Népszabadság – 1958. április 6.
A szovjet párt- és kormányküldöttség Sztálinvárosban
Szombaton délelőtt Sztálinvárosba látogatott a hazánkban tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség. N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke (a küldöttség vezetője), F. R. Kozlov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese. A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, V. V. Grisin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, P. J. Seleszt, Ukrajna Kommunista Pártja Kijev területi bizottságának első titkára, A. P. Bojkova, a Szovjetunió
Kommunista Pártja leningrádi városi bizottsága másodtitkára és J. I. Gromov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete.
A küldöttséggel együtt érkezett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára, Apró Antal, Biszku Béla, Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai.
A szovjet vendégek a martinban. Képünkön: Borovszky Ambrus, a vasmű igazgatója mutatja be az
üzemet Hruscsov és Kádár elvtársnak.
Felejthetetlen találkozásSztálinvárosban már napok óta “vendégváró hangulat” uralkodott. Amikor futótűzként híre szaladt, hogy kedves szovjet vendégeink és velük együtt az MSZMP egyes vezetői is Sztálinvárosba látogatnak, nagy örömmel készítették elő a fogadtatást. Az üzemekben s a lakótelepeken szinte mindenkinek új s még újabb ötlete támadt: hogyan lehetne méltóbbá tenni a fogadtatást, s minél kellemesebbé a vendéglátást. Az emberek őszinte örömmel, igaz lelkesedéssel készültek erre a napra. Az ifjú szocialista város ékes lobogódíszt öltött. Szombat reggel a szélrózsa minden irányából tehergépkocsik, autóbuszok, traktoros vontatók áradata vonult a város felé, megrakva a messzi környék dolgozóival, akik mindannyian részt akartak venni a sztálinvárosi gyűlésen, látni akarták kedves vendégeinket, a párt és a kormány vezetőit. A kora reggeli órákban 13 különvonat hozta a nagygyűlés részvevőit. Még a távoli Kelebiáról, s a Duna-Tisza köze soksok városából, falujából is érkeztek vendégek. A közvetlen környékről – Ercsiből, Szabadegyházáról, Paksról és más községekből – sok ezer ember sereglett Sztálinvárosba.
A kedves vendégek első útja a vasműbe vezetett. S amíg a martinihoz értek, meg-megálltak az új építkezések mellett, legelőször ott, ahol a hengermű épül. Borovszky Ambrus elvtárs, a vasmű igazgatója elmondta, milyen lesz, ha elkészül, mit és mennyi hengerelt árut fog majd termelni. Kifogyhatatlan a vendégek érdeklődése, az épülő kohászati bázis már termelő, s ezután elkészülő üzemeiről. Mióta termelnek? Milyen a műszaki felkészültségük? Milyen módszerekkel dolgoznak? Miben szorulnak további segítségre? Borovszky elvtárs alig győz válaszolni a sokféle kérdésre. |
A szovjet és a magyar vezető elvtársak a vasmű és a Bartók Béla Művelődési Ház megtekintése után részt vettek a nagygyűlésen, amelyet Cseterki Lajos elvtárs, az MSZMP Fejér megyei bizottságának első titkára nyitott meg. Utána Juhász János elvtárs, a sztálinvárosi pártbizottság első titkára mondott beszédet.
Juhász János sztálinvárosi párttitkár:
Az új várost méltán sorolhatjuk a 13 év nagyszerű alkotásai közé
Üdvözölte a szovjet párt- és kormányküldöttséget a sztálinvárosi pártbizottság, a tanács és a Hazafias Népfront nevében. Hangsúlyozta, hogy a magyar nép megbecsüléssel és büszkeséggel tekint épülő szocialista hazánk acólszávére, Sztálinvárosra.
– A baráti szovjet nép – mondotta – a tervektől a nyersanyagig és a gépekig, mindenben támogatta városunk és üzemünk építését. A sztálinvárosi dolgozók nevében ezért a segítségért most külön is köszönetet mondok a szovjet párt- és kormányküldöttségnek s a küldöttség vezetőjének, Hruscsov elvtársnak. (Éljenzés, taps.)
Juhász elvtárs a továbbiakban megemlékezett a város fejlődéséről s arról, hogy szovjet mérnökök segítségével megfelelő ütemben épül a sztálinvárosi hengermű.
– A sztálinvárosi dolgozók még emlékeznek 1953-ra és az utána következő évekre, amikor úgy látszott, hogy megakad az addig gyors ütemben fejlődő város további építése.
