Dunaújvárosi Hírlap – 1987. július 3.

Terek és gyerekek

A Béke városrészben tavaly felállított faragott játszótéri mászókák, kocsik nagy népszerűségnek örvendenek. A gyerekek szeretik a természtes anyagú, szép játékokat s vigyáznak is rájuk. A tanács terv- és beruházási osztálya most újabb játszószereket vásárolt, ezeket a Mező Imre Általános Iskola melletti parkban állítják fel. Az őriszentpéteri fafaragó mesterek, idősb és ifjabb Palatkás József hat alkotását – a rögzítő betonalap megkötése után – néhány nap múlva vehetik birtokukba a gyerekek. Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap – 1986. augusztus 8.

Tanácstalanul álldogálok a lépcsőház földszintjén. Félórája a bemenet jelentett gondot, most kifelé igyekeznék, ha tudnék. Hetedik, nyolcadik osztályos fiúk, lányok ülnek a lépcső alján a fülledt délelőtt kellős közepén.
– Nagyon nehezetekre esne kimenni a levegőre? – kérdezem dühösen, de amint kiérek a házból belátom: hova is mennének? Elöl parkoló, hátul parkoló, körbe-körbe üzletek, toronyházak. Egy véletlenül messzire pattanó labda már bajt jelenthet… Pedig sok szünidőre itthon rekedt gyerek, akiknek azért valahol lenniük kell, ha nem akarjuk, hogy fél életüket a televízió előtt töltsék.

A Kossuth Lajos utca és a Makszimenko köz közötti játszótér úgy él emlékeimben, mint a legelhanyagoltabbak egyike. Egy-két mászókának kinevezett, színesre mázolt karó meredt ki a földből, a hintának hűlt helye. Ám most kellemesen csalódom: időközben kosárlabdapályát kezdtek itt építeni. Ahogy elnézem, hamarosan készen lesz.
Nagyobbacska gyerekek ülnek a téren álló pingpongasztalon.
– Mit szóltok ehhez a pályához?
– Nem tudjuk, ki építi ide, de jó lesz! – mondja Katona Feri, aki tulajdonképpen szegedi, de már a harmadik nyarat tölti itt nagyszüleinél. – Labdázhatunk, végre.

Játszótér a Dózsa városrész toronyházai között
fotó: Igaz Szó – 1975. június

A Dózsa II. városrészben három játszótér egy kupacban. A Corsó ételbár előttin lehet focizni, az orvosi rendelő mögöttin homokozni, a piros óvoda előttin pedig mindkettőt, sőt, ott nemrégiben új, fából faragott játékokra cserélték a fémmászókákat, kerékgumi-ülőkéket. Igazi kis játékparadicsom lett. Kár, hogy amikor néhány hete bekerítették, már nem ügyeltek annyira az igényes, szép munkára: durván összehegesztett, ízléstelen fémráccsal kerítették be.

Játszótér az óvoda előtt, és az eltűnkBencsik István Fiú szarvason című szobra
fotó: József Attila Könyvtár – jakd.hu

A tenyérnyi füves részen plédet terítettek le a lányok és “boltosat” játszanak rajta.
– Csak ne lenne ilyen meleg – mondja Jutka, a szöszke “eladónő” – anyu mindig attól fél, hogy napszúrást kapok. A másik játszótéren fák is vannak, de ott nem ilyen szépek a játékok, így hát inkább idejövünk.
A legelhanyagoltabb játszóteret én a Pentele városrészben láttam. A régi tanácsház előtti buszmegálló mellett derékig érő fű, gaz várja az odatévedőket. A mászókák megközelíthetetlenek, hintának pedig nyoma sincs már. Lehet, hogy ezen a környéken nincsenek is gyerekek?
Legszebbnek talán a Mező Imre iskola melletti játszótér mondható. Oda még a Római körútról és a Derkovits utcáról is átjárnak a srácok. Van minden, ami – apró gyereknek vagy nagyobbacskának egyaránt – kell. Homokozó, hinta, mászóka, hely a labdázáshoz, pad, árnyék.

A Mező Imre iskola melletti játszótér mintaként szolgálhat

A Béke városrészben sok az olyan tér, ahova a szülők nem merik egyedül leengedni csemetéjüket, mert nem dróthálóval, hanem autóúttal vannak körülkerítve. Mint például az Április 4. ligetben. Pedig érdemes lenne nagyobb gondot fordítani rájuk, hisz egy igazán klassz helyen a gyerekek örömmel játszanak, s az sem olyan nagy gond, ha néhány hetet a szünidőből itthon töltenek.

K. S. A.

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.