Fejér Megyei Hírlap – 1993. május 15.

Modern Művészetek Magyarországi Múzeuma

“Látványos” beruházás Dunaújvárosban

Az utóbbi évtizedekben ritkaságszámba ment a képtárak múzeumok építése. A kitörő demokráciában pedig a meglévők is nehéz helyzetbe kerültek; a fenntartók, az önkormányzatok nem dúskálnak a pénzben, s máig él az a közhiedelem, hogy az efféle vállalkozás luxus.
Ezért jó hír: a dunaújvárosi 1991-ben bejegyzett Modern Művészetért Alapítvány a múlt héten megkapta az engedélyt, melynek birtokában megkezdődhet az építkezés: az Uitz Terem bővítése, átformálása a Modern Művészetek Magyarországi Múzeumává.

Fotómontázs a képtár jövőbeli beilleszkedéséről az utcaképbe

Az ambiciózus terv 1989-ben születetett, amikor a Svédországba “elszármazott” lokálpatrióta, Takács Lajos vállakozó és műgyűjtő Salvador Dali szobrait és nyomatait hozta el bemutatni a városba. Ekkor keresték meg gyerekkori barátjával, Birkás István festőművésszel a városi tanácsot az alapítvány és egy kortárs gyűjtemény létrehozásának ötletével. Az indítvány kedvező fogadtatásra talált, a vezetés egy belterületi ingatlan átadásával támogatta az alapítány létrejöttét. A jogutód, a városi önkormányzat is felvállalta a tervet, az erkölcsi és anyagi támogatás sem maradt el. 1991 januárjától az Uitz Terem az alapítvány használatába került. Hogy mennyire életképes ez a forma, bizonyítják az alapítvány által rendezett kiállítások, előadások és egyéb programok. A város polgárai is magukénak érzik a kezdeményezést, az egyéni támogatók jelentős öszszeggel járultak hozzá az alapítvány vagyonához.

1991.10.09. Stúdióbeszélgetés Birkás Istvánnal és Takács Lajossal

A múlt hét végén a kuratórium is ülésezett, hogy az új szakasz teendőit megvitassa. Az ülésre Takács Lajos is hazaérkezett, újabb műtárgy-szállítmánnyal egészítve ki eddigi adományait. Az építmény makettjét is újólag megtekintették a résztvevők, a funkciókról és a működésről a tervező, Juhász Péter adott szemléletes tájékoztatót. A rendkívül impozáns és esztétikus épület jól kihasználható, mobil tereket kínál a műveknek és látogatóknak, valamint a dokumentumtárnak. Szervesen illeszkedik a városképbe, s nem mellékes, hogy az építkezés folytatható a Vasmű útvonalában. Ugyanakkor ez a művészeti centrum vonzó közösségi és kulturális fórumává válhat a lakosság minden rétegének. Az építkezéshez szükséges összeg nagyobb része rendelkezésre áll, az is elhangzott, olyan anyagokat használnak, melyek már a jövőnek szólnak.

A tervező, Juhász Péter makettjével

Takács Lajos elmondta: mostani küldeménye 180 műtárgyat tartalmaz, s eddig mintegy húszmilliós értékről van szó. Ezt még az első időszakban 50 milliósra egészíti ki, 2000-ig pedig 100 milliósra, az építkezés ütemétől függően.
Hozzátette: rendkívül fontos a munka eredményes és gyors befejezése. A hazai és külföldi szenzorok akkor szavaznak bizalmat és adnak pénzt, ha látják, mi jött itt létre. Bár ma vannak ellen-drukkerek, nekik sem árt előre gondolkodni. A recesszió előbb-utóbb véget ér, ám ekkor Dunaújváros lépéselőnyben lesz a többi várossal szemben – éppen ezzel a “látványos” beruházással, mely fellendíti az idegenforgalmat, növeli város presztízsét. Az új intézmény akkor tölti be a szerepét, ha “élő” lesz, változik az igények szerint, és sokszínű programot kínál.