Nagy Imre miniszterelnöksége idején a sztálinvárosi munkások elkeseredéssel látták, hogy mellőzni kezdik városunkat, sőt egyesek úgy beszélnek róla, mint valami káros, elhibázott politika semmirevaló, haszontalan termékére.
Az ellenforradalom előkészítői gyorsan felismerték és kihasználták a helyzetet: kigúnyolták és egyszerűen semmibe vették azt a hősi erőfeszítést, amelyet Sztálinváros dolgozó népe kifejtett az építkezéseken, a gyárak, az üzemek munkapadjainál.
Elmondotta Juhász elvtárs, hogy az ellenforradalom napjaiban azután lehullott a lepel, a volt horthysta katonatisztek, az egykori nyilasvezérek és a régi rend egyéb bukott képviselői egyszeriben ledobták magukról a munkászubbonyt, megmutatták igazi énjüket. Volt olyan fasiszta csirkefogó, aki úgy kért “bizalmat” hasonszőrű társaitól, hogy nyíltan hirdette: “Bennem megbízhattok, én SS-főhadnagy voltam”. Néhány napig rettegésben tartották Sztálinváros becsületes lakosságát.
– De hiába üvöltötte a Szabad Európa és hiába “vallotta” az ENSZ ötös bizottságának, hogy Sztálinváros munkásai “hosszú és véres harcot vívtak a szovjet csapatokkal”. Hazudtak ebben is. Itt, Sztálinvárosban mindenki tudja az igazságot – folytatta Juhász elvtárs. –
Tanú rá az egész város, hogy a becsületes dolgozók, az új város építői a legnehezebb napokban is munkahelyükön voltak. A becsületes magyar emberek közül senki sem fogott fegyvert a szovjet csapatok ellen, a huligán, fegyveres fasiszta csőcselék pedig már a szovjet csapatok közeledtének hírére fejvesztetten széjjelszaladt.
Az ellenforradalom gyászos; de tanulságos időszaka után a város gyorsan magára talált, élete a régi mederbe tért vissza. Pártunk és kormányunk, nem feledve a múlt években jelentkezett hibákat, lehetőségeinkhez mérten folytatja Sztálinváros építését, s méltó helyére állítja az új várost, arra a helyre, amelyet dolgozó népünk szívében elfoglal: a 13 év nagyszerű alkotásainak sorába – fejezte be beszédét Juhász elvtárs, s a város dolgozóinak nevében megfogadta, hogy a jövőben tovább erősítik hazánkban a nép hatalmát, új sikerekkel folytatják békés építőmunkájuikat, népünk hasznára, barátaink örömére.
A lelkes éljenzéssel, hosszantartó, viharos tapssal fogadott beszéd után Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára lépett a szónoki emelvényre.
Adonyban is nagy szeretettel fogadták a szovjet vendégeket.
Kádár elvtárs felszólalása
Kádár János elvtárs bevezetőben utalt arra, hogy nem akart felszólalni, de kötelességének érzi, hogy eleget tegyen a sztálinvárosiak kérésének, hiszen mindig büszkeséggel és szeretettel gondol új szocialista városunkra. Ez a város kézzelfogható és messze látható bizonyítéka annak, milyen hatalmas szocialista alkotásokat hozott létre a magyar nép szabad életének 13 esztendeje alatt. Felhívta a dolgozók figyelmét, ne tűrjék, hogy a nép ellenségei támadják népünk szocialista vívmányait. Végül további sikereket kívánt a város, a járás és a megye dolgozóinak.
A beszéd elhangzása után a nagygyűlés részvevői hosszan éltették Kádár elvtársat.
Felzúgott a taps és az éljen, amikor F. R. Kozlov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese lépett a mikrofon elé.
Kozlov elvtárs beszél.
F. R. Kozlov:
A magyar dolgozók nagy sikerrel fejlesztették hazai iparukat
Kedves elvtársaim és barátaim! A Dunai Vasmű igen tisztelt munkásai, dolgozói!
Sztálinváros nagyrabecsült lakosai!
Engedjék meg, hogy először is átadjam önöknek, a vasmű dicső építőinek és dolgozóinak, nagyhírű városuk minden lakosának a szovjet munkások, parasztok és értelmiségiek forró, testvéri üdvözletét.
Amikor útra keltünk, a szovjet nép azzal bízott meg bennünket, küldötteit, hogy forró rokonszenvét és barátságát tolmácsoljuk önöknek és Magyarország egész dolgozó népének. (Taps.)
