Bélyegvilág – 1999. október
Dunaújváros története az ajánlási ragjegyek tükrében
Nagy nap volt 1950. május 2., egy keddi nap a mai Dunaújváros történetében. Felröppent a hír: a régi falusias jellegű település, Dunapentele határában város épül.
Egy kicsit tekintsünk vissza a múltba. Pentele a fáma szerint Szent István király uralkodása idején épülhetett a Duna jobb partján, a mai Rácdombon. Elnevezése Pantaleon vértanú nevét őrzi, magyarosított formában. A falu a tatárjárás idején elpusztult, csak a XVII. század végén, a törökök kiűzését követően a betelepítések során éledt újra, a népesség növekedett. 1833-ban mezővárosi rangot kapott, de később ettől a rangtól megfosztották. Ez idő tájt változott a neve Penteléről Dunapentelére.
1950. május 2-án tehát megjelentek az első szekeres parasztuvarosok, megkezdődött az építkezés, főleg a fiatalokat mozgósították az építő táborokba. Először a Radar elnevezésű, ideiglenes lakóépületekből álló barakktábor, majd a Dunai Vasmű megépítése volt a cél.
Az első ötéves terv (1949. évi XXV törvény) előírásában szerepelt az is, hogy “legyen lakás, munkásszálló, iskola, kórház, üzletház, posta…”. 1951-re a korábbi Pentele község beleolvadt a folyamatosan épülő, bővülő “szocialista városba”.
A Belügyminisztérium 1951. március 27-én tett előterjesztést Minisztertanácsnak Dunapentele várossá nyilvánítására. Az előterjesztésben ez állt: “a város ideiglenes neve: Dunapentele”. Az ekkoriban használt nemzetiszínű nagy ajánlási ragjegyen is ez olvasható (Flóderer II. főosztály – 1. sor 1. ragjegy).
A Városi Tanács 1951. május 18-án alakult meg, októberben a város lakói, dolgozói nagygyűlésen “határoztak” a Sztálinváros név felvételéről. November 6-án (pontosabban: október 27-én – szerk.) Rákosi Mátyás fogadta azt a delegációt, amelynek tagjai az aláírásokat tartalmazó vörös bőrkötésű könyvet vitték el hozzá, hogy szándékukat hitelesítse.
1951. november 7-től a város neve hivatalosan is Sztálinváros lett. Kezdetben a postákon provizórikus ajánlási ragjegyeket használtak, biankó piros kis ragjegyeken (Flóderer III. főosztály 23-27. típus) gumibélyegzővel tüntették fel az új városnevet (1. sor 1. és 2. ragjegyek), amelyeken a betűtípus és a betűnagyság változott és megjelentek az albetűk is.
1956. nyaráról származik az a boríték, amelyen az időközben megjelent nemzetiszínű kis tagjegy (Flóderer IV. főosztály) tükrözi a politikában is erősödő labilis helyzetet (1. ábra).
Az októberi forradalom alatt ismét visszatértek a Dunapentele név használatához. Ekkor egyrészt átbélyegezték az előző korszak piros kis ragjegyeit (2. sor 3. ragjegy), majd rövid időre forgalomba kerültek a már bemutatott, 1956. nyarán máshol is használt nemzetiszínű kis ragjegyek, de Dunapentele felirattal (28-as típus, 3. sor 1. ragjegy).
1957. április 4-én a város nevét visszaváltoztatták Sztálinvárosra és ettől kezdve 4 éven át ismét ezt a nevet viselte. Újra kezdődhetett tehát a ragjegyek “gyártása”, kezdve a provizórikus megoldással: találhatunk a dunapentelei nemzetiszínű kis ragjegyből kézzel átírt (a 2. ábra borítékja 1957. novemberéből származik), felülbélyegzett (3. sor 2. ragjegy) és ugyanennek a típusnak különböző módon felülbélyegzett biankó változataival (3. sor 3. ragjegy). Ezeket követték a nemzetiszínű kis ragjegyek későbbi típusai (Flóderer VI. főosztály), így például a 33-as típus különféle változatainak biankó (4. sor 1. és 2. ragjegyek) és nyomtatott szövegű ragjegyei.
1961. november 26-án (Közlönyben november 25-én jelent meg – szerk.) a város vezető testületének javaslatára – amelyet a Minisztertanács jóváhagyott – a város a mai napig is használatos Dunaújváros nevet kapta. Nagyon érdekes, hogy ezt a változást a ragjegyek ugyanazon kiadáson belül követték (33. típus, 4. sor 3. és 5. sor 1. ragjegyek).
1973-ig a ragjegyek irányítószám nélküliek voltak (Flóderer VI. főosztály, 2. korszak), az országos változások ezen belül követhetők: változott közben az alszám és a papír minősége is. E korszakból egy “góliát” típusú (a megnevezés a ragszám nagyságára utal) ragjegyet mutatunk be (34-es típus, 5. sor 2. ragjegy).
1973-tól bevezetésre kerültek az irányítószámos ragjegyek. A meglévő készleteket azonban felhasználták provizórikus megoldással, például az irányítószámot írógéppel írták a ragjegyre (35. típus, 5. sor 3. ragjegy).
Dunaújvárosnak ma nyolc postahivatala van, a városhoz tartozik a Pálhalmán üzemelő 7. számú hivatal is (38-as típus, 6. sor 1. ragjegy). Az irányítószámos ragjegyek között természetesen itt is – mint az országban mindenütt – a több mint 20 évig használatban volt 38-as, vonalfogazású ragjegye használták fel a legnagyobb példányszámban.
Végezetül az utóbbi időszakból az ún. átmeneti 39-es típust (6. sor 2. ragjegy) és a legújabb 41-es típust (6. sor 3. ragjegy) mutatjuk be Dunaújvárosból.
Reményi Zoltán
Dunaújváros
Irodalom: Flóderer István: Magyarország ajánlási ragjegyei 1890-1977. MABÉOSZ, Budapest, 1981.
Miskolczi Miklós: Dunaújváros története, 1982.
Képeslapok Dunapenteléről, Sztálinvárosból, Dunaújvárosból
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
