Dunaújvárosi Hírlap – 1967. augusztus 18.

A fonoda felnőtt lett

Városunk harmadik könnyűipari üzeme a Fésűsfonoda, melynek orsói 1958 augusztus 20-án perdültek meg először.
Akkor 70-80 sztálinvárosi leány és asszony kapott munkát az új üzemben. 1961-re 160-ra emelkedett a foglalkoztatott munkások száma.

A mozdulatot nem lehet szemmel követni. A fürge leányujjak a gyakorlat biztonságával tapadnak szakadt szálra és egy pillanat múlva ugyanolyan gyorsasággal tekeredik a fonál erre az orsóra is, mint 199 pergő társára.
– Kész! – mondja diadallal mellettem Földes Tamás üzemmérnök, mintha mutatványt vitt volna véghez, és szinte azt várom, hogy mint valami bűvész, hátratolja a mandzsettáját, összedörzsölje a kezét és meghajoljon. – Kész! – mondja, és hozzáteszi: – én nem tudnám megcsinálni.
Katona Margit keze csak rövid ideig nyugszik, hol itt, hol ott szakadnak el a szálak. Idegtépő küzdelem ez, de varázslatos. Egy feszülő, lázas, tevékeny varázslat mozgat itt minden gépet és embert. Az üzem csecsemőből serdült férfivé, és beleremeg az erőfeszítésbe. Kalauzom, Földes Tamás, a fonoda üzemmérnöke egyszerűbben fogalmaz:
– Az a feneség, hogy ugyanolyan termelési eredményeket kell hozni, mintha a beruházásról szó se lenne. Nem blabla amit mondok: megfeszített munka volt. Túlóra, túlóra, amit olaszok, németek, svájciak a külső vállalatok magyar szakemberei és a melléjük beosztott saját szerelőink együtt végeztek. Hogy meglegyünk határidő előtt.
Meglettek. A Magyar Posztógyár Dunaújvárosi Fonóüzeme rekonstrukciójának befejezését csak 1968 március végére tervezték. Ehelyett most, augusztusban lesz az átadás.

Az avató ünnepségre érkezett vendégek gépkocsijai a Magyar Posztógyár új fésűsfonodájának épülete mellett. /1958. augusztus 20.
Fotó: MTI/Fényes Tamás

Holnap avatják a Sztálinvárosi Fésűsfonodát

A gyár újjászületett. Pontosan 9 évvel ezelőtt jóval szerényebb teljesítménnyel kezdett termelni. Az évfordulóra úgy megváltozott hogy talán építői sem ismernének rá.
Az előfonodában vagyunk. A tágas terem falai pasztelszínűek; zöld, kék, sárga és szürke. A gépek fűzöldek. Itt keverik megfelelő arányban a gyapjút, a poliamidot, a poliésztert és más műszálat, ahogy ezt Földes Tamástól megtudtam.
– Hogy nézett ki ez a helyiség 9 évvel ezelőtt – kérdeztem Király László főművezetőtől, aki 1958 óta itt dolgozik.
– Ugyanúgy mint most. Persze azzal a különbséggel, hogy ez a terem volt az egész üzem. Egyébként akkor augusztus 20-a előtt ugyanilyen nagy volt a felfordulás.
– Felfordulás? – kérdezem, mert nem látok felfordulást. – Hogy-hogy?
– A gépek nem üzemelnek folyamatosan, kőművesek, mázolók, csőszerelők, parkettázók akadályozzák a munkát. De azért ellátjuk a gyűrűsfonodát.
– Hány szakmunkásuk volt ötvennyolcban?
– Négy volt összesen. Most száz van és 85 iparitanulónk.

