Dunaújvárosi Hírlap – 1999. március 12.
Dunapentele mezőváros 1848-1849
Fényes Elek Magyarország geographiai című művében az alábbiakban összegezte ismereteit Dunapenteléről: “… a magyar mezőváros Fejér vármegyében, a Duna jobb partján, Budától délre 4 postaállomásra, saját postahivatallal… Adony és Dunaföldvár között terül el. Lakja 2340 római katolikus, 130 görögkeleti, 40 református, és 90 zsidó. Katolikus és görögkeleti templomok, nagy vendégfogadók, sok dunai malom ékesíti. Tágas határa igen termelékeny, rétjei kétszer kaszálhatók, szőlőhegye jó vörösbort ad, juhtenyésztése és halászata figyelmet érdemel. A mezőváros urai a Montbach, a Mérey, s más nemes családok…”
Fejér megye egyik jelentős mezővárosa a szárazföldi és a vízi útvonal igen kedvező hatása, termelékeny határa következtében emelkedett ki a környező falvak soraiból. Az iparból és a kereskedelemből élő családok száma meghaladta a 120-at. Közöttük 13 kereskedőt, 12 vendéglőst, 14 takácsot, 12 csizmadiát, 44 hajómolnárt találunk. Ipari és kereskedelmi szolgáltatásból élt a népesség 20-25 százaléka. A földművelés, ipar és kereskedelem aránya csak a környező mezővárosokban, Adonyban és Dunaföldváron volt hasonló.
A pesti forradalom eseményei futótűzként terjedtek megyeszerte. Székesfehérvár polgárai március 16-án éltették a forradalmat, a vidék lakossága a jobbágyfelszabadítás hatására mozdult meg. Március végén, április elején vált ismertté a polgári átalakulás több alaptörvénye, köztük a szabad paraszti birtokok létrejöttét biztosító jobbágyfelszabadítás, a gyűlölt robot eltörlése, az egyházi tized megszüntetése. A felsoroltak voltak azok a törvénycikkek, amelyek közvetlenül is hatottak a mezővárosokra. Ugyancsak közvetlenül hatottak a nemzetőrségről, a népképviseleti választásokról alkotott törvények.
A legjelentősebb – a jobbágyfelszabadításról szóló 1848. évi IX. törvénycikk – azt eredményezte, hogy a tegnapi jobbágyok 3070 magyar hold (egy magyar hold 1200 négyszögöl) mezőgazdasági ingatlan szabad birtokosai lettek. A földesurak birtokában 6586 magyar hold terjedelmű mezőgazdasági ingatlan maradt.
Dunapenteléna művelés alatt lévő földek harminckét százaléka került paraszti tulajdonba, az uradalmak továbbra is a mezőgazdasági ingatlanok 58 százaléka felett rendelkeztek. Feltehetően a paraszti birtokoknak az aránya eredményezte azt, hogy a jobbágyfelszabadítás ellentmondásai miatt 1848. áprilisában, májusában kirobbant parasztmozgalmak Pentelén jelentősebb hatást nem gyakoroltak. Holott a környező mezővárosokban és falvakban elégedetlenségek, helyi mozgalmak sorra robbantak ki (Adony, Rácalmás, Perkáta).
A mezőváros közrendjének, belső békéjének fenntartására létrehozott nemzetőrség megszervezése sem robbantotta fel a kedélyeket. Nagy Sándor kerületi szolgabíró ellentmondás nélkül teljesítette a nemzetőrségről alkotott törvénycikk előírásait. A törvényben meghatározott feltételekkel Pentelén 237 lakos rendelkezett. Közöttük találjuk a középbirtokosokat (Ujváry József, Gallovich Rudolf, Durcsák János), az értelmiségieket, a földmíveseket, a kereskedőket és a kézműiparosokat. A nemzetőrök sorába egy zsidó családfőt is felvettek. A pentelei nemzetőrök kapitányául – ideiglenesen – Jovanovics Tódor kereskedőt választották.
A középszintű közigazgatás jelentős átszervezése azt eredményezte, hogy 1848. május 1-jén megalakult Fejér Megye Bizottsága, az a testület, amely a nemesi közgyűlés örökébe lépett, de, amelynek ülésein, a megyére kiterjedő határozatok megfogalmazásában nemcsak a megyében élő nemesek és képviselők, hanem azon rétegek tagjai is részt vettek, amelyek korábban a középszintű közigazgatásból is ki voltak zárva, így lett a megyei bizottmány tagja Montbach Károly földesúr mellett a mezővárosi bíró (Téglás János) és a jegyző (Varga Mihály) is.
A közügyekben való részvétel közvetett módját biztosította az országgyűlési követek választásáról alkotott törvény. Az országgyűlési választásokra való előkészülésre 1948. április végén, május elején került sor. Dunapentele a rácalmási országgyűlési kerülethez tartozott. A választási küzdelmek igen hevesen lángoltak fel. Június 20-án a kerület székhelyén 5 képviselőjelölt lépett fel: Fiáth István, Rosty Zsigmond, Éjszaky Károly, Horváth László, Kovachich Kandid. A megjelent választók közfelkiáltással Fiáth Istvánt országgyűlési képviselővé választották. Fiáth a reformkor politikai küzdelmeiben a liberális ellenzéknek volt egyik meghatározó személyisége. 1848 végén Sopron, 1849 tavaszán Tolna megye kormánybiztosává nevezték ki.
1848. szeptemberétől a penteleiek figyelme is a haza, a függetlenség megvédésére irányult.
Jellasich betörésének hírére megszervezték a népfelkelést, s a Csepel-sziget parancsnokává kinevezett Görgey Artúr őrnagy irányítása, utasítása szerint a mezőváros védelmét is ellátták.
“Csak most erőfeszítést, és mentve vagyunk”
A Pákozdi csata napján, szeptember 29-én a Hunyadi szabadcsapat portyázó alakulata állomásozott a mezővárosban, akiket a lakosság látott el élelemmel. Nemcsak 1848 szeptemberében, októberében bizonyította a mezőváros lakosságának nagy többsége a haza iránti elkötelezettségét, hanem 1849 januárjától is, amikor a császári hadak ideiglenesen megszállták Fejér megyét. Dunapentele vezetői nyíltan szembeszálltak a császáriakkal. Nem teljesítették a királyi biztos Gyulai Gaál Ede parancsát sem, s nem fogalmazták meg I. Ferenc József osztrák császár iránti feltétlen hódolatukat és hűségüket. De nemcsak Dunapentele, hanem a környék településeinek többsége is hasonlóan viselkedett.
Nem is késett a megtorlás, s a megszállók büntető expedíciót vezényeltek a térségbe. Dunapentele lakosságára 1505 forint hadisarcot vetettek ki. A megtorlás olaj volt a tűzre. A magyar honvédsereg győzelmes tavaszi hadjárata 1849. áprilisában ismét visszaadta a szabadság reményét.
A Dunaföldvár térségében gyülekező honvédek és népfelkelők egy csoportja április 4-én Dunapenteléig nyomult előre. Elfogták és magukkal vitték Durcsák János főszolgabírót, a mezőváros egyik földbirtokosát. A megszállókkal együttműködő Durcsák Jánost rögtönítélő bíróság elé állították, majd kivégezték. A szabadságharc vérbe fojtását követően súlyos megpróbáltatás várt a lakosságra, különösen a mezőváros forradalmi vezetőire Téglás János bíróra és Varga Mihály jegyzőre. A bírót 1849. szeptember elején fogták el. Varga Mihály jegyzőt letartóztatták, vagyonát elkobozták.
Zecher János
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
