A Színes Sport – 2001. január 27.

A Dunaferr SE egyelőre nem tervez bővítést

Acélos sportváros

Mi lehet a dunaújvárosi és a hazai sportegyesületek közül kiemelkedő Dunaferr SE – nemzetközi mércével mérve is dicséretes – sikerének titka? A pénz nagyon fontos, de csak jó alapot kínál ahhoz, hogy egy egyesület felvirágozhassék. Szabó József klubelnök, az Acélművek Kft. ügyvezető igazgatója immáron több mint 20 éve áll annak a sportklubnak az élén, amely az elmúlt évtizedben sikert sikerre halmozott. A Dunaferr SE-nek jelenleg kilenc szakosztálya van: a csapatsportágak, azaz a férfi és női kézilabda, a labdarúgás, a jégkorong és a röplabda mellett tornával, úszással, birkózással és kajak-kenuval foglalkoznak.

A Dunaferr és a sport

– Tervezik-e újabb szakosztállyal vagy szakosztályokkal bővíteni a Dunaferrt?
– Egyelőre eszünk ágában sincs – válaszolta a klubelnök. – A mostani kilenc is sok, nagyon nagy terheket ró ránk. Már az is kérdéses, hogy a mai világban szabad-e egyáltalán ennyit magunkra vállalnunk. Mostanában éppen arra törekszünk, hogy a szakosztályokat némileg önállósítsuk gazdaságilag, persze továbbra is a Dunaferr maradna a fő támogató.
– A klub mögött álló cégcsopot vitatott ügyeit a VPOP vizsgálja. Óhatatlanul felvetődik a kérdés: mi lesz ha a Dunaferr nem tudja tovább támogatni a város sportját?
– Mi sohasem voltunk gigantomániások. Mindig csak annyit ígértünk minden sportolónak, amennyit teljesíteni is tudtunk. A vizsgálat pedig egyszer véget fog érni, és remélem zökkenő nélkül mehet tovább a munka. Egy sportot szerető országban csak nem teszik meg azt, hogy tönkretesznek egy olyan céget, amelyik évente sok milliót költ a sportra! Nem hiszem, hogy az államtól 720 millió forintot kaptunk volna a futballstadion bővítésére, felújítására, ha nem bíznának bennünk, ha nem tudnák, hogy ezt a pénzt korrekt módon fogjuk felhasználni.
– De mi töténik akkor, ha mondjuk ön már nem lesz a klub élén, és már cégvezetőként sem tud segíteni?
– Nem hinném, hogy egyedül az én személyem jelentene garanciát arra, hogy itt, a Dunaferrnél a jövőben is szeretettel kezelik majd a sportot. Itt fanatikusok dolgoznak, a vezetők társadalmi munkában végzik a feladatukat. A legmagasabb fizetett beosztás a technikai vezetőé. Amíg a városban igény van a jó, a színvonalas sportra, addig a Dunaferr SE is létezni fog.
– Még akkor is, ha időközben privatizálják a Dunaferr Rt.-t?
– Minden bizonnyal. Ha erre sor kerül, akkor az új tulajdonosnak is érdekében áll, hogy fenntartsa, támogassa a sportot. Ilyen helyzetre azonban nem kell számítani a közeljövőben. Ha az ÁPV Rt., a tulajdonosunk kiírja a pályázatot, akkor attól számítva csak két-három év múlva lesz eredmény. Egyébként a hétköznapjaink és az ünnepnapjaink sokkal szegényebbek lennének, ha a Dunaferr nem lenne…

Tököli a gólkirály

Dunaferr Sport Egyesület

Az aranykorszak után Bizony, kongott az ürességtől a Dunaferr SE tornacsarnoka. A teremben csak az olimpiai hatodik helyezett Supola Zoltánt és edzőjét, Limperger Istvánt lehetett látni, az új idényre készülnek. A sydneyi bajnok Csollány Szilveszter már eligazolt Dunaújvárosból. Öntörvényű, makacs bajnok Supola az egykori kiváló tornásszal, Kovács Péterrel tengózott bemelegítésképpen, majd következett a korlát, a ló, és a többi. Ha ezen a héten nem láthatta volna vendégül az 1997-es világbajnok nyújtóst, a finn Jani Tanskanent, akkor bizony még magányosabbak lettek volna az edzések. Kis túlzással, Supola Zoltán egymaga jelenti a Dunaferr SE férfi tornaszakágát… Supola Zoltán a finn Jani Tanskanennek segít a dunaújvárosi tornacsarnokban A férfiaknak később néhány kislánnyal kellett osztozniuk a termen. Pánczél Miklós visszavonulásával és Csollány távozásával egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a szakosztálynak bizony most néhány évig az utánpótlást kell a felnőtt élmezőnybe vezetni. – Ilyen még nem volt, hogy a tornasponban a harmincévesek húzzák a válogatottat. És ez alól a Dunaferr sem kivétel – mondta Limperger István. – Ez a szomorú helyzet a magyar tornában. Ez persze nem azt jelenti, hogy a fiatalabbak rosszak, hanem az idősek még jobbak. Nálunk egyedül Supola tartozik a felnőtt élmezőnybe. Természetesen teljes erővel készül, így a világbajnokságra is, de ha úgy hozza az élet, akkor valószínűleg még az idén elmegy tőlünk ő is, befejezi a versenyzést. Valószínűleg most a nőkön lesz a sor, hogy a városnak újra dicsőséget szerezzenek.

Hasonló véleményen van Kálmán András, Dunaújváros polgármestere is. Ő is vallja: a Dunaferr nélkül Dunaújvárosban nincs eredményes élsport. Pedig az elmúlt évtizedekben több egyesület is működött a városban. És nagyon szépen megfértek egymás mellett.

Úszóverseny a Fabó Éva Sportuszodában

Jelenleg a Dunaferr SE mellett a város által működtetett egyesület is jelentős részt vállal a helyi sportéletből. Jó eredményeket tud felmutatni a Dunaújvárosi Vízisport Club, amelyben a női pólósok és a motorcsónakosok szerepelnek. A városhoz tartozik a DAC, azaz a Dunaújvárosi Atlétikai Club is.
– Dunaújváros hagyományosan a sportszerető város. Mi lényegesen többet vállalunk, mint más városok – hanogoztatta Kálmán András. – A rendszerváltozás után drasztikusan csökkent a sportra jutó pénz, így sok-sok szakosztály megszűnt. Ami különösen fájó, hogy ebben a városban nincsen vívás. Az egykori vállalatokat felvásárló új cégek általában nem költenek a sportra. Persze, tisztelet a kivételnek! A Linde Gas például eredményes asztalitenisz-csapatot tar fenn.
Az önkormányzat idei költségvetésében szerepel, hogy legalább 130 millió forintot fordítanak a sportra. Az egyik legfontosabb hír, hogy 1999 január elseje óta újra működik az 1982-ben megszüntetett dunaújvárosi sportiskola. A költségvetésből ez az utánpótlás-nevelő központ az idén 40 milliót kap. Ebben az iskolában a város által fizetett edzők foglalkoznak a gyerekekkel, akik több sportág közül választhatnak: úszás, labdarúgás, atlétika, kézi-, kosár-, vízi- és röplabda.

Szurkolók a lelátón

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.

Felhasznált képek:
Dunaújváros képekben – 2001