Dunaújvárosi Hírlap – 1965. május 7.

Pentele a török kor végén

Két új adat a város történetéhez

A közelmúltban a múzeum két rendkívül érdekes, kuriózumszámba menő emlékkel gyarapodott. A történelem tréfája talán, hogy e két dokumentum egymással is szoros kapcsolatban áll.
Az egyik egy katonai térkép. Fényképét a bécsi hadilevéltárból sikerült megszereznünk. Felirata: Veldt Lager zu Penteli den 29. Juny 1691. Azaz a pentelei mezei tábor 1691. június 29-én. A falut és közvetlen környékét ábrázolja, viszonylag kis méretarányban. Látható rajta a mai ráctemplom elődje, körülötte 11 kőépülettel, melyek között emeletes is van. A falutól északnyugatra mocsaras rész volt. Délre, a mély völgyekkel tagolt dunai löszparttól nyugatra homokdombok vannak, szőlőkkel sűrűn beültetve. A térkép legérdekesebb része a római castrum területére esik Itt ugyancsak szőlőket látunk. Pontokkal jelölve a Földvár felé vezető utat vehetjük észre. A Duna-parti szőlők és az út között jelölte a térképész a török ellen felvonuló császári csapatok mezei táborát. Tudjuk, hogy Buda 1686-os visszafoglalása után Székesfehérvár 1688-ban szabadult fel. Ezután már csak a déli végeken maradtak török által megszállt várak. Az 1691-ben itt állomásozott csapatok nyilván ezek elfoglalására indultak.

A térkép a tábor elhelyezkedését is mutatja. Külön találjuk a parancsnoki körletet és a tüzérséget (Artillerie). A sorban egymásután húzódó négyszögek egyes csapattesteket jelölnek: Castelli dragonyosok, Holstein, Zollern, Baaden, Souches, Pálffy, Amenzaga, Öttingen, Nigrelli, Taun alt Stahrnberg, Darmbstadt, Doria, Caprara parancsnokok neveit olvassuk.
A térkép szerencsésen kiegészíti a faluról és környékéről fennmaradt más korabeli térképeket. Kiderül róla, hogy 1691-ben a castrum területén már nem voltak komolyan komolyan kiemelkedő, szembetűnő római épületmaradványok. Összefügg a térkép korabeli utazok írásos adataival is. Evvia Cselebi török utazó 1663-ban járt Pentelén. Többek között leírja, hogy Pentelén a központi épületeken kívül 100 deszkatetejű ház, “egy fogadó és húsz bolt van… a város új építkezésű. Nagyon jó levegője van, és szép epítkezés. Szőlője és kertje számtalan.”

“Pentele palánkája. A királyok közül Szapolyai János nevü királynak építése. A 936. esztendőben a muszulmán hitharczosok ezt felégették; Buda elfoglalása után Szulejmán khán ezt a várat újra felépítette. Azután midőn az 1072. esztendőben Ali pasa szerdárral és Melek Áhmed pasa urunkkal én szegény is az erdélyországi hadjáraton voltam, a német császár alkalmat találván, mivel az oszmánlik Erdélyt pusztították, viszonzásul ő is a békével ellenkezőleg cselekedett s az egyezséget megbontván, ezt a várat felégette s ezzel a győri hadjáratunk megindításának okozója lett. Ime ennek és egyéb váraknak felégetése volt a háború oka. Már az 1073. esztendőben Iszmáil pasa, budai vezír, hozzákezdett ennek újraépítéséhez és terjedelmesebbé tenni szándékozott, mint az előbbi budai vezír Khoszrev pasa tette. Először egy fejedelmi dsámit építtetett, úgy, hogy a Duna mentében levő palánkákban ilyen királyiasan fényes építkezéső szép dsámi nincs. A Duna folyó partján, egy magas dombon fekvő négyszögletű, új építkezésű vár ez, sorompó kerítéssel és mély árokkal, keleti része a Duna folyóra néz, nyugoti része pedig kivágott földárok. Benne a házak és hadiszertárak még nem voltak készen. Mintegy háromszáz katonája, parancsnoka és budai kuli szerdárja van, akik szolgálatban voltak. Külvárosa előbb elkészült, száz deszkatetejű ház, egy fogadó, és húsz bolt van benne; a város új építkezésű. Nagyon jó levegője van és szép építkezés. Szőlője és kertje számtalan.” forrás, és a teljes könyv: digitalia.lib.pte.hu

1696-ban az összeírás szerint 29 régi család házakban lakik, az újonnan bevándoroltak nyomorúságos, földbevájt putrikban. A lakosságnak 264 kapás szőlője volt. Innen már érthető, hogy a térkép miért jelöl oly nagy kiterjedésű szőlőket.
Nem tudjuk, sajnos, hogy a mezei tábor mennyi ideig állott a castrum területén. A del felé való tovabbvonulással függhet össze azonban a másik érdekes új leletünk.
A papírgyár építkezésén pár hete egy sírra bukkantak a munkások. A benne talált leletek legalább olyan kalandos módon jutottak a múzeumba, mint egykori gazdájuk Pentelére.
Mik is voltak a sírban mellékletként? Hét füles bronzgomb, öt szem gyöngy és két, bronzból készült medalion. Az egyik képét itt is láthatjuk. Felirata szerint az i. u. 582-ben alapított Szent Péterről és Szent Rupertusról elnevezett monostor 1160 éves fennállása alkalmából, tehát 1682-ben vert emlékérem. Látható az érmen a monostor rajza is, de az nincs rajta, hogy ez a monostor hol állt, vagy hol áll esetleg ma is.

Utánanéztünk a dolognak. A következők derültek rá. Ilyen monostor a jelzett időben egyetlen egy van. Ez a Salzburgban álló. Azonban az alapítási évekkel nincs minden rendben, mert a történelmi források másképp tudják. Eszerint II. Theodor herceg i. u. 696-ban meghívta az akkor még bajor területhez tartozó Salzburgba Hrobert-Ruprecht-Rupertus wormsi püspököt. Ő alapítja meg 696-ban vagy utána a Szent Péterről elnevezett monostort. Halála, 718 után a monostor nevébe is bekerül. Rupertus térítő püspök volt, és az életére vonatkozó egyik forrás szerint Pannóniában is járt.
Azt tehát elfogadjuk, hogy az emlékérmet 1682-ben verték, az alapítási évet azonban módosítanunk kell. Azt jelenti ez, hogy a monostor történészei nem voltak tisztában később a pontos időpontokkal. Sőt, magának Rupertusnak az életrajza is csak 850 körül került lejegyzésre.
Véleményünk szerint lehetséges a következő: a császári felmentő seregekkel együtt eljutott hozzánk egy olyan személy, akinek valami köze volt az 1682-ben fennálló salzburgi monostorhoz. A castrum-beli táborból dél felé indulván, elpusztult és katonai szokás szerint, különösebb ceremóniák nélkül ott mindjárt el is hantolták. Lehetséges, hogy a csapatokhoz beosztott pap volt, az is elképzelhető azonban, hogy katonai vagy esetleg polgári személy, aki azonban mindenképpen Salzburgból származott, vagy származott el. Maga a lelet kuriózumszerű érdekessége mellett jól egészíti ki a Pentele területére vonatkozó, egyébként sem gazdag leletanyagunkat.

Dr. Makkay János

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.