Dunaújvárosi Hírlap – 2002. december 14.
Hazatalált Pentelei Molnár János szellemisége
Nagyon szép ajándékot kaptunk a Mikulástól (az önkormányzat támogatásával) mi, penteleiek, dunaújvárosiak. Az Intercisa Múzeumban megnyílt a január 27-ig nyitva tartó “Pentelei Molnár János festményei” című kiállítás. Az 1878-ban Dunapentelén született őstehetség festőművész élete olyan volt, mint a népmesék hőseié. Egyszerű szülők gyermekeként látja meg a napvilágot. Születésekor bábaasszony jövendöli meg, hogy felnőve híres emberré válik. És ez a varázs elapadhatatlanul él nyolc gyermeket nevelő szüleiben. A fiúcska csakugyan más, mint a legtöbb hasonló korú gyermek. Mindenre rajzol, ami keze ügyébe kerül: figurákat a görögdinnye héjára és a frissen meszelt ház falára. És fest, még a szivardoboz tetejére is. Kivételes rajz- és festőtehetségét a helybeli pap fedezi fel. Ösztönzésére a szegény szülők minden áldozatot vállalnak, hogy talentummal megáldott fiuk tanulhasson. Az ország fővárosába kerül. Híres gimnáziumban érettségizik, az Eötvös reáliskolában. Tengerésztiszti és építészeti pályáról álmodozik, de engednie kell kibontakozni vágyó festői tehetségének. Közben elnyeri a nemeskisasszony kezét. Feleségül veszi egy földbirtokos lányát. Ezután feleségével együtt nekivág Európának, hogy Isten áldotta tehetségét mesterségbeli tudással párosítsa. A legjelesebb mesterektől tanul: Hollósy Simontól Münchenben a lényeglátás bölcsességét, a párizsi akadémián a részletekbe hatoló biztos rajztudást, Hollandiában a rembrandti ábrázolásmódot. Itthon pedig Benczúr Gyula festőiskoláján művészetének témáját találja meg: a korabeli magyar valóság ábrázolását. Élete szakadatlan tanulás, alkotás. Közben kiállít, külföldi és belföldi elismerésekben és sikerekben részesül. Barátjává lesz a kultuszminiszternek. Képei eljutnak Amerikába is, és közülük még a király is vásárol. A gyermekkori jóslat tehát valóra válik.
A tárlat menyitójára invitáló kártyán szereplő festmény is színszeretetét láttatja
Szinte mindenkitől tanult, mégsem tartozott egyetlen stílusirányzathoz, festőiskolához sem. Élete végéig megmaradt, mint Faust, örök nyugtalannak, magányos útkeresőnek. A kor idillikus ábrázolást várt el művészeitől. Pentelei Molnár János tehetsége azonban áttörte ennek az elvárásnak a falát, a tragikus magyar miliő realisztikus ábrázolásával.
Festői ecsetjén kívül szerelmese volt hangszereinek is: a csellónak és a cimbalomnak. Színek és dallamok együtt éltek benne. Amit látott, formává lett benne, egymásba folyó színekkel, színáradattal. Színei zenei hatásúak. Szikrázó színesség, üde frissesség, kellemes melegség árad felénk képeiről.
Főleg csendéleteket, életképeket és tájképeket festett. Csendéletfestőnek volt a legkiválóbb. (Jó néhány ilyen tárgyú mű látható is a kiállításon.) E képek alakjai, tárgyai szinte életre kelnek, kilépnek az alkotás keretei közül.
Előszeretettel fordult a csendélet témái felé, sokak szerint ebben a műfajban remekelt
Életképeinek egyik része dunapentelei gyermekkorát idézi. Ilyen például a kiállításon is szereplő A falu szegényei és az Árvák című kép. Az utóbbin özvegy édesanyját és testvéreit festette meg.
Líraisággal átszőtt tájképeinek egy része is dunapentelei ihletésű. A XIX. század végi lágy dombok ölelte kis község szigeterdőjét, vízbe hajló faágait, fürdőző libáit, magas egének felhőit varázsolta vászonra ezeken. Penteléhez való ragaszkodását és hűségét azzal is kifejezte, hogy felvette szülőhelye nevét.
Kedvelte a “Biblia gyönyörű poémáinak” ábrázolását is. A Harminc ezüstpénz az egyik ilyen tárgyú kiállított darab. “Bibliás otthoná”-ra és ministráló gyermekkorára emlékeztették ezek a témák is.
Munkával teli élete hamar ellobbant, csak 46 évet élt. De alkotásai szerte a világon, Amerikában, Berlinben, Moszkvában, Japánban hirdetik géniuszának erejét, és őrzik az egykori Pentele emlékét is.
Pentelei Molnár János kiállítás az Intercisa Múzeumban /2019
Több ezer művet alkotott. Ezeknek egy része elpusztult a háború folyamán, mások kül- és belföldön önkormányzati tulajdonban, köz- és magángyűjteményekben találhatók. A legtöbb a Nemzeti Galériában. De mivel ott nincs mód e képek megfelelő elhelyezésére, az intézmény pincéjében kallódnak, pusztulnak. Ez méltatlan a nagy művészhez és hozzánk is. Egy dunaújvárosi állandó kiállítás feltételeinek megteremtése megmenthetné Dunapentele – Dunaújváros kulturális hagyományainak ékkövét és az egyetemes kultúra egyik nagy értékű kincsét. Pentelei Molnár János veszni indult hagyatékát.
Jakóné Fekete Teréz – tanár
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
