Vasas – 1983. augusztus

Képeslap sorozat a Dunai Vasműről

És elfolyt száztíz tonna acél

Június 30-án (csütörtökön) következett be. A lapokban megjelent MTI-hír így summázta a történteket. Csütörtökön az esti órákban tűz keletkezett – egyelőre tisztázatlan okok miatt – a Dunai Vasmű konverteres acélművében. Acélminősítési próbavételkor túlbillent a konverter, s a benne levő 110 tonna acél és tíz tonna salak a csarnok padozatára ömlött. A szétfolyó, 1700 fokos acéltól a konverter villamos kábelei tüzet fogtak, s ennek következtében a II. konverter kábelrendszere és kapcsolótere leégett. A tűz átterjedt az átépítés alatt levő I. konverter elektromos irányítórendszerére is. A tüzet az éjszakai órákban eloltották. Személyi sérülés szerencsére nem történt. A túlbillenés okának megállapítására, valamint a károk felmérésére szakértő-bizottság látott munkához; péntek délelőtt a helyszínre érkezett Soltész István ipari miniszterhelyettes is. A helyreállításhoz segítséget nyújtanak a konverter építésében, tervezésében részt vett vállalatok.

Társadalmi összefogás

Volt, aki két megyével távolabb, autóvezetés közben hallotta a dunaújvárosi konvertertűz rádióhírét, és nyomban a helyszínre hajtott. Gyors segítséget adtak a vasasüzemek is. Jöttek a szakemberek Ózdról, Diósgyőrből, a Fejér megyei s a helyi vállalatoktól. A VIV, a VILATI, a KGYV, a Ganz-MÁVAG a dunaújvárosi konverter beruházási munkálataiban részt vett, tapasztalt szakembereit küldte a helyszínre. Jó néhány mérnök, anyagbeszerzési szakember elhalasztotta szabadságát. A vasműben dolgozó lengyel munkások pihenőnapjaikat föláldozva vették ki részüket a helyreállításból. De a vasmű dolgozói, szocialista brigádjai is átérezték annak felelősségét, hogy az Ikarusnak, a Hajdúsági Iparműveknek, a Mezőgépnek, a Ganz-MÁVAG-nak, a Magyar Hajó- és Darugyárnak (az első félévi készlet fogytakor) égetően szüksége van a Dunai Vasműben gyártott lemezre, alapanyagra, így hát a tűz másnapján már több százan jelentkeztek társadalmi munkára, hogy mielőbb újra acél készülhessen a dunaújvárosi konverterek egyikében. Megérkeztek a szovjet szakértők is. A tűz okozta károk gyors felmérése után, mindenki azon volt, hogy a lehető legrövidebb időn belül újra termelhessen a kevésbé károsodott I. számú konverter.

A tűz nyomainak eltávolítása

Éjjel-nappal, szombaton és vasárnap dolgoztak az emberek, anélkül, hogy a máskor oly fontosnak tartott anyagiakról akár egyetlen szót is ejtettek volna. Naponta általában 400-470-en végezték a konverter helyreállításának, újraélesztésének a munkáját; ingyen és bérmentve adták közre az emberek hasznos ötleteiket, új műszaki megoldást jelentő javaslataikat; s végül is ennek a példás összefogásnak köszönhetően 1983. július 23-án, éjjel fél 2-kor ismét csapolhattak a 22 napnyi megfeszített munka után helyreállított I. számú konverterből.

Dunaújvárosi Hírlap – 1983. július 12. Tíz nap múlva próbaüzem Mielőbb csapolni… A konverter-csarnokban már elviselhető látvány fogadja a belépőt: eltüntették az égett vezetékeket, berendezéseket, kitakarították a csarnokot és a pódiumon lévő vezérlőtermet. Dolgoznak a kőművesek, betonozók, festők, friss szín borítja a falakat, vasszerkezeteket. Ez persze csak a látványos része a helyreállításnak, az üzemzavar megszüntetéséhez inkább kevésbé látványos, aprólékos munkát kell elvégezni. Gőzzel tisztítják a kapcsolószekrényeket. Ezt a munkát főként társadalmi munkások végzik, naponta húsz-huszonöt vasműs dolgozó vállal kommunista műszakot. Eddig több, mint ezren jelentkeztek segíteni, s ahogy a feladatok diktálják, úgy osztják be őket munkára. A csarnok négy tartóoszlopát már kicserélték, a tizenkét méteres vasszerkezet bekötését tegnap fejezték be. Az építők előreláthatólag holnap elvégzik a födémek betonozását. A helyreállításon most az I-es konverter mielőbbi üzembe helyezéséért küzdenek az emberek. Ennek egyik fő munkálata a mintegy félezer kábel cseréje. Ezek – 32 kivételével, amelyeket csak a kapcsolószekrények elhelyezése után fektethetnek le – már a helyükön vannak, bekötésük a hét végéig tart. Cserélik, illetve javítják az elektromos táblasorokat, tirisztoros berendezéseket. Az új egységek péntekig elkészülnek, a felújítás szerdáig befejeződik. E munkákkal párhuzamosan javítják az elektromos berendezéseket, tegnap elkezdődött a nyolc kapcsolószekrény egy-egy részének próbája, beszabályozása. A szerelés még mintegy tíz napig tart (most nagyjából a szerelés munkálatainak felénél tartanak), ezt az üzembe helyezés tíz-húsz-napos szakasza követi. A Dunai Vasmű szakemberei, a külső vállalatok és a társadalmi munkások egyaránt lelkiismeretesen dolgoznak, kifogástalan és gyors munkát végeznek, hogy mielőbb csapolhassanak az I-es konverterből.

