Dunaújvárosi Hírlap – 1963. július 26.
Ismerjük meg városunkat
Írta: dr. Weiner Tibor – Dunaújváros főépítésze
A statisztikák kérlelhetetlenségével jelentkezik városunkban a kegyetlen valóság a látszat varázsával szemben. Büszkék vagyunk városunk fiatalságára, átlagos 30 éves életkorukra, rengeteg gyerekünkre, gyönyörű, minden kényelemmel felszerelt lakásunkra, élettől duzzadó városunkra. A számok viszont a valóság tükrében azt mutatják, hogy gyerekeink száma nem elég még a város életbemaradásához, hogy lakosságunk összetétele egészségtelen – kevés a házasság és kevés a nő -, hogy fiatal városunk perspektívája az elöregedés, hogy lakásaink kicsinyek, és sokszor nem alkalmasak egészséges családi élet lebonyolítására
A furcsa ebben az ellentétben, hogy büszkeségünk jogos, mert városunk valóban élettel teli, sokszor irigység tárgya, és biztosítva van minden előfeltétel egy egészséges fejlődés irányába. Ugyanakkor azonban városunk olyan jelenségek tanyája is, amelyeket tudatosan fel kell számolni, mert e jelenségek a feltételeket ellentétes irányba, fejlődést gátló módon befolyásolhatják.
Ahhoz, hogy soha meg ne öregedjünk, a fejlődés meghatározott ütemére van szükség, amely a telepítés múltban elkövetett hibáit feloldani képes. A gyermekbetegségek ne kísérjék városunkat végig egész élete során. Orvosolni kell a bajokat, és a gyógyítás a fejlődés megfelelő ütemének követelését jelenti. A statisztikák fényében ez a követelés kötelesség és semmi esetre sem jelentheti a nagyra vágyást, vagy a helyi sovinizmust, ahogy sokan állítják.
Városunk problémái egyedi problémák. E problémák kemény hangsúlya nem azt jelenti, hogy nem ismernénk más városok problémáit. Problémáink azonban alapvetően különböznek minden régi város problémájától, és így nem oldhatók meg országosan általánosan alkalmazott irányelvek és módszerek segítségével, mert ilyen módona sematizmus régi zsákutcájába tévednénk.
Városunk problémái egyediek, és megoldásuk módja is csak egyedi lehet. Arról van szó, hogyha városunkat sokáig – éppen alapítása körülményeinél fogva – külön sorban kezelték, ma is még erre van szüksége. Problémáit mélyen fel kell tárni, és a fejlődés egyedi útját kell meghatározni mennyiségi és minőségi vonatkozásban egyaránt. Következetesen kell a vizsgálat eredményeiből adódó tennivalókat végrehajtani, még ha a szokástól eltérő intézkedésekre is volna szükség. A különleges intézkedéseket nem a többi város fölé emelkedés céljából igényeljük, hanem azért, hogy a többi magyar város óriási hagyományából származó természetes mozgás-erejét, a történelem során nőtt energiákat új városunk kellő indító sebességével pótoljuk.
Népgazdaságunk e potenciát évi beruházási összegeikben biztosítja a város részére, de annak felhasználását csak országos normák keretei között engedélyezi. Ez pedig városunk esetében a sematizmus felé vezet. Egy ilyen sematikus intézkedés példája az a javaslat, amely az ÉM Lakáspolitikai Főosztálya felé lett felterjesztve a harmadik ötéves tervben felépítendő lakások nagyságrendi megoszlását illetően. Eszerint megépítendő volna
| Férőhelyek száma: | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 |
| Az össz. megépítendő lakások: | 6% | 27% | 50% | 10% | 5% | 2% |
Szükségletünkkel és igényünkkel teljesen ellentétben, hiszen korábban kifejtettük már, hogy az eddig megépült lakások 95%-a 2 szobás, és éppen ezért a városnak kizárólag 3 férőhelyes és öt férőhelyesnél nagyobb lakásokra van szüksége.
