Magyar Építőművészet – 1958. január-március

Tömegmodell

SZTÁLINVÁROSI KÓRHÁZ

Tervező: FARKASDY ZOLTÁN

A Sztálinvárosi kórház létesítése 1951 óta tartó, állandó problémája egészségügyi tervezésünknek. 1951 őszén, az akkori, sok mindenben túlzó, maximalista felfogás az építési programban is tükröződött, és ez a 400 ágyas általános kórház úgyis eléggé sokrétű feladatát egy seregkezelő és adminisztratív helyiség kívánalmával nehezítette. Növelte a nehézségeket, hogy nálunk akkoriban alakult ki a kórház-rendelőintézet egybekapcsolása útján létrejövő poliklinikai egység fogalma, ami a beruházást irányító szervek magatartását bizonytalanná, ellentmondásossá tette, és az akkor már építés-kivitelezés alatt álló rendelőintézetet utólag akarta belekapcsolni a később tervezett és szükségszerűen közvetlen melléje települő kórházépület komplexumába. Ha ez a feladat önmagában még meg is volt oldható, ott vált lehetetlenné, ahol ez az egész tervezett létesítmény az ugyancsak ebben az időben párhuzamosan terveződő főtér szinte negyedévenként változó, új és még újabb felfogású kiépítéseihez kellett – közvetlen közelsége folytán – kapcsolódnia, ráadásul az 1951-52-53 években fénykorát élő dogmatikus, formalista, eklektikus építészeti szemlélet idején.
A főtér kiépítése szintén nem volt egészséges építészeti feladat, hiszen nemcsak a dogmák folyton változó, de mindig megfellebbezhetetlen gátjába ütközött, hanem nehézzé tette a már korábban megvalósított és elhibázott telepítésű kialakítású pártház is, melynek léte előbb büszke öntudattal rendelte maga alá az újonnan közelébe tervezett létesítményeket, majd szerény és visszahúzódó módon tűrte el a szomszédos új házak kínlódásait, míg végül, a már önkritikának is talán erős, körülépítéssel eltűnni szándékozó városépítési gondolat okozott problémákat a környék tervezőinek. De minden esetben és fokon: a “gombhoz a kabátot” elve volt a legfőbb beépítési princípium.

Helyszínrajz

Könnyen érthető, hogy a kórházi épület talán a legkevésbé alkalmas – korok divatja szerint formált, formalista városépítési staffázzsá, gyúrható házgilisztává alakulni, és így, az 1952-ben elkészült terv, – mely különben saját maga belső körülményeiből adódóan is, de leginkább a fentiek miatt, jó kórháznak semmiesetre sem, legfeljebb megoldott szoc-rel rejtvénynek és kompromisszumnak volt jó.
Az akkori Tervtanács rengeteg (É. M., Egészségügyi Minisztérium, Nehézipari Beruházó Vállalat, Országos Tervhivatal Beruházási osztálya, Országos Építésügyi Hivatal és Építészeti Tanács) egymást keresztező bírálatai előírásai csak arra voltak jók, hogyha kórházat létesíteni nem is, de szakértői vélemények között szinte felőrlődni majdnem sikerült.

Funkcióséma

Előbb a városépítés dogmái, majd az egészségügyi funkciók folyton változó előírásai, végül a gazdaságosság – talán egyedül jogos – követelménye fektették két vállra az első tervet. És, ha ez a többéves huzavona végül is azt eredményezte, hogy Sztálinvárosnak még ma is, fennállásának 8. évében, csak ideiglenes kórháza lehet, egy szerencse mégis történt, időközben kitisztultak az összezavarodott fogalmak és fejek és megteremtődött egyrészt egy sokkal reálisabb, most már kiegyensúlyozott építési program, és ennek alapján végre a korszerű építészet felfogását tükröző új és végleges kórházterv. Az ennek alapján rövidesen megkezdődő kivitel, egy, az előzőt messze felülmúló, jobban és gazdaságosabban üzemeltethető, korszerűbb és szebb kórházat tud végül is létrehozni az előző, szocret tervnél.