A szovjet dolgozókat az a meggyőződés hatja át, hogy a szovjet és a magyar nép semmi rendű és rangú ellensége soha nem tudja megbontani ezt a barátságot.
Mindössze néhány órája vagyunk az önök vendégei itt, Sztálinvárosban. Nehéz néhány szóval ecsetelni, milyen nagy élmény volt megismerkednünk a vasművel és a várossal.
A vasmű és annak nagyszerű műszaki felszerelése valósággal lenyűgöző hatású. Igen tetszett nekünk a város új és kényelmes házaival, kulturális intézményeivel, amelyek arra hivatottak, hogy kielégítsék a lakosság igényeit.
De még nagyobb, felejthetetlen élményünk volt, hogy találkozhattunk a sztálinvárosi dolgozókkal. Lépten-nyomon érezzük, milyen forrón szeretik városukat, menynyire hűségesek a békéhez és a szocializmushoz.
A szorialisla iparosítás teremtheti meg a termékbőséget
Sztálinváros a Magyar Népköztársaság egyik legfiatalabb városa. Alig több mint hétéves. E hét év alatt Dunapentele helyén 35 000 lakosú nagyváros született. A régi dunaparti falu mindössze 4000 lelket számlált. A várossal együtt fejlődtek az emberek: az új élet, a szocializmus kiváló építői, vezetői. önök nemrég érkeztek ide hazájuk különböző vidékeiről, hogy a vasmű építésének részesei legyenek, ma pedig már szoros baráti közösségben élnek. Ez érthető is, hiszen nem könnyű ilyen vasművet és ilyen várost felépíteni! Sok munkába és sok verejtékbe került, de megvan a jutalma. Jóleső érzés látni e munka gyümölcsét.
Tudjuk, milyen sokat tettek a népi Magyarországon a nehézgépipari termelés fejlesztéséért s szívünk mélyéből örülünk azoknak a sikereknek, amelyeket önök az országépítés e döntő szakaszán arattak.
A Szovjetunió és a népi demokratikus országok a szocializmus építése közben már sok tapasztalatot gyűjtöttek. E tapasztalaik tökéletesen igazolják annak a lenini útmutatásnak helyességét, hogy a szocializmust csak a gépi nagyipar termelése alapján lehet felépíteni. “A szocializmus anyagi alapja csakis a gépi nagyipar lehet, amely a mezőgazdaság átszervezésére is képes” – írta Lenin.
A szocialista országok tapasztalatai azt bizonyítják, hogy csak a nehézipar fejlesztése révén emelhetjük új technikai színvonalra a népgazdaságot. Csakis így növelhetjük szüntelenül a termelőeszközök és a közszükségleti cikkek gyártását, csupán így teremthetjük meg a néptömegeknek szükséges termékek bőségét.
A nehézipar mezőgazdasági gépeket, traktorokat, műtrágyát ad a falunak. Elsősorban ennek az iparágnak a segítségével oldhatjuk meg azt a feladatot, hogy a kézi munkán alapuló kis egyéni parasztgazdaságokat kollektív nagyüzemi gazdaságokká alakítsuk át, amelyek aztán korlátlanul kihasználhatják a gépek erejét és alkalmazhatják a legújabb agrotechnikai módszereket.
Így tehát a szocialista iparosítás a mezőgazdasági termelőerők fejlesztésének nélkülözhetetlen feltétele. A szocialista iparosítás segítségével erősödik a város és a falu kapcsolata; ez a munkásság és a dolgozó parasztság megbonthatatlan, munkásosztály vezette szövetségének szilárd alapja.
A nehéziparral párhuzamosan fejlődik a munkásosztály is, az új társadalom építésének, az összes dolgozóknak hivatott vezetője. Megsokszorozódnak a munkásosztály sorai, javul minőségi összetétele. A korszerű nagyipari vállalatok munkássága a munkásosztály legjobban szakképzett, összekovácsolt és szervezett csapata.
Önök természetesen tudják, hogy milyen rendkívül elmaradott volt a cári Oroszország gazdasága. A külföldi tőke kihasználta az ország gyengeségét s évről évre jobban rátelepedett az ország gazdásági és politikai életére.
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után hazánkra óriási feladat várt: korszerű hazai nehézipart kellett teremtenünk. E feladat megoldása népünktől hatalmas erőfeszítést követelt. A szovjet dolgozók megértették, hogy a jólét növelésének kulcsa: az ország iparosítása. Ha nem teremtjük meg saját iparunkat, az ellenséges kapitalista környezetben nem tudtuk volna megőrizni az ország függetlenségét.
