Ami ma épül, holnap épít

Művelt Nép – 1952. január

AMI MA ÉPÜL, HOLNAP ÉPÍT

ÍRTA: MIHÁLYFI ERNŐ

(részlet a cikkből)

Mivel erősíti, mennyivel viszi előre kultúrforradalmunkat az ötéves terv harmadik esztendeje? Mit kap a ma­gyar kultúra 1952-ben?
Az egyik legfontosabb választ erre a kérdésre a Nép­művelési Minisztérium jövő évi költségvetése adja meg, amelyet Sztálin elvtárs születésnapján tárgyalt az országgyűlés.
Előző este avattuk Sztálinvárosban az új Dózsa György filmszínházat, az ország legszebb moziját, a máso­dik tervév legnagyobb új kulturális létesítményét, decem­ber 21-én este pedig Budapesten ünnepélyesen megnyílt a Néphadsereg Színháza.. Ezzel a két nagy alkotással zárult kulturális téren az ötéves terv második esztendeje, amely többek között ezer kultúrotthont adott üzemekben, városok­ban és falvakban a magyar népnek és amelynek eredmé­nyei gazdagon sorakoznak a művészet, a kultúra minden ágában. Képzőművészetünk olyan eseményeket jegyezhet fel ebben az esztendőben, mint a tavaszi moszkvai ki­állítás, a magyar festészet és szobrászat bemutatkozása a szovjet közönség előtt és ősszel a második Képzőművészeti Kiállítás. Népiegyütteseink és fiatal művészeink a berlini VIT-en arattak világraszóló sikert, új filmjeink itthon és nemzetközi bemutatókon hódították meg a közönséget, szín­padjainkon új színdarabok és kiváló előadások születtek. Új fejlődési korszakot jeleznek az országos kultúrverseny úttörő nagy eredményei s mindezekhez sorakozik a kulturális “mélyszántás”: az irodalmi, színművészeti és filmművészeti, zeneművészeti, építőművészeti kongresszusok vitái és hatá­rozatai és végül a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi nagygyűlése.

A sztálinvárosi mozi színpadán – a nézőtéren Sztálinváros és a Sztálin Vasmű nyolcszáz legkiválóbb építője ült – azzal kezdtem megnyitó beszédemet, hogy nem először állok azon a helyen, bármilyen meglepő ki­jelentés is ez egy most megnyíló előadóterem pódiumán. De valóban álltam én már ott, azon a helyen, alig hat hónappal ezelőtt, a nyár elején, csakhogy akkor még nem voltak körülöttünk falak s nem volt ott semmi, ami azokon a falakon belül van. A mozi helyén akkor három bokor saláta, néhány elhanyagolt szőlőtőke állt s négy karót ver­tek be a göröngyös földbe. Ezek jelölték ki a ma büsz­kén emelkedő épület négy sarkát. S most? Azon a napon, amikor Sztálinvárosunk lakói először ünnepelhették a város nagy névadójának születésnapját, a kultúrforradalom új műhelyében megindult a munka.

A sztálinvárosi mozipalota átadásának nehézségei

A sztálinvárosi moziavatás felejthetetlen ünnepi han­gulatában hallgattam másnap a vitát az országgyűlésben kultúrforradalmunk 1952-es feladatairól, kulturális életünk további nagyarányú fejlődésének lehetőségeiről. A kultúr­forradalom és a szocializmus építésének összefonódására, kölcsönhatására ennél szebb, jobb, meggyőzőbb példát alig is lehetne találni. Révai elvtárs hangsúlyozta a Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusán, hogy a “kultúrforradalom feladatai nem öncélú feladatok, hanem alá van­nak rendelve gazdasági és politikai főfeladatainknak és kölcsönhatásban vannak velük”.
(…)
Amint haladunk előre egyre gyorsabban az ötéves terv teljes megvalósítása, a felemelt tervnek is idöelőtti befejezése felé, egyre több és több lesz az olyant alkotás, amely befejeződik, elkészül, működni kezd és működésével azonnal újabb erőforrásokat nyit meg a terv végrehajtá­sára, mint a Dózsa György filmszínház is Sztálin­városban.
Ez a filmszínház december 20-ig az ötéves terv és a kultúrforradalom kapcsolatai közül az elsőt jelentette, az ötéves terv építette a kultúrának ezt az új otthonát. De­cember 21-től kezdve megkezdődött a második kapcsolat, a filmszínház a kultúrforradalom egyik műhelyévé vált és az ott meginduló kulturális munka segíti azóta az ötéves terv végrehajtását. Mint a kultúrforradalom minden mű­helyében, ott is megkezdődött a tanító és nevelő munka, tanítják és nevelik a magyar és a szovjet filmek Sztálin­város ifjú építőit. Pihenés és szórakozás helye az új film­színház Sztálinváros dolgozói számára, szellemi felüdülést nyújtó kulturális értékek forrása és egyben a békéért folyó harc új fegyvere, amely napról napra még erősebbé, még harcosabbá edzi a béke ottani katonáit.
Az építés építőket teremt, ami tegnap épült, az ma már épít, ami ma épül, holnap épít.
(…)
A sztálinvárosi Dózsa György moziban az első fény­sugár a nagy Sztálin alakját vetítette a vászonra, az ő tanítása, a Szovjetunió mindenben élenjáró ragyogó pél­dája segít abban, hogy jól induljon a munka a kultúrforradalom minden új műhelyében.

SZEMELVÉNYEK A MOZI TÖRTÉNETÉBŐL – MOZIHÉT CIKKSOROZAT

 

Weiner Tibor – A városépítés módszere