Dunaújvárosi Hírlap – 1ö65. június 15.

Petrovics Emil zeneszerző véleménye a Mokka Együttesről

Tánczenekarok között első a dunaújvárosi Mokka zenekar

A dunaújvárosi Mokka zenekar megszerezte a tánczenekarok versenyének első helyét. Rövid hír, mégis mennyi munka, mennyi izgalom után született meg a zsűri döntése. Az egész város szurkolt értük sikerrel. Közel 4 órát kellett várni, míg befejező számként a három zenekar megjelent a képernyőn.
A Flottillások a mai könnyűzene legjellemzőbb képviselői, az úgynevezett luxemburgi stílus zenekara.

Kamerák előtt a Mokka

A közönség gyér tapssal fogadta a produkciót. Aztán jöttek a mieink. Elsősorban a pontosságra fektetve a hangsúlyt, szépen kidolgozott számukkal tetszést arattak a közönség soraiban is és ekkor már látszott, hogy ellenfelük csakis az utánuk következő Szinkron lehet.

Ki Mit Tud 1965

Valóban ez történt. A Szinkron műsora után jött először igazán lázba a közönség, amely ez utóbbi produkciót már óriási ovációval fogadta, és hosszasan tapsolt. A zsűri azonban, melynek összetétele garantálta a hozzáértést, a Mokkának ítélte az első helyet. Vajon miért?

.
Az elmaradt indoklás – hiszen a döntőben a zsűri nem indokolta meg ítéletét – helyett Petrovics Emil így foglalta össze véleményüket az adás után: A Mokka Zenekar messze felülmúlta ellenfeleit három vonatkozásban is: az egyes tagok hangszeres tudása jóval magasabb a többi zenekar tagjaiénál, összedolgozottságuk, az összhang jóval nagyobb a zenekarnál és a harmadik jelentős tényező, hogy a zenekar hatását nem elektromos berendezésekkel igyekszik elérni, hanem a hangszerek adta lehetőséget használja ki arra, hogy zenei mondanivalóját közölje. A lassú és gyors részek váltakozásánál, hangulati effektusoknál a hatásosabb – hatásosság vásári értelmezésében – behangosítás helyett a zenei mondanivaló megformálása a tényleges hangszer adta hatásokban sokkal nagyobb tudást, több gyakorlást igényel. Ez indokolta, hogy zsűri a divatos Szinkron együttessel szemben a Mokkának ítélte az első a helyet.

B. V.

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.