Alagsori alaprajz V. emeleti alaprajz

Földszinti alaprajz Tipikus ápolási egység alaprajza

A telepítésnek tehát – ilyen adottságok mellett – azt a feladatot kellett megoldania, hogy közvetlenül a város központi főterének háta mögött, a főút forgalmából elérhetően, de mégis a jó kórházfunkciók megszabta tájolás-igénnyel, összefüggő, jól benapozott kórházparkot hagyva maga előtt és körül, kapcsolódjon funkcióban a rendelőhöz, különüljön el a főtértől, tegye lehetővé a fertőző épület meglehetősen elkülönített telepítési igényét, – közben belső szervezése – üzeme a beruházás és üzemeltetés követelményének egyaránt a legolcsóbban és legjobban feleljen meg: külső megjelenésében tükrözze tartalmát és korát, illeszkedjék környezetébe és hangsúlyos pontja legyen a sztálinvárosi Dunapartnak, ahonnan ugyanis már messziről látható. S ha mindez tökéletesen nem is sikerült, ez a viszonylag elérhető maximum itt és ma.

Főhomlokzat

Az épület három főrészből áll: az egycsomópontos, ötemeletes T alakú főépülettömbből, a vele egybeépített, hozzá szervesen funkcióban és formában kapcsolódó gazdasági és kiszolgáló épületcsoportból és a főépülettől esztétikailag nem, de funkcióban elválasztott, különálló, de a gazdasági épületcsoporttal összeköttetést tartó fertőző épületből.
A főépület belső tartalma: 360 ágy, a hozzátartozó összes kezelő és diagnosztikai, valamint kiszolgáló üzemekkel, tizenöt átlag 24-30 fős ápolási egységgel. Képviselve vannak az összes főkórházi osztályok: belgyógyászat, ideg, sebészet, urológia, szülészet, nőgyógyászat, csecsemő- és gyermekgyógyászat, orr-fül-gégészet, szemészet, bőrgyógyászat. Van központi Röntgen, laboratórium, utókezelés és fizikoterápia, prosectura, és orvosigazgatási – betegfelvételi részlegek.
A gazdasági egységek között van: egy – az egész 400 ágyas és mintegy 300 fős személyzettel tervezett üzemet ellátó – konyha, mosodaüzem, önálló kazánház (a távfűtés kimaradása esetére, illetőleg mindig azonos kalóriamennyiség elérésének biztosítására), műhelyek, raktárak és garázs.

Előcsarnok

A 40 ágyas, viszonylag autonóm szervezetű fertőző osztály, önmagán belül több elkülönítő részleggel, az összes előforduló fertőző betegségek egyidejű és átfertőzés veszélye nélküli gyógyító üzemeltetését teszi lehetővé, a hozzá tartozó fertőtlenítő részleggel.
Az épület vasbetonvázas konstrukciója és a kórházépítésnél kívánatos nyílászáró és felszerelő szerkezetei – szerelvényei a mai és hazai építőanyagipari adottságokat veszik figyelembe. A homlokzatok hódmezővásárhelyi kerámialapokkal burkoltak.

Dunai, keleti homlokzat

Az épület beépített térfogata: 61 744 m³,146,5/m³ ágy.
Az épület összes hasznos alapterülete: 16 492 m².
Az építés tervbevett összköltsége: mintegy 45 000 000 Ft, egy beépített m³-re eső forintérték: 578 Ft/m³ berendezés nélkül, egy ágyra eső forintérték: 112 000 Ft/ágy berendezéssel, 84 000 Ft berendezés nélkül.
A jóváhagyott vázlatterv 1956-ban készült, a kiviteli tervek készítése jelenleg folyik.
Az építés megkezdése az 1959. évre van tervbe véve.

F. Z.