Fejér Megyei Hírlap – 1983. január 22.
“Bérëslegény mezítlább mënt sétálni…”
Élnek a halottnak hitt népdalok
A könyv címlapját ismeretlen német festő vízfestménye alapján Újházi Péter tervezte
Azzal kezdem, amivel Csoóri Sándor zárta bevezető gondolatait Fejér megye népzenéjének könyvében, a Béres vagyok, béres című kötetben:
“Jó tudnom, hogy Pesovár Ferenc továbbra is szülőmegyémben dolgozik. Olyan vendége ő a tájnak, hogy arcéle máris a legemlékezetesebb “bennszülöttek” arcéle mellől villan elénk.”
Jó tudnunk hogy megyénk, – amely jó ideig fehér foltja volt hazánk néprajzi térképének – olyan emberre lelt, mint Pesovár Ferenc, aki töretlen türelemmel és hittel, évtizedek szorgalmas gyűjtőmunkájával rácáfolt a tévhitekre. Csendben előállt egy impozáns könyvvel, amelyben 182 Fejér megyében gyűjtött dalt ad át a nemzet népzenei kincstárának. És készül már a másik munka, megyénk néptáncának leírása.
Bartók és Kodály útján
Pesovár sutba vágott sípokat, porban alvó citerákat hangolt fel. Évtizedek csöndjéből, emlékek mély rétegeiből a feledés homályából csalta napfényre a népi dallamokat, hangszereket és szövegeket. Szerencsés ember Pesovár Ferenc? Csoóri bizarr hasonlata szerint rá “úgy ragadnak a szétsündörgött szövegek és dallamok, mint márványteremben szétugráló bolhák a nadrágszárra.” Ő is tudja nem szerencse kell ehhez! Tudás, kitartás és évtizedek tapasztalata. Kevesen tudnak nálánál több népdalt, de a kanásztáncot. vagy a legényest se igen járják nálánál szebben, pontosabban, legfeljebb fiatalosabban.
Harminchárom faluból, pusztáról való a 182 megyénkben élő népdal, amelyből 116-ot Pesovár gyűjtött. (Zárójelben érdemes megjegyezni: 1200 dallamból válogattak, amelyek főképp archívumokban találhatók.) Bartók és Kodály korai gyűjtésének egy része ebben a könyvben került először közlésre. Bartók 1906-ban járt először Baracson és Dunapentelén fonográfjával. Kodály 1922-ben Mányon és Csabdin végzett feltáró, gyűjtőmunkát.
A nép hagyományőrzői nemcsak dalra fakadtak, táncra is perdültek.
Az 1960-ban készült felvételek Bocsor József egykori pusztagazda táncát örökítették meg
Azonosságok és különbözőségek
Miben különbözik a Fejér megyében élő népdal a más tájon virágzótól? Éppen a két zeneóriás óta tudjuk, hogy a magyar népzene vertikálisan tagolt, az egész nyelvterületen megközelítőleg ugyanazok a dallamtörténeti rétegek rakódtak le. Az eltéréseket az. életmód motiválta. Az egyes dallamfajták elhangzási gyakorisága, a nép életében betöltött szerepe tájanként, megyénként sőt falvanként változik. Megyénk törzsökös magyarsága a dunántúli zenedialektushoz tartozik. Régi stílusú anyagának nagy része olyan sajátosságokat mutat, amelyek ritkábban mutatkoznak más területen, vagy éppen teljesen hiányoznak. Nálunk különösen elterjedőben voltak a pusztai cselédek, a béresek életét megéneklő dallamok, szövegek.
A karácsonyi betlehemes játék, az úgynevezett bölcsőcske szereplői.
Az archív fénykép 1908-ban Székesfehérvár-Felsővárosban készült
Az olvasó úgy kapja meg Pesovár Ferenctől Fejér megye néprajzát, a Mezőföld és a Sárrét folklórját, mint egy bölcsőt, hogy legyen mibe ágyaznia a dalokat, s elringatni magát velük. A népdalgyűjtés megyénkben is a 18. század végén a nemzeti öntudatra ébredés időszakában kezdődött. Erdélyi János Népdalok és mondák című 1846-48-ban megjelent háromkötetes munkájában említést tesz Fejér megyei gyűjtéséről.
“Székes-Fehérvárról Hodosi Karácsony József úrtól, legközelebb elhunyt testvére Karácsony Lázár hátrahagyott irományáiból 200 darabból álló népdalgyűjtemény és külön két kötetben boldogult által gitárra tett zenéi.” Megemlékezik a perkátai takácsmester Molnár József nyomtatott és írott füzeteiről, köztük néhány saját daláról is.
