H. BARTA LAJOS – MOZAIKOK
/részlet
Fertőtlenített marhavagonban indultunk Sztálinvárosba. Az épülő nagykohó elektromos berendezésének szereléséhez vezényeltek hat villanyszerelőt a Ganz-gyártól levált Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalattól. Fekete vulkánfiber bőröndbe csomagolt anyám: egy öltöny, két gatya, egy jégeralsó, két zokni, egy bakancs. A vállalattól előre egyhavi fizetést (480 forint) és előre, egy hónapra, napi 31 forint kiküldetési pénzt kaptunk. Tele voltunk! Gazdagok. Napi tíz forintból háromszor lehetett enni. Még egy fröccs is belefért. A marhavagonban középütt olajoshordóból készült dobkályha melegített. Körben, a vagon oldalainál, gyalult deszkapadok. A padokat nem rögzítették, ahogy zötyögött a vonat, úgy mozgott alattunk előre-hátra.
Sztálinvárosban először orvosi vizsgálatra vittek, Meztelenre vetkőzni! Belekotortak a szőrzetünkbe, haj, hónalj, nemi szerv. “Nincs tetűje? Ruhatetű, hajtetű?” Faház. Barakkban emeletes ágyak. Nyolc ágy egymás mellett, alatt, fölött. Amikor beléptünk a kijelölt barakkba, az asztalnál két ember ült, előttük a bor, demizson, ittak, kártyáztak. Meghívtak borra, beálltunk kártyázni. Huszonegy. Reggelre elnyerték az összes pénzemet, a birgeri-csizmámat és a karórámat.
A város közepére telepített fahodályba jártunk enni, este szórakozni. Ez az egy kocsma volt. Egyedül nem lehetett járni, aki este egyedül volt, leszúrták. A kocsmának száma volt: 311-es vendéglátóipari üzemegység, de mindenki Késdobálónak hívta. Itt minden este valaki valakibe belevágta a kést; az asztal alatt meg szeretkeztek.
A szerző szakmunkás-bizonyítványa
Az ország minden részéről kulákokat, szabadult bűnözőket, volt nagy- és kiskereskedőket, volt közép- és nagybirtokosokat, striciket, kurvákat, kocsmárosokat, pincéreket telepítettek Sztálinvárosba.
“Megépült a Béke Étterem. Különleges muri volt”
November 7-re megépült a “téglából készült”, emeletes Béke étterem. Különleges muri volt. Pestről szmokingos pincéreket vezényeltek le, a nép előtt már az első nap megnyitották az összes ajtót. A nép olajos, meszes pufajkában, bakancsban táncolt, és köztük csokornyakkendős, fekete szmokingos pincérek szolgáltak fel. A zene tölcséres gramofonból szólt:
“…Szép esténk lesz, ha egyszer majd megöregszünk, sosem veszekszünk, ülünk a kandallónál, s fogjuk majd egymás kezét, a lámpa ég, és akkor megköszönöm azt a napot, amikor ott megláttalak…”
“Mindenki felajánlást tett. Többet dolgozik, jobban dolgozik.”
Május elsejére, a munkásosztály nagy ünnepére el kellett készülnie a nagykohónak. Mindenki felajánlást tett. Többet dolgozik, jobban dolgozik. A párttitkár táviratot küldött Rákosi Mátyásnak.
“Sztálinváros dolgozói vállalják, hogy a népgazdaságnak nagyon fontos nagykohót határidő előtt, május elsejére, a munkásosztály nemzetközi ünnepére elkészítik, üzembe helyezik, ezzel is támogatva…”
“Működik az új nagykohó”
A nagykohónál a munkaidő hónapokig szervezetlen kapkodással telt; nem volt elég anyag, a szállítmányok késve, rendszertelenül érkeztek, április közepén már biztos volt, hogy a kohó május elsejére nem készül el. De üzemeltetni kell, ünnepélyes avatás lesz, lejön Rákosi Mátyás is! Május elsejére titokban, előmelegített acélcsöveken, a már működő régi kohóból ömlesztették át az izzó vasat a nem működő nagy kohóba, és azt csapolták meg; az ünneplőknek úgy tűnt, működik az új nagykohó, folyik, szikrázik a gyönyörű acél. Ott volt Rákosi is, nagy beszéd volt, és a nagykohó építői kitüntetést és pénzt kaptak.
A pénzt (500 forintot) arra használtam, hogy megint leültem a szobatársaimmal kártyázni. Vissza akartam nyerni az elvesztett pénzemet. Nem sikerült. Elment huszonegyre a Rákositól kapott pénz is.
Megjelent: 1994 július 19. 168 ÓRA
______________________________________
H. BARTA LAJOS író. Született 1935-ben. Tanulmányait követően 1964-től 1991-ig a Magyar Nemzet szerkesztője, szerkesztőbizottságának tagja. 1982-től a Magyar Írószövetség; ezt megelőzően 1962-től a Magyar Művészeti Alap tagja. Elhunyt: 2011.09.01-jén.
