Igaz Szó – 1979. augusztus
Huszonöt évvel ezelőtt, 1954. augusztus 20-án helyezték üzembe a Dunai Vasmű első Martin-kemencéjét. Az ország gazdasági életének, a szovjet-magyar együttműködésnek nagy eseménye volt ez. A Vasmű létesítését előirányzó párthatározat másolata az Emlékszobában idézi fel az egykori nagy nekirugaszkodás hangulatát:
“A Dunai Vasmű ötéves népgazdasági tervünk kulcskérdése, országunk szocialista iparosításának alapja, honvédelmünk megerősítésének és a béke védelméért folytatott harcunk egyik döntő eszköze…
A dolgozók s mindenekelőtt az ifjúság tízezreit kell szervezett formában az építkezésen való közvetlen részvételre mozgósítani…
Az új hatalmas műnek 1954-ben egyharmaddal több nyersvasat kell termelnie, mint amennyi országunk egész nyersvas termelése volt 1949-ben…”
S ha az eredeti elképzelések némely vonatkozásban megalapozatlanok, túlzottak voltak is, a tervek, a Vasmű több gyára – ha késve is -, de elkészült. Egyúttal néhány év alatt kibontakoztak első szocialista városunk jövőjének körvonalai…
A Dunai Vasmű nélkül ma már elképzelhetetlen az ország ipara. Az itt gyártott acél a magyar gépipar, a közlekedési ipar, a gáz- és olajprogram megvalósításának alapját képezi. Alig találni olyan háztartást az országban, amelyben ne lenne “nyoma” az itt gyártott termékeknek. Például a hűtőgépekbe épített lemezek, a radiátorok, vagy a csővázas bútorok formájában. A gyáróriás produktumait a világ 29 országába exportáljuk.
A Dunai Vasmű adja az ország nyersvasának 34, acéljának 33, durvalemezének 31, finomlemezének 92, hegesztett acélcső termelésének és kokszának 100 százalékát. Az itt dolgozó 13 ezer ember mintegy 9-10 milliárd forint értékű gépek, berendezések, épületek bázisán évi 8-9 milliárd forintnyi értéket termel.
Ízelítő a konventeres acélmű méreteiről
A jövő
A közeli évtizedekben csak növekszik acélfogyasztásunk. Igényeinket jelzi, hogy 1965-1977 között 12-ről 19 százalékra nőtt például a kohászati félkésztermékek behozatalának aránya, miközben a Vasmű acélgyártó kemencéi a névleges teljesítmény két és félszeresét (1,2 millió tonnát), a hengerművek pedig a garantált teljesítmény háromszorosát adták. Népgazdaságunk fontos és közvetlen érdeke, hogy éppen a hazai piacon legolcsóbb nyersvasat és acélt kínáló Dunai Vasműben épüljön meg 1981-1982-ig a konverteres acélmű.
A mai Martin-kemencéknél még hagyományosan öntenek
Természetes, hogy a kívül álló alig képes kellő mélységében megvilágítani az itt alakuló jövőt, a lenyűgöző méretű “hamarosan lesz” üzem jelentőségét. Annál inkább megteszi ezt Rózsa László, a Vasmű Konverter Beruházási főmérnöke. A tárgyilagos kalauzolás sűrítménye talán az alábbi összefoglaló lehet: 1981. december 31-én az első, majd egy év múlva a második konverter üzembe helyezésével évi 1,1 millió tonna acélt gyárt majd az új üzem. A hasznos melléktermék évi 160 ezer tonna mész, és óránként 15 ezer köbméter oxigéngáz lesz. A Vasmű acéltermelése tehát csaknem megduplázódik, ami lehetővé teszi, hogy hazánk – évi 4-5 millió tonnás acéltermelésével – Európa iparilag fejlett országainak sorába léphessen. A beruházás tervezett értéke 9-10 milliárd forint.
A szovjet tervek alapján készülő létesítmény automatizálja, meggyorsítja a gyártási folyamatot, a mai Martin-kemencéknél olcsóbban, jobb minőségben állítja elő termékeit. Fele annyi létszámmal üzemel majd és kiküszöböli a zaj, a hő, valamint a fényártalmakat. Az éppen elkezdett 100 méter magas kéményen át nem a környezetre ártalmas füst és különböző gázféleség távozik, hanem a vízgőzhöz hasonló pára.
Az építkezés üteme kielégítő: 48 ezer négyzetméteres alapterületen már jól érzékelhető a hatalmas üzem mérete, sőt az egyes üzemrészek aránya is. Huszonnyolc vállalat több, mint ötezer dolgozója vesz részt a helyszínen és eredeti munkahelyein az építésben, illetve az építőelemek és berendezések gyártásában. A saját erőből, állami költségvetésből és bankhitelből épülő létesítmény 25 százalékkal lesz olcsóbb. Ezt a saját – 28 éve létesült – beruházó gárda, az itt készülő anyagok és a Vasmű létszámából szükség szerint átcsoportosítható dolgozók jelentős megtakarításai teszik lehetővé. Ha három – esetleg több – hónappal korábban befejeződik az építkezés, ez havonként nem kevesebb, mint 91 667 tonna kitűnő minőségű acélt jelentene az ország számára…
Kábelalagutat készít a jól összeszokott katonabrigád
Katonabrigádok
A Vasmű területén katonák is dolgoznak. A főmérnök így beszélt róluk: “A katonák szerepét nálunk nehéz lenne túlbecsülni!”
Horváth István művezető három katona és egy polgári brigád gazdája. Korban is közel áll a katonákhoz. Az idén látta először, hogy amikor tavasszal munkába állnak a brigádok, bizony kell egy-két hónap, mire a más szerszámokhoz, vagy szerszámokhoz egyáltalán nem szokott kezek megbarátkoznak az efféle munkával, és felveszik a mindennapos tempót. “Nem minden brigád egyforma, de állítom, hogy nekem nincs rossz brigádom – mondta. – A korábbi Ruha szakaszvezető félét, a mostani Pintér brigádot pedig egyenesen nagyon jóra értékelem!”
Egy katona az építők közül
Pedig Pintér István honvéd csak rövid ideje “kormányozza” részlegét. Kilencük közül eredeti foglalkozás szerint négy burkoló, négy villanyszerelő, egy pedig gyári segédmunkás, öten nősök, sőt ketten családosok. Amikor haza utaznak, négy helységbe váltanak jegyet: Székesfehérvárra, Budapestre, Kalocsára és Akasztóra. Az egyik brigádtag január óta elvégezte az általános iskola hetedik osztályát és most a “végzősök” között tanul.
Készül a kábelalagút az acélvázak alatt
Hogy Pintér honvédnek mit jelent Dunaújváros? Korábban csak annyit, amennyit a tankönyvekből megismert felőle, és azt, hogy ide, a városi kórházba kívánkozott szülni a felesége. Most már a konverteres üzem egyre növekvő darabkáját – a saját és a brigádja munkája nyomát – és még azt is, hogy ha minden igaz, katonaként éli meg az első konverter átadását 1981. december 31-én!
Menyhárt László
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