Sokan keresték a “való nemzeti poézis szikráit” a köznépi dalokban. Az utóbbi két évtizedben az István király Múzeum támogatásával, Pesovár Ferenc vezetésével folyt a feltáró munka, amelyhez több néprajzi gyűjtő csatlakozott. A magyar népdalokon kívül a német, a szlovák és a cigánydalok begyűjtése is megkezdődött.
Népzenegyűjtés közben. Perkáta, 1961. (Pesovár Ferenc felvétele)
Hallottátok Kispöntöllén mi történt?
Gyermekjátékok, mondókák, szokásdallamok szólalnak meg a lapokon. A 26 lejegyzett balladás ének többnyire klasszikus eredetű, de van köztük helyi tragédiákhoz kötődő epikus ének is. Ilyen a “Hallottátok Kispöntöllén mi történt?” kezdetű. Az 1907-ben megtörtént, majd később megénekelt esetről a korabeli lapok is beszámoltak. A Sárvíz melletti Pentellére igyekezve, az abai útról lekanyarodva, egy erdő mellett megölték és kirabolták Magyar János tejeskocsist, aki Székesfehérvárról visszatérve, az aznapi bevételét vitte elszámolásra. Bár a gyilkosság idején feltűnő két biciklist -, akik a sárkeresztúri úton, a tanúvallomások szerint a tejeskocsis közelében voltak -, felmentették, a nép fantáziájában azonban máig ők a borzasztó tett elkövetői. A hírversben szereplő Magyar Mári is élő személy volt, Fehérváron szolgált. A történetnek több változata él. A táci Hajdók Ferenc 1970-ben ilyen szöveggel énekelte az első versszakot: “Mi történt a pöntöllei vidéken? / Két biciklis agyonlőtte a tejest, Varga Mári gyönge szíve megreped.”
Bartók Béla egyik, Fejér megyében, Dunapentelén gyűjtött népdala. A keze vonását őrző kotta eredetije a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének Népzenei Archívumában található
A béres-, pásztor- és summásdalok az uradalmak alkalmazottainak életéről vallanak. A Béres legény jól megrakd a szekered-típusú dal gócának Fejér megye bizonyult. A dallampéldát Bartók 1906-ban Baracson gyűjtötte. Második versszaka így szól:
Béres legény mezítláb ment sétálni,
Otthon hagyta a csizmáját vasalni,
Kilenc kovács nem merte elvállalni,
Mert nem tudott rudas patkót ráverni.
A példatár többségét a szerelmi dalok és táncdallamok alkotják. Az egyik gyöngyszemet, a cédrusfához kötött szép pej paripát Perkátán, Mosonyi Józseftől gyűjtötték. Második versszaka szerint:
Pántlika kantárja,
Arany a zablája,
Kedves kisangyalom,
Te vagy a gazdája.
A népi hangszerek is szót kapnak, megszólalnak többek között a kolompok, a dudák, a cserépsípok és természetesen a citerák.
Őrzök és újrateremtők
A dalok, a lelőhelyek felsorolásánál kiderül, hogy vannak őrző, a régit ápoló, megtartó falvak, mint amilyen Alap, Baracs, Perkáta, Tác, dallambőségűkkel kitűnnek a többi közül. Nagy szerep jut ezeken a településeken a daloló kedvű, jó emlékezetű és előadói készségekkel is rendelkező személyiségeknek. Ilyen volt sokak között az alapi Garbacz és Ulicza néni, a perkátai Mosonyi Józsi bácsi, a soponyai Takács Istvánné, Fehérvár-Felsővárosból pedig Fister Istvánné, született Gaál Anna.
Mosonyi József facsapos, “dupla kótás” primtamburán játszik. Perkáta, 1961. (Pesovár Ferenc felvétele)
A kötet tartalma míves, külleme is ékes. Általa egy fehér folt tűnik el az ország néprajzi térképéről. A szerző ország-világ előtt igazolja, hogy az itt élő parasztság kultúrája nem halott és nem szegényebb a többinél. Szegény csak értő és kitartóan kutató feltárókban volt. Pesovárt, aki társaival az ötvenes években az elsők között vette nyakába az ország kevésbé ismert falvait, településeit és Erdélyt, az a szándék vezérelte, hogy feltárja a Kárpát-medence néptánckultúráját. Nem véletlen hogy az újraéledő táncház mozgalom egyik úttörője és fellegvára Székesfehérvár lett. Ahol ő megfordult, nemcsak táncraperdült, dalra is fakadt a magyar. A népdal, a zene, a tánc fehérvári tudósa múltat és érzelmeket restaurál, emlékeket tudatosít, a jövőhöz vezető utakat egyengeti. Becsüljük meg, vigyázzunk rá!
Zágoni Erzsébet
letöltés – beresvagyokberes.pdf 
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