Modern Művészetért Alapítvány Vitatható, hogy mennyire találtak megfelelő helyet annak a sajtótájékoztatónak, amelyet éppen nőnapon tartottak Szentendrén, a Dalmát Pincében. Vitatható még akkor is, ha a modern művészet egyik fellegvárában sikerült tájékoztatni az érdeklődőket a dunaújvárosi Modern Művészetért Alapítvány eddigi tevékenységéről, s a közeljövő terveiről. Mert tettek és tervek is vannak, mint bebizonyosodott a kulturált környezetben tartott közel egyórás eszmecserén, amelyen részt vett a Svédországban élő Takács Lajos, valamint Birkás István festőművész és Juhász Péter építész. Takács úr szimpatikus köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy – bár köztudottan bőkezű mecénás – Ő nem más, mint egy kétkezi munkás, aki szereti a képzőművészetet, s többek közt ezért is hozta létre a Layola Art Stúdiót, amely az elmúlt tizenöt év alatt negyvenöt magyar művészt támogatott. A támogatás pénzbeni juttatásokon kívül nyugat-európai képtárakban való bemutatkozásokon át alkotási lehetőséget is biztosított a kiválasztottaknak. Az “egyszemélyes vállalkozás” legmerészebb és talán nem véletlenül a legőrültebbnek ható ötlete ellenben a nyolcvanas évek végén fogalmazódott meg Takács úr és Birkás István gondolataiban: Modern Művészeti Múzeumot kell létrehozni Dunaújvárosban! A sajtótájékoztatón nagy hangsúllyal szerepelt, hogy az egykor őrültnek minősített tervet a dunaújvárosi önkormányzat támogatása nélkül nem lehetett volna megalapozni. Talán ennek köszönhető az is, hogy a Layota Art közel 50 millió forintnyi képzőművészeti anyagot adományozott a leendő dunaújvárosi múzeumnak. – Szeretném – mondotta Takács Lajos -, ha nem a pénzbeli értékre figyelnének, hiszen az ötvenmillió pusztán a zsűrizett értéket jelenti, nem pedig azt a szellemi értéket, amelyet a modern magyar képzőművészet megteremtett. Képeimnek mintegy egyharmadát teszi ki az a kollekció, amelyet annak reményében adományozok, hogy e tett által minél több dunaújvárosi patriótát megnyerhetünk az ügynek. Azért, hogy igenis lehet értelmes, tradíciókkal átitatott dolgokat művelni. Még Dunaújvárosban is! 1993.03.11. Sajtótájékoztató Szentendrén a Modern Művészetért Alapítvány tevékenységéről A joggal országos jelentőségűnek mondott sajtótájékoztatón bejelentették azt is, hogy elkészültek a dunaújvárosi Uitz Terem átépítését szorgalmazó tervek, s máris hozzákezdhetnek munkálatokhoz. Igaz, az első lépcsőben tervezett térátalakítások, galériabővítések közel húszmillió forintba kerülnek majd, amelyhez tizennyolcmillió forint már az alapítvány birtokában van. – A Mesteriskola professzoraival is tárgyaltunk – mondta Birkás István -, akik hajlandóak olyan terveket készíteni, amelyek alkalmazkodnának a már megkezdett városkép kialakításához. Ezek a tervek a Kisvasmű út és a Vasmű út közti zöldövezetre vonatkoznának olyan formán, hogy már a gyűjteményben fölhalmozott alkotásokat is figyelembe vennék. Ez megteremthetné a város belsejének szellemi arculatát is. Persze nem mondhatjuk, hogy ez lesz a központ, de ezek a tervek már tartalmaznák azokat az elképzeléseket, amelyeket valaha – hangversenyteremtől kezdve a kávéházig – kitaláltunk. Juhász Péter építész szerint is bízni kell ebben az ötletpályázatban, hiszen hasonlóan magas és nívós szellemi kapacitást nem könnyű találni ma az országban. Miként pénzt sem. Ezért reménykednek tehát az ötletgazdák, hogy a vidékre ritkán tekintő fővárosi sajtó képviselői is az ügyhöz méltóan foglalkoznak majd e valóban nem mindennapi kiállítóteremmel és annak tevékenységével. A modern képzőművészettel. – pálinkás – Megjelent: Dunaferr – 1993. március 11.

Hogyan alakult eddig a kollekció? Két forrásból származik: Takács Lajos magángyűjteményéből és az alapítványnak ajándékozott művekből. Ebben megtalálhatóak a kortárs művek mellett a 20-as évek magyar avantgardjának alkotásai, s nem kis helyet foglalnak el – elsősorban Takács Lajosnak köszönhetően – a szocreál festmények, szobrok. S melyik város volna jogosultabb ezek közszemlére tételére, mint az egykori Sztálinváros?
A külföldi vásárlásokat, gyűjtést ugyancsak fontos feladatának tartja a leendő múzeum. Le kell szokni arról az egyoldalúságról, hogy csak mi akarjuk a külföldre ráerőszakolni a magyar műveket. Fogadókészség nélkül nem sokra megyünk. Gondoltak arra is, hogy az intézmény alkalmat teremt fiatal művészettörténészeknek, főiskolásoknak kiállítások megrendezésére, szakmai gyakorlatra. Az alapítványi képtárépítés máris nagy érdeklődést váltott ki szakmai körökben, számos művész jelezte, hogy letét formájában kész jelentős műveket adományozni az intézménynek.

Takács Lajos és Birkás István Konkoly Gyula festménye előtt az Uitzban

Hézagpótló lehetne a felállítandó információs- és dokumentumtár, amely a magyar művészetről szolgáltatna adatokat az érdeklődőknek. Az itt szerkesztett és kiadott katalógusok ugyancsak ezt a célt szolgálnák. S talán az sem mellékes, hogy az új képtár vidéken épül, Dunántúlon, a térség alkotóinak kivételes lehetőséget biztosítva a fővároshoz való felzárkózásra.
A hasonló profilú intézmények persze komoly kihívást jelentenek, de a verseny csak jót tesz a pangással küszködő műtárgypiacnak. A közelben nemrég létesült Paksi Képtár példája csak megerősíti szándékaikban az alapítókat, akik bíznak abban, hogy a Modern Művészetek Magyarországi Múzeuma olyan európai rangú intézménnyé növi ki magát, ahova szívesen adnak műveket a világ minden tájáról.
Az első kapavágás megtörtént. Várjuk a folytatást!

Péntek Imre

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.