Új Művészet – 2018. január
NAGY TAMÁS – SZIGETLÉT
/részlet a cikkből/
Az 1781-ben II. József által kiadott türelmi rendelet a reformátusok és evangélikusok számára lényegesen szabadabb vallásgyakorlást biztosított a korábbiakhoz képest. Ahol legalább száz protestáns család élt, ott – saját költségükön – fenntarthattak helyi gyülekezeteket, torony és harang nélkül, nem közútról nyíló bejárattal templomot építhettek. A gyülekezetek nagyon fontosnak tartották a felekezeti oktatás, nevelés kérdését, ezért sok helyen egyúttal iskola építésébe is belefogtak. Természetes igény volt a paplakok, közösségi helyiségek építése is. Ilyen módon jöttek létre, a gyakran sok nehézség árán megszerzett városi telkeken az “evangélikus szigetek”. A legismertebb Insula Lutherana Budapesten, a Deák téren található, melyet az 1700-as évek végén kezdtek építeni, s melyben evangélikus templom, iskola, lelkészlakások, majd később múzeum került elhelyezésre. Az ország több városában is épültek evangélikus szigetek, az elmúlt években került sor a győri Insula Lutherana felújítására, fejlesztésére.
Evangélikus templomegyüttes, Dunaújváros, 1996
A dunaújvárosi evangélikus templom építésének gondolata röviddel a rendszerváltás után merült fel: a közismerten kommunista mintavárosnak épült Sztálinvárosban természetesen nem volt helye a templomnak, a rendszerváltás pillanatában ott állt egy hatvanezres település templomok nélkül. A városban élő evangélikusok addig a zeneiskolában jöhettek össze vasárnaponként istentiszteletre.
A történelmi fordulat után egyszerre négy felekezet kezdett templomépítésbe Dunaújvárosban: a reformátusok, a katolikusok, a mormonok és az evangélikusok. Ez utóbbit – egy országos tervpályázat nyerteseként – én tervezhettem. A tervezési helyszín egy az abban az időszakban kietlen, külvárosi területen volt, természetesnek tűnt tehát a szándék, hogy egy védett szigetet hozzak létre. A tervezést leginkább meghatározó gondolat az a szimbólum volt – egy tojásforma -, amely a hitélet újjászületését jelképezte számomra. Az erdélyi protestáns erődtemplomok beépítési képletét követő térelrendezés adott helyet a gazdag programnak: a templom mellett gyülekezeti terem, lelkészi hivatal, parókia, vendégszobák, kolumbárium és egy gyerekház nyert elhelyezést az áttört íves falon belül. Ez utóbbi, a gyerekek kerek épülete az udvarban, mint a tojás csírája jelzi a reményt a hitélet folytatására.
A tojásban maradt hely egy kis templomkertnek is – ez az istentiszteletek előtti és utáni beszélgetéseknek, jó időben a szeretet vendégségeknek biztosít csendes, védett környezetet. A templombelső nyitott, ívesen hajló fedélszerkezete egy hajótesthez hasonló, mely nyilvánvaló szimbolikus jelentésén túl a jó akusztikát is szolgálja. Szintén a megfelelő hangvisszaverést segíti az oldalfalak vertikális tagolása, a templomtér ugyanis rendszeres helyszíne komolyzenei koncerteknek. Az épületegyüttes anyaghasználata, a vörös tégla és tetőcserép, a vörösfenyő és a vörösréz a monolitikus formálást hivatott erősíteni.
EVANGÉLIKUS TEMPLOM ES PARÓKIA DUNAÚJVÁROSBAN
NAGY TAMÁS építész A templom építésével régi vágya teljesül az ez idáig hontalan dunaújvárosi evangélikus gyülekezetnek. Az eredeti program szerint a templomhoz gyülekezeti terem és parókia csatlakozott. Menet közben megbízónk vendégszobák és hittantermek elhelyezését kérte. Kezdettől fogva igény volt, hogy a templomtér alkalmas legyen koncertek megtartására, ez mind az akusztika, mind a kiegészítő helyiségek tervezésénél meghatározó szerepet játszott.
A lejtős telek két forgalmas út kereszteződésében fekszik, ezért fontosnak tartottuk a közterület és a templom között egy átemeneti, csöndesebb tér kialakítását. Így született a kerített templomok mintáját követő tojásdad, zárt templomkert-együttes. Az udvarral azonos szintben helyeztük el a háromszáz fős templomteret, az azzal nagy ünnepekkor összenyitható gyülekezeti termet, a koncertek idején szükséges kiszolgálóhelyiségeket és a parókiát. Az emeleten a kórus, a lelkészlakásnál a hálószobák, a templom alagsorában a vendégszobák kaptak helyet. A kertben külön kis épület épül a gyerekeknek.
Az épület hagyományos falazott és nyitott ácsszerkezettel készül, a külső és a templomtér belső oldalfalai nyersen maradó téglafalak, a tető cserép fedésű, a toronysisak vörösréz burkolatú.
N. T. Megjelent: Magyar Építőművészet 1994/3-4 |
“… A fény fentről érkezik. Bevilágít mindent. Megéled az anyag: a sár, a fa.” (N.T.)
Téglából és fából – Nagy Tamás építészete
Az alaprajzi szerkesztés jelképes üzenetén túl a templomtér megvilágítása volt talán a második legfontosabb tervezési kérdés számomra. A főhomlokzaton megjelenő négy szint magas téglarácson át bezúduló fény egyszerre biztosít profán misztikát a térnek és visz vissza a górék, az ősi paraszti építés világába, mely hitem szerint elemi szakrális töltéssel bír. A 20. századi templomépítészetben gyakran találkozunk torony nélküli keresztény templomokkal. Ezek a példák jól jelzik a “győztes egyház” jelszó háttérbe szorulását, az egyház szolgáló jellegének felerősödését. Dunaújváros estében fontos volt számomra, hogy a missziós területté vált Európában egy hangsúlyos toronytest hirdesse a kereszténység jelenlétét egy erősen szekularizált pontján az országnak.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