A sematizmus ilyen újratermelése ellen csak a tudományos vizsgálat hatékony. Csak annak az optimumnak a felfedése, amely a népgazdasági ráfordítások maximális hatásfokát biztosítja. Az optimális feltételek megteremtésére pedig szükség van nem csak a jövő fejlődés egészsége érdekében, hanem amiatt is, hogy városunk, amelyről büszkén hirdetjük, hogy országunk első szocialista városa, ma is már mindazon feladatait teljesíteni képes legyen, amelyre hivatott.
Városunk egyik elsőrendű kötelessége környékének szervezése. Városunk azért települt Dunapentele vidékére, mert ezen a felszabadulás előtti idők feudális birtokosai által mesterségesen visszafojtott területen hiányzott a Dunántúl városhálózatából egy láncszem. Hogy ez mennyire igaz, bizonyítja hogy városunk ma lüktető központja egy 30 km-es körzetnek. Munkahelye 7000 munkáskéznek, akik e körzetben laknak. Egészségügyi központja négy megye hozzánk közel eső vidékének. Középiskoláiban tanuló fiatalok mintegy 50%-a e vidékről származik. Piacunk felvevőhelye a környék termelőszövetkezetei fölös terményeinek. Kulturális intézményeink tárt kapukkal várják a környékről érkező vendégeket. Kereskedelmünk jórészben a vidéket is kiszolgálja stb. stb.
Mindezen tények mellett azonban tény az is, hogy bezártuk kapunkat a betelepülni vágyók elől, és a munkahelyekre is csak akkor engedjük be őket, ha a szükség úgy kívánja. Lezárt sorompókat teremtettünk meg, amelyeket csak akkor engedünk fel, ha a város érdekei ezt kívánják. Kérdés marad: szolgálják-e ezek a sorompók a város és falu különbségének felszámolását.
El kell ismerni, hogy városunk mai állapota, különösen a nők foglalkoztatása szempontjából, vagy lakásviszonyaink területén, jogosan előbb a városban már letelepült lakosság érdekeinek védelmét kívánja meg. És ez a helyzet szükségessé teszi a sorompókat. Lehet az is, hogy a környező községekből bejáró dolgozók még sok ideig, sőt esetleg véglegesen is a város állandó ingavándor forgalmát teremtik meg. – De ha ezek a szálak a környékkel állandósulnak, egyre fejlődő közlekedési hálózatunk segítségével egyre erősödnek, akkor viszont Dunaújváros határait nem belterületén kell megvonni, fejlesztését nem a Duna és a 6-os út közti területre kell redukálni, hanem egy több mint 100.000 lakosú város igényeit kell nyilvántartani, amelynek település formája sajátosan úgy alakult ki, mint egy központi mag köré 10-30 km távolságban települt bolygóvárosok együttese, melyek munkateljesítménye jórészt Dunaújvároshoz kötött, és éppen ezért lakosainak joga egy azonos életszínvonalhoz elvitathatatlan.
A teljes dunaújvárosi térségben elhelyezkedő települések közös problémáinak teljességét feltárni, közös rendezési elveit kidolgozni olyan feladat, melynek végrehajtása a lakosság életkörülményei optimális lehetőségeinek megközelítését valószínűbbé teszi.
E feladat végrehajtásának előfeltétele a környező vidék közigazgatási rendszerének felülvizsgálata lenne, hiszen a város és közvetlen környéke egységének létrehozásával járó előnyök világosan bizonyítást nyertek már több esetben is, így Komlón is, ahol a Komlóhoz csatolt szomszédos három község színvonalának megemelkedése nem csak a községek részére hozott hasznot, hanem Komló részére is.
A fejlődés ütemét tehát nemcsak Dunaújváros, hanem Dunaújváros és környéke viszonylatában kell megállapítani.
(VÉGE)
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