A fésűsfonoda dolgozója ellenőrzi a cérnát /1959
fotó: MTI

Földes Tamás a gépeket mutatja.
– Sokkal jobban automatizáltak, mint a régiek. Három sortimente, vagyis előfonó rendszer van a régi egy helyett. Ez itt a finiseur.
– Micsoda?
– Végelőfonógép. Mint mindegyik, ez is különböző őrberendezésekkel vannak ellátva. – Odadugja a mutatóujját, a gép leáll. Egy kicsit megijedek ahogy hirtelen megszűnik a zúgás.
– Ha elszakad egy fonál, lebillen egy kar és megszakítja a fény útját. Fotocella.
A következő óriásterem hidegkék mennyezetét csak a barnára festett 132 klímaberendezés tarkítja.
– A színeket a Műszaki Egyetem munkatársai tervezték, színdinamikai felmérés alapján. Figyelembe vették az itt dolgozók nemét, életkorát, hogy milyen munkát végeznek, hogy mekkora a zajfok és hogy milyen az üzem klímája, világítása. Inkább a hideg színek mellett döntöttek, ez a munka kedvére dolgozók közérzetére, kedvező hatással van.
– Hogy működik a klímaberendezés?
– Még nem tökéletes. A 24 fok helyett volt már 40, és a levegő nedvességtartalma is csak 50 százalékos az előírt 72 helyett. Most indul be. Az utónedvesítő fúvókák vizet permeteznek, körülöttük friss levegő áramlik be, az elhasznált levegő a padlóelszívón és az üzem alatti csatornarendszeren keresztül távozik. A levegő egy óra alatt többször cserélődik.
Az első sorban állnak a gyűrűsfonógépek. A hét régi mellett tizenkét új, a jelenleg legkorszerűbbek, a világpiacon is elismert nyugatnémet Zinser cég gyártmányai. A gépek mellett mindenütt fiatalok vannak. Az egyik “utcában” Kraczmajer Mária és Bozsik Lajosné dolgozik egy-egy gépoldal mellett. A fiatalasszony elégedetten sorolja a gép előnyeit:
– A régin volt úgy, hogy 100-150 szálat kötöttem óránként, ezen csak 40-50-et. Az orsó hajtószalag meg állítólag két évig bírja, a régi egy hét alatt elszakadt. Úgy hallottuk, hogy itt a fizetés is több lesz.
– Többet és jobbat lehet termelni, mint a régin, – mondja Kraczmajer Mária.
Nem véletlenül tűnt fel a sok fiatal. A tavalyi létszámhoz viszonyított kétszer annyi fizikai munkás átlagéletkora 26-ról 21 évre csökkent.
– Fiatal a műszaki gárda is – állítja Földes Tamás. – Aki jött, mind 25 éven aluli.

Megnézzük a szövőelőkészítőt. Itt a nyolc új lengyel kettőzőgép mellett csak két régi működik. Ezek a legmunkaigényesebbek. Rengeteg szál szakad, ilyenkor leáll a keresztcséve. Egy főre csak 24 keresztcséve jut. A kettőzött fonalat, más, új gépeken cérnázzák, azaz megsodorják. Nekem úgy tűnik, hogy ezzel vége a munkafolyamatnak, de még mindig látok gépeket.
– A cérnát – magyarázza az üzemmérnök – a szövéshez megfelelő kiszerelési formára hozzuk. Kúpos keresztcsévéket készítünk ezen a három svájci gépen.
Ormányszerű kar közeledik jobbra-balra.
– Ez a lefúvó. A dolgozók munkáját könnyíti meg, emelett a minőséget javítja. A gépnek saját neonvilágítása, szállítószalagja van.
A peyerfil fotocellás berendezések pedig letapogatják a szálakat és a beállított keresztmetszetnél vastagabbakat, illetve vékonyabbakat egy késszerkezettel elvágják.
Amikor Földes Tamás kalauznak szegődött mellém, hallottam, ahogy figyelmeztették:
– Csak mértéktartóan!
Azt hiszem nem is akart dicsekedni. A fonoda egy évi 62 millió forintos termelése a beruházással megháromszorozódik. Mit kell ehhez hozzáfűzni? A fonoda felnőtt lett.

Aczél Gábor

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.