Dunaújvárosi Hírlap – 1980. április 18.
Dunaújváros területének rövid története (VII.)
Az avarok
Az avar korszak több, mint két évszázadát három periódusra szokás osztani. Dunaújváros területén mindhárom korszak leletanyagát megtaláljuk. Figyelemre méltó, hogy az avar településnyomok és az avar temető pontosan folytatják Intercisa temetőjét. Keleten egy vízmosás, nyugatabbra pedig a római temető árka választja el a két korszak leletegyütteseit egymástól. Ez a tény azt bizonyítja, hogy az avar korszak idején még pontosan tudták, hol húzódik Intercisa határa, és ami még fontosabb, tiszteletben is tartották a régi emlékeket. Nem lehetetlen, hogy ebben a helyben maradt lakosságnak is volt szerepe.
A korai avar település a partrendezési munkálatok során került részben feltárásra a magaspart kórház és Vigadó tér közötti szakaszán. A mesterséges árokrendszerrel szabdalt és körülvett területen kis családi házak egész sora került elő. A félig földbe mélyített, általában négyzetes házak cölöpvázasak voltak, egyik sarkukban a kőből – gyakran római kövekből – rakott tűzhellyel. Ezek az ásatási eredmények, amelyek elsőként mutattak meg Magyarországon egy koraavar települést, a régi, hamis elképzelések újabb cáfolatát adták: az avarok, csakúgy, mint a későbbi magyarok, nem töltötték “nyeregben” az életüket, hanem a kétségkívül jelentős álattartás mellett földműveléssel is foglalkozva, letelepült életmódot folytattak. E település temetője a mai Liszt Ferenc kert és a Batsányi utca közötti területen várható, eddig azonban csak nagyon kevéssé ismerjük.
Az avar harcos jól teleitta magát kumisszal a bögrecsárdában
A korai avar korszak mintegy száz éve alatt a környék nem volt néptelen. Jónéhány temetőt ismerünk, amelyek azt bizonyítják, hogy az avar nemzetségek előszeretettel települtek meg Fejér megye területén. Ezek közül kettőt érdemes itt megemlíteni. Az egyik a Kádár-völgy déli peremén, a Simonyi dűlőben megismert temető, a másik pedig a nagyrészt föltárt rácalmási temető, melynek 157 sírja közül 20 lovas temetkezés volt.
670. körül egy újabb bolgár-török etnikumú csoport érkezett, amelyik Fejér és Tolna megye területén foglalt magának szállásokat. Itt létük legfőbb bizonyítékai a fejedelmek és nemzetségfők néhány síros, de igen gazdag temetői. A mai Dunaújváros területét ők sem kerülték el, egy ilyen, négy sírból álló kis temetőt, ahol igen értékes aranytárgyakkal látták el az elhunytakat, a kisegítő iskola melletti víztároló közelében tártak föl a század elején. Feltehető, hogy ez a csoport űzte el addigi lakhelyéről a szomszédos avar telep lakóit. A támadás nyáron történhetett, amikor elhagyott és a nomadizálás miatt részben lebontott volt a falu, mert néhány házban a cölöplyukak – a visszatérési szándék jeleként – kőlapokkal voltak lefedve. A frissen beköltözött, és egyes bizánci adatok szerint hamarosan déli irányban tovább vándorolt csoport fejedelmi kíséretébe tartozhatott az az előkelő férfi is, akit a mai Iváncsa területén temettek el lovával együtt.
Lószerszámveretek az iváncsai lovassírban
A későavar korszak a VIII. század elején kezdődik. Igaz ugyan, hogy írott forrásaink nem említenek ebből az időből avar népmozgást, a régészeti leletekben mutatkozó különbségek alapján azonban ezt mégis biztosra lehet venni. A bronz övveretek technikájában és mintakincsében bekövetkezett változások az úgynevezett sárga kerámia megjelenése, valamint néhány más, a leletekben és a szokásokban megnyilvánuló változás ugyanis csak így értelmezhető. Ebben az időben alakulnak ki a hatalmas, néhány esetben az ezret is meghaladó sírszámú temetők. Dunaújváros területén több későavar leletegyüttes került már elő. Egyik településük kis házakkal és kemencékkel a Petőfi iskola területén és környékén lett föltárva, másik településük kutatása jelenleg is folyik a Kádárvölgy északi partján.
Az előbbi temetőjét is ismerjük, amely részben a Képcsarnok épülete, részben az Apáczai Csere János utca alatt terül el. Pálhalmán is föltártak már néhány sírt az ottani későavar temetőből.
Az avar uralom a IX. század elején hanyatlott le a Kárpát-medencében. A bukás nagyrészt belső okok következménye volt, de szerepet játszott – katonailag is – a kelet felé terjeszkedő frank birodalom és a Kárpát-medencébe északról és délről betelepülő szlávság. A frankok a hajdani Pannónia területén határgrófságokat szerveztek. Ezek azonban sohasem lettek a birodalom szerves részei, mert a grófságok és a püspökségek nem fordítottak gondot a gazdasági élet és a közigazgatás komolyabb megszervezésére. Egy korábbi megfigyelés szerint a mostani Vidám Park területén egy földvár sejthető, ami néhány szórványos edénytöredék alapján IX. századi.
Az avar birodalom alföldi részét a bolgárok foglalták el átmenetileg. Tartósan azonban ők sem tudták megvetni a lábukat a Kárpát-medencében. Így történt, hogy a magyar honfoglalás idejére már eleve sikert ígérő vákuum alakult ki hazánk területén.
– folytatjuk –
Dunaújváros területének rövid története
Visy Zsolt
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
