Fejér Megyei Hírlap – 2004. június 2.
Móder: Vissza a jövőbe
Az Intercisa Múzeum parádés kiállítása kötelező gyakorlat
Dunaújváros (boda) – Rég éreztem magam annyira jól egy kiállításon, mint az Intercisa Múzeum mostani tárlatán. Ha mindehhez még azt is hozzáteszem, hogy Móder Rezső alkotásai között jártam, ismerőseim alighanem azt gondolhatják: rövid kimenőt kaptam a sárga házból.
A Csendélet is 1970-ben került vászonra: egy asztalon kancsó, poharak, gyufa
Pedig csupán arról van szó, hogy valakinek jött egy kitűnő ötlete: ideje lenne végre megmutatni a nagyközönségnek, Móder Rezső nem csupán arra képes, hogy kerekeken csikorgó vas szörnyetegeken huszonhatodik századi, hétdimenziós, fantáziadús című zeneműveket kalapáljon el kottatartót kirakva, munkáskesztyűben; továbbá hogy Munkácsy-díját sem snóblin nyerte, vagy azért kapta, mert elég kitartóan ismételgette, hogy ő művész.
Mert Móder Rezső művész. Ha valakiben az elmúlt – mondjuk – húsz évben netán kétségek merültek volna fel ez irányban, töltsön el egy értékes félórát a múzeumban, ahol Móder hetvenes években készült munkái láthatók.
Kiadom magam: ha végre megnyerem a lottón a főnyereményt, az első teendőim között lesz, hogy hű Aston Martinomon leugrok Móder zenélő szoborparkjába, és megpróbálok vele megalkudni a Téli utcarészlet című képe tárgyában. 1970-ben készült a kép, ha Rezsőnk ma egy ilyesfajta művet látna -mástól -, szerintem megvetően felkacag: lenyűgözően hangulatos munka. A Csendélet ugyancsak 1970-ben került vászonra: egy asztalon kancsó, poharak, gyufa – sehol egy repülő fésű, egy árva fogaskerék: ha a téli képet sikerül megvennem, erre is teszek egy ajánlatot.
És jönnek sorra a fantasztikusan jó munkák: a Kerékpárral a rácalmási Dunán enyhe É. T. beütéssel – már ami a földről elemelkedő bicajokat illeti – :fontos, hogy 1975-öt írunk, Spielberg diplomázni készül legfeljebb. Vagy az 1974-es Kísértés: a szende szűz mellett az elmosódó, amorf kísértő, maga az ördög – kiváló kompozíció és megformálás. Nagyszerű portrék: Öregapám, Édesanyám; családi történetek – A nagy látogatás öregapámnál, melynek egész története szépen kiolvasható a képen látható egyetlen mozzanatból.
Remekül felfejthető, mikor és hogyan kezdett elege lenni Móder Rezsőnek abból, hogy úgy tartsák nyilván: kiválóan ismeri a mesterséget, ügyes kezű, jó szemű alkotó. Az 1975-ös Kikötői öböl című képen már látszik, hogy keresgéli azt az utat, ami csak rá lesz-lehet jellemző, az 1976-os Pipafüst alatt még több ilyesfajta jelet tartalmaz. A Labda a játszótéren (1978) már csak formákkal, szegmensekben jelzi azt, ami korábban szépen kidolgozott megoldásokban jelentkezett, a Tisztelet Sztálinváros építőinek (1980) pedig tematikájában és formavilágában is az átvezető kapocs – a hetvenes évek szépsége a múlté, jön a Móder-techno, a vas és acél művészeti birodalma, és az azóta védjeggyé lett jelképek, aztán felfedezzük Módert, a modernt, akiből neves művész lesz.
Grafikák, festmények, mókás objektek szerepelnek a tárlaton
Általában mókásak a kiállított objektek is: például a Városalapító család (1975) – a papa egy méretes kotyogó, a mama kávéfőző, középen pedig a kisüveg kiöntő – jól láthatóan fiúcska. Jó pár könyv is része lett a szintén a hetvenes években készült tárgyegyütteseknek: kedvencem A tékozló fiú visszatérése (1974): egy kék villanykörte simul szelíden egy kisizzóhoz – egyszerűen csak szép.
És feltétlenül meg kell említenem a vázlatokat, karcokat, toll- és ceruzarajzokat – több tucat remeket. Mesteri kréta-aktok, az embert, a lelket feltáró portrék, tanulmányok, lovakról, emberekről. Különösen megejtő az az empátia és művészi finomság, amivel Móder az öregség témájához közelít: az Öregség I. című kollázs mélyre mutató szerkezetével Barcsayt idézi meg, de még izgalmasabb, ha szabad ilyet mondani egyáltalán – érdemes megmerülni benne.
“Nagy művész vagy, Rezső! Alkoss még!” – kéri a vendégkönyvben valaki, s ennél jobb zárszó aligha jöhetne. Nagy művész vagy, Rezső – bár nekem egy kisebb is elég lett volna – ilyen nagyszerű képekkel…
Fotók: Vohlmann György