Ezért a szovjet nép nem kímélte erejét, s a háborút megelőző ötéves tervek idején nagy nélkülözések árán gyárakat és üzemeket épített. E megfeszített munka nélkül a Szovjetuniónak sokkal nehezebb lett volna elviselnie a hitlerista Németország ellen vívott honvédő háború súlyos megpróbáltatásait. A nép nem hiába vállalta a roppant erőfeszítéseket, fáradozása most hozza meg bőséges gyümölcsét. Szocialista iparunk segítségével viszonylag gyorsan begyógyíthattuk a háború ejtette sebeket, hatalmas lendülettel továbbfejleszthettük az egész népgazdaságot és emelhettük a szovjet nép életszínvonalát.
Nehézipar nélkül hazánkban nem fejlődhetett volna oly sikeresen a tudomány és a technika. Ha nincs igen fejlett iparunk, a szovjet emberek aligha bocsáthatták volna fel a Föld első mesterséges holdjait, aligha készíthettek volna ballisztikus rakétákat.
A szovjet nép a gazdasági élet fejlesztésében kivívott sikerekre támaszkodva, azt a feladatot tűzte ki, hogy a legfontosabb cikkeik egy főre eső termelésében a legrövidebb idő alatt utoléri és túlszárnyalja az Egyesült Államokat. Meggyőződésünk, hogy e feladatot sikerrel meg is oldjuk.
A népi demokratikus országok dolgozói a hatalom meghódítása óta a kommunista és munkáspártok vezetésével sikeresen fejlesztik hazai iparukat. Nézzék csak, milyen hatalmas lendületet vett az ipari építkezés a népi Kínában. A Kínai Népköztársaság dolgozói teljesítették első ötéves tervüket, megteremtették hazájuk szocialista iparosításának alapját.
Nagy erővel fejlesztették iparukat az európai népi demokratikus országok is. A háború előtt 24,5 milliárd, 1957-ben már körülbelül 86 milliárd kilowattóra villamosenergiát termeltek. Háború előtti acéltermelésük évi hatmillió tonna volt, széntermelésük pedig 190 millió tonna. Tavaly az európai népi demokratikus országokban 16 millió tonna acélt olvasztottak és 520 millió tonna szenet bányásztak. Megszületett a nehézipar tucatnyi új ágazata, így a gépkocsigyártó, a traktorgyártó, a szerszámgép-, a repülőgépipar és sok más iparág.
A magyar dolgozók is nagy sikerrel fejlesztették hazai iparukat. Nagy ütemben fejlődtek a magyar ipar olyan hagyományos ágai, mint a közlekedési gépgyártás, a hajóipar s több új iparág is született, például a szerszámgépipar.
A szocialista országok összefogása megsokszorozza erőnket
Elvtársak! A szocialista építés a béke, a demokrácia és a szocializmus hatalmas táborának valamennyi országában az adott körülmények és a nemzeti sajátságok figyelembevételével bontakozik ki. Ugyanakkor, mint ismeretes, a szocialista építésnek sok közös törvényszerűsége is van. Egyik kötelező feltétel, hogy a dolgozókat a munkásosztály vezesse, s hogy a szocializmust építő országokban népi hatalmat, proletárdiktatúrát kell teremteni.
A Magyarországon 1956 őszén kirobbant fasiszta zendülés szemléltetően megmutatta, hogy semmiképpen sem szabad gyengíteni a munkásosztály diktatúráját, mert az osztályellenség ezt saját felforgató céljaira használja fel.
A magyar munkások és parasztok felismerték az ellenforradalom szándékát, s a többi testvérnépnek, köztük a Szovjetunió népeinek segítségével méltó választ adtak az imperialista reakció erőinek.
A magyar munkásosztály – internacionalista kötelességéhez híven – a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével ma bizton halad tovább a szocializmus építésének útján. A magyar munkások saját tapasztalatukból meggyőződtek róla, mennyire szükséges a szocialista tábor népeinek egysége és összeforrottsága.
Az imperialista államok katonai tömböket létesítettek s minden eszközzel támogatják a nemzetközi reakció ádáz, támadó törekvéseit. Ilyenformán az imperialista merényletekkel szemben az egységes szocialista tábor, mint biztos támasz védelmezi a szocialista országok népeinek, különösen a kis népeknek békés életét.
A szocialista országok összefogása megsokszorozza erőnket. Sziklaszilárd és megbonthatatlan egységünkön, mint a kőszirten megtörik az imperialista erők mindennemű rohama. Nem kétséges, hogy a szocialista országok népei ezután is a leghatározottabban visszaverik a reakciós erők minden próbálkozását, a békés életük és testvéri barátságuk elleni merényleteket. Barátságunk megbonthatatlan, mert a nehéz megpróbáltatások évedben született és sok kemény, nehéz próbát állt ki.
Elvtársak! Megígérhetjük, hogy a Szovjetunió nem kíméli erejét s ezentúl is arra törekszik, hogy még jobban erősítse a szocialista országok népeinek tartós és megbonthatatlan barátságát. A szovjet népnek az a meggyőződése, hogy a magyar dolgozók, mint a többi szocialista ország dolgozói is, rendíthetetlenül védelmezni fogják a békét és a népek barátságát (Nagy taps.)
Kedves barátaim! Önök már tudják, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka nemrég határozatot hozott: a Szovjetunió egyoldalúlag megszünteti az atom- és hidrogénfegyver-kísérleteket. A Szovjetuniónak ez a történelmi jelentőségű tette világszerte lelkes helyesléssel találkozott. A népek újólag meggyőződtek róla, hogy hazánk nem szavakkal, hanem tettekkel lankadatlanul küzd a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a béke megszilárdításáért.
A világ népei nagy örömmel fogadták a Szovjetuniónak ezt a rendkívül fontos intézkedését, e lelkesítő, örvendetes hírt, de ez a lépés imperialista körökben fejvesztettséget és idegességet okozott. Az imperialisták megérezték, hogy semmiféle kalandorterv végrehajtására nincs többé talajuk.
A béke, elvtársak, napról napra jobban megszilárdul s ebben igen nagy szerepük van a szocialista országok népeinek.
Olyan korszakban élünk, amikor a népek hangja, a népek akarata dönt minden kérdésben. Ha a népek nem akarnak háborút, ha keményen és álltudatosan harcolnak a békéért, nem is lesz háború.
Engedjék meg, hogy teljes szívemből megköszönjem meleg vendégszeretetüket és további nagy sikereket kívánjak szocialista társadalmat építő munkájukhoz.
Éljen a szocialista Magyarország és a Szovjetunió népeinek örök, megbonthatatlan barátsága! Éljen a világbéke!
(Hosszantartó, viharos taps, a nagygyűlés részvevői percekig éltetik a szovjet-magyar barátságot.)
Viharossá fokozódott a lelkesedés, amikor a nagygyűlés elnöke bejelentette, hogy a sztálinvárosiak kérésére N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a szovjet pártós kormányküldöttség vezetője üdvözli a nagygyűlés részvevőit.
Hruscsov elvtárs szól a nagygyűlés részvevőihez.
Hruscsov elvtárs felszólalása
Ezután N. Sz. Hruscsov, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője lépett a mikrofon elé. A gyűlés részvevői viharos tapssal és éljenzéssel üdvözölték.
Rövid beszédében Hruscsov elvtárs azt kívánta új, szocialista városunk, Sztálinváros munkásainak, hogy még öntudatosabban. fegyelmezettebben dolgozzanak, növeljék a munka termelékenységét, minél több terméket készítsenek, és minél kisebb költséggel.
– Ez az egyetlen út – mondotta Hruscsov -, amelyen haladva, a munkásosztály emelheti az egész nép életszínvonalát és kultúráját.
Hruscsov elvtárs ezután arról szólt, mennyire fontos, hogy Magyarország munkásosztálya és valamennyi dolgozója fokozott éberséggel figyelje az imperialisták cselszövéseit és erősítse a proletár szolidaritást.
Beszéde végén éltette a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátságát, a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a Magyar Szocialista Munkáspártnak testvéri barátságát, a magyar munkásokat és dolgozó parasztokat és a munkásosztály élcsapatát: a Magyar Szocialista Munkáspártot, élén Kádár Jánossal.
“A szocializmus, a kommunizmus ügye legyőzhetetlen!” – mondotta befejezésül Hruscsov.
A gyűlés részvevői nagy éljenzéssel fogadták szavait.
A mindvégig lelkes hangulatú nagygyűlést Cseterki Lajos zárta be, majd a részvevőik elénekelték az Internacionálét.
A nagygyűlés után N. Sz. Hruscsov Kádár János kíséretében, a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjaival együtt, lejött az emelvényről és szívélyesen köszöntötte, üdvözölte a dolgozókat.
A nagygyűlés részvevői a Gorkij téren.