Az előírások megszegése

A Dunai Vasmű konverteres acélművében történt súlyos üzemzavarról, a megsérült berendezések helyreállításáról július 25-én Dunaújvárosban, a Dunai Vasműben dr. Szabó Ferenc vezérigazgató sajtótájékoztatót tartott.
– Az eddigi vizsgálatok – mondotta a vezérigazgató – azt bizonyították, hogy emberi hiba, gondatlanság okozta a súlyos üzemzavart. A konverteres acélmű vezérlőtermében dolgozó főfúvatásvezető nem a technológiai üzemmódnak megfelelő kapcsolóállásban végezte a mintavételt, hanem a javításra érvényes üzemmódban. A konverter mozgását ugyanis technológiai üzemmódban automatikák ellenőrzik, s az úgynevezett reteszek kizárják azt, hogy túlbillenés előfordulhasson. Van biztosítás arra az esetre is, ha a konverter mozgatását végző dolgozó hirtelen rosszullét miatt nem tud beavatkozni a folyamatba. A kérdéses június 30-i esetnél a főfúvatásvezető a javításkor használatos üzemmódba kapcsolta a konvertert, ami azt jelenti, hogy ilyenkor a 130 tonna súlyú konverterkörte minden irányba mozoghat. A főfúvatásvezető még azzal is megsértette a technológiai előírásokat, hogy a mintavételi folyamat irányítását a pódiumról nem adta át az alapszinten lévő munkatársának, így a konverterkörte túlbillenését megakadályozni már nem lehetett, a kizúduló anyag elöntötte a tárológödröt, majd szétfolyt, és a keletkező magas hőmérséklettől tűzre kaptak az elektromos berendezések kábelei, egységei.
A műszaki vizsgálatok megállapították, hogy a súlyos üzemzavart egyedül a technológiai előírások megszegése idézte elő.

A Dunai Vasmű helye a magyar népgazdaságban

Hatvanmillió forint

Elhangzott a sajtótájékoztatón az is, hogy a keletkezett kár végleges felbecsülésére még nincs mód, számos pótolandó berendezés csak ezután érkezik majd meg. A helyreállítás költségei várhatóan 60 millió forintot tesznek ki. Hatvan kilométernyi villamos vezeték, hat darab tirisztoros vezérlőberendezés, relék, kapcsolóegységek mentek tönkre s a tűz a villamoskábeleken átterjedt az I. számú konverterre is.
Az üzemzavar következtében mintegy 41 ezer tonnára tehető a termeléskiesés. Tárgyalások folynak szovjet, csehszlovák és NDK-beli szállítókkal a kérdéses acélmenynyiség pótlásáról. A Lenin Kohászati Művek várhatóan 15 ezer tonnányi acéllal tud segíteni a vasműn. A dunaújvárosiak valamennyi megrendelést igyekszenek határidőre kielégíteni; ennek érdekében növelték a martinacélgyártást.
A II. számú konverter remélhetőleg két-három hónap múlva úgyszintén üzemképes lesz, s akkor a már szokásos módon, váltva dolgozhat az acélgyártás két egysége.
A figyelmetlenül dolgozó főfúvatásvezető ellen a tűzvizsgálat megállapításai alapján a rendőrség bűnvádi eljárást kezdeményezett. A vizsgálat még nem zárult le. Ennek ellenére feltétlenül szólni kell arról is, hogy valójában milyen is a fegyelmi helyzet, a munkavédelmi magatartás a Dunai Vasműben.

Az újracsapolás pillanata

Figyelmeztető tények

Nos, kezdjük ott, hogy a korábbi évekhez mérten tavaly a halálos balesetek száma megduplázódott a vasműben, s 1982-ben összességében is romlott a munkavédelmi fegyelem a vállalatnál. Az okokat aligha lehet egyértelműen az általános fegyelmi helyzet romlásával magyarázni. Kiindulópont lehet egyebek mellett az, hogy az eddigi tervidőszakokban a Dunai Vasmű évről évre gyarapodó, termelékeny nagyvállalat lett, de közben termelő berendezéseinek jelentős egységei elöregedtek. S miközben a vasmű dolgozóinak létszáma 100-120 fővel csökkent, jócskán felértékelődött a Dunai Vasmű termékeinek bel- és külpiaci szerepe. Napi feladat lett a termelés mennyiségi növelése; közben tapasztalt, rutinos szakemberek mentek nyugdíjba, s a műszakos tennivalókat az utódok gyakorta kapkodás és felületesség közepette végezték el. A fellazulás nemcsak munkavédelmi, hanem termelési kérdésekben is teret nyert, és mindezt még tetézte az is, hogy a kisvállalkozások, a vállalati gmk-k számos elhúzódó, morális és anyagi problémát okoztak a dolgozó kollektívákban. Továbbá romlott a munkavédelemi oktatások gyakorlatiassága, ismeretszintje, és napi gyakorlat lett az, hogy éppen a legképzettebb szakmunkások álltak el a munkavédelmi védőfelszerelések használatától.
Ebből a helyzetből csak egy parányi lépést kellett tenni, és máris büntetlenül meg lehetett szegnni a technológiák kisebb-nagyobb előírásait. A nagymérvű belső munkaerőmozgás pedig arra is adott példát, hogy a vezetők oda merték állítani a dolgozókat a berendezések mellé anélkül, hogy szakmai tudásukról meggyőződtek volna.
Így következett el az a nap, amikor elfolyt 110 tonna acél…

Lánczos András

 

Vasmű – Ironfactory – A konverter

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.