz, hirdeti Hum János és dolgozótársainak munkáját. Ma már több mint hétezer lakásban van melegvíz.
Az újságos
Csepelről jött. A háború után a párt hívta, a sajtóterjesztés munkájával bízták meg. Dunapentelén az első újságárus volt Nem pavilonban árult. Nyakában táskával, benne az újságokkal, járta az építkezéseket A partfal-építéstől a kokszolóig terjedt az első években a “munkaterülete”.
– Keresték a munkások az újságot, szomjazták a betű hiányát – beszéli az emlékeket Pintér József – el is fogyott minden lap. Nagy volt az öröm, mikor az első helyi lap, a Dunapentele Építője megjelent 1951 derekán. Rólunk szólt. Itt írták, budapesti nyomdában nyomták. Hol tartunk azóta!
Józsi bácsi – így ismerik Pintér Józsefet az öregek – fiatalok – szintén nyugdíjas.
Öt ember a sok ezerből. Csepp a tengerből, a másfél évtized munkásaiból. Esténként neonfényben fürdik a város. Az illatozó hársak fűszerezik a levegőt. Több mint száz tanteremben tanulnak a fiatalok-idősebbek. A kiserdő hatalmassá nőtt rengetegén túl termelnek az üzemek, a gyárak. Egy hónappal előbb kezdett próbaüzemelni a hideghengermű, mint a tervek szóltak. Dunaújváros ünnepre készül. A másfél évtized ünnepére. Várja a párt, az ország vezetőit. Néhány évvel előbb, amikor a meleghengermű avatása volt, akkor is esett az eső. Kádár János elvtárs a dunaújvárosiakat a hideghengermű megépülésére buzdította. Ígérte, akkor, hogy az avatásra eljön. Szavait rövidesen valóraváltja. A tizenöt év Dunapentelétől a mai Dunaújvárosig nehéz, hosszú volt. Mégis mintha ma lett volna, hogy Nagy Anna a postánál, Fazekas Imre ács a Lajos-kőnél, Dabi József a Siklónál, Hum János a csőszerelésnél, Pintér József a sajtónál munkához kezdett. Történelem ez, szocialista hazánk munkával írt, alkotott története!
Gubacsi Gyula
Felhasznált képek: Intercisa Múzeum archívuma
