HETÉNYI ISTVÁN
BARSI DÉNES ÉLETE
Fodor Sándor Barsi Dénes bronz mellszobra az MMK bejárata mellett
/elhelyezve: 1990
(Barsi) Harcsa Dénes 1905. július 7-én született Jókán (az akkori Pozsony megyében). Nagyapja földművelő, apját – az író szavait idézve – “a földnélküliség csendőrtisztté züllesztette föl”. Anyját korán elvesztette, mostohaanyja viselkedése, durva magatartása jelentette számára a gyermekkor legnagyobb élményét. Gyakran – főleg a nyári szünetben – elcsavargott, s inkább elviselte a nélkülözést, az éhséget, mint a mostoha környezetet.
A Harcsa család sem találta magát igazán otthon sehol sem, Namesto, Ráckeve, Nagykáta és Vajdahunyad után végül Debrecenben tartózkodott huzamosabb ideig. Debrecen jelentős állomás (Barsi) Harcsa Dénes életében: még tízéves sincs, amikor az iskolai ünnepélyen saját versét elszavalja. Jól tanul, s tanítójának rábeszélésére a szülei beíratják a helyi református gimnáziumba.
A gimnáziumban is jól tanul, de osztálytársai kopott ruházata miatt lenézik. Az otthontalanság mégsem keseríti el, egyik alapélményére így emlékezik vissza: “13-14 éves koromban Marx A tőke című művét olvasgattam, a Kommunista Kiáltványt pedig teljes egészében magamévá tettem.” A Magyar Tanácsköztársaság idején megjelent kiadványokat, röplapokat, felhívásokat megismerve, teljes szívvel a forradalom oldalára állt.
A munkáshatalom leverése után megőrizte, sőt, terjesztette a tiltott röpiratokat, amelyek kézről kézre jártak a diákok körében. Mivel az illegális tevékenységre fény derült, Harcsa Dénesnek el kellett hagynia a gimnáziumot. Igazgatója emberségesen távolította el: kizárás helyett átirányította a tanítóképzőbe a jól tanuló, tehetséges diákot.
Mire a tanítói oklevelet átvehette, családja szétesett. Első munkahelye Körösszegapáti, itt három évig volt kántortanító. Azért csak ennyi ideig, mert szembekerült a község vezetőivel és a pappal, s a következmény: tanítói tevékenységét tanyán kell folytatnia. Új munkahelye a dobaipusztai iskola. Öt osztály, száznál több gyerek – egy tanteremben. Itt a tanya földesurának szóvá teszi az elhanyagolt gyerekek nyomorúságát, és segítséget kér számukra. Segítséget nem kapott, csak kiutasítást. Dobaipuszta azonban mást is jelentet Harcsa Dénes számára: itt ismerkedett meg Sinka Istvánnal, a “fekete bojtár”-ként emlegetett költővel. Ezt a barátságot egészíti ki és mélyíti el a Biharugrán élő Szabó Pállal való megismerkedés.
A barátság elmélyítésének egyik eszköze, megnyilvánulási formája: az írás, a közös cél. Harcsa Dénesnek egyre több cikke jelenik meg a különböző folyóiratokban: Barsi Dénes aláírással. Komádi és vidéke című hetilapban gyakran olvasható az ő aláírása mellett Sinka István és az akkor már országos hírű Szabó Pál neve is. Elsősorban a paraszti világ egyre mélyülő válságára hívták fel a figyelmet. Ez nem tetszett a vármegye urainak, s a lap további megjelenését nem engedélyezték.
A bihari triász azonban nem adta fel a harcot, közös akarattal elhatározták: folyóiratot indítanak. Az indításhoz szükséges összeget Váry Rózsa hozományra összegyűjtött 8 ezer pengője biztosította. Az irodalmi, kritikai és társadalomtudományi folyóirat 1935 októberében jelen meg. A bevezető cikket Barsi Dénes írta, ebben olvasható a következő részlet: “A magyar írás nagy szintézisén át akarjuk a szemek tág horizontú ráirányítását a végzetes magyarság összes meztelen problémáira, ezért választottuk címül az első bátran, megdöbbenten, modernül látó magyarnak, Széchenyinek igéjét: KELET NÉPE.
És azért, mert Keletről indultunk, ahol legvígasztalanabbul áll és tesped a magyar élet: az anyagban és lélekben sivatagos Tiszántúlról.
Bátorságot, lendületet, lelket: életet akarunk.”
Barsi Dénes író, újságíró hagyatékából származó tárgyak – Intercisa Múzeum
Barsi Dénes élete gazdagabbá vált: 1936-ban házasságot kötött Váry Rózsa tanítónővel. S amíg a hozomány összegéből tartott, megjelenhetett a Kelet Népe. A nyomasztó pénzügyi gondoktól csak úgy tud megszabadulni a szerkesztőség, ha átadja a folyóiratot a Kisgazdapártnak. Kezdetben Féja Géza szerkesztette Budapesten, később a jobboldali nézeteket valló Eckhardt Tibor neve is felkerült a címlapra, ettől kezdve Barsi Dénes kivált a szerkesztőségből. A Kelet Népének népszerűsége akkor a legnagyobb, amikor Móricz Zsigmond szerkeszti 1940-től 1942-ig.
A folyóirat elvesztése nem töri meg Barsi Dénest: kitartó szorgalommal ír, de első regényei – Uratlan katlan, Gubancosok – nem jelenhetnek meg. Elbocsátják állásából, s 1939-ben családjával Budapestre költözik. Cikkeket publikál a Magyar Életben és a Magyar Útban. A negyvenes évek elején az író élete kedvező fordulatot vesz: 1941-ben megjelenik a Bolondgomba és a Császármalom titka című regénye, egy évvel később pedig a Mezei füst. Ezt követően elkezdte írni A Jehova tanúja című, mindmáig a legnagyobb hatású regényét, közben még a filmforgatókönyv írásával is foglalkozott. 1943-ban És a vakok látnak című forgatókönyvét megfilmesítették, de 1944-ben – háborúellenessége miatt – a németek betiltották.
A háború szorításaiból kiszabadulva Barsi Dénes újult erővel látott munkához. Megbízzák azzal, hogy szerkessze a Parasztszövetség lapját, a Magyar Parasztéletet. A szerkesztői munkán kívül polemikus cikkeket ír, elsősorban a parasztság életéről.
Amikor Kovács Bélát, a Kisgazdapárt főtitkárát “köztársaságellenes összeesküvés” vádjával letartóztatják, Barsi Dénest is bíróság elé állítják, és koholt vádak alapján elítélik.
Miközben börtönbüntetését tölti, felesége és két gyermeke Komádiba költözik. Kiszabadulása után ide tér vissza Barsi Dénes is. Írásai nem jelenhetnek meg, még az iskolában sem taníthