Sztálinvárosban táblákkal és énekszóval vonultak a szavazóurnák elé a szocialista város boldog lakói
Vészi Endre – Amikor Sztálinváros először szavazott
Fotoriporter lencséjére,
tudósításba nem fér a kép,
hogyan szavazott Sztálinváros,
köszönve növő, szép életét.
Megtelt szívem, mint megfigyeltem
szavát, első szavazatát,
s ahogy győzöm, tudósításként
így adom én ezt most tovább.
Első köszöntő volt a gyermek,
gesztenyebarna, rőt, búzaszín,
mosolyt szavazva, kicsiny ember
ringott az anya telt karjain,
s ébredezett a dús karokban,
ki az országnak derűt izen,
jövő városok építője,
sztahanovista – de még kicsiben.
Óriáskohó és erőmű,
kokszoló, kikötőnek öble,
szavazóink sorába léptek,
hazánk üdvére, mindörökre.
A terrakotta-színű házak,
a sugárszökkenésű utcák,
nemcsak a pentelei síkot,
új életünket koszorúzzák.
Ott már a holnap rügye pattan,
ahol ma épít, alkot a nép,
Adamski Lőrinc erre gondolt,
s hőstettel övezte nevét.
Az ifjú város felemelte –
mérnökök, ácsok így szavaztak,
hogy lehessenek hírvivői
a fecskeszárnyú új tavasznak.
Így mondtak igent e szép napon…
A fényt hálóba felfoghatod?
Kicsiny tükrödben őrizheted
a sugárzó májusi napot?
Csak gyönyörködöm s eltűnődöm
ez építő, e szülő lázon,
s boldog vagyok, hogy megírhatom
sztálinvárosi tudósításom.
Megjelent: Népszava, 1953. május 19.
_______________________________
Vészi Endréről:
Apja szappanfőző volt. A polgári iskola elvégzése után a vésnökmesterséget tanulta ki, a Geduldiger cégnél dolgozott 1932-1938 között. 1934-től jelentek meg versei a következő újságokban: Népszava, Nyugat, Szép Szó, Pesti Napló, Magyar Csillag, Munka, Válasz. Első verseskötete 1935-ben jelent meg. 1937-től közéleti cikkei, szociográfiai riportjai. Első regénye, a Felszabadultál 1937-ben elnyerte a Pantheon könyvkiadó Mikszáth-díját. 1942-től munkaszolgálatos, koncentrációs táborok foglya. 1945-ben tért haza, és még ugyanebben az évben a Népszava munkatársa lett 1951-ig. 1948-tól folyamatosan jelentkezett kötetekkel, hangjátékokkal, színdarabokkal, filmekkel, tévéjátékokkal. 1950-ben feleségül vette Dlabola Margitot. Az Írószövetség titkára 1955–1956 között. 1956-ban lemondott tisztségéről.
“A végzettel olykor nagyobb jellemek sem tudnak szembeszállni.” – cultura.hu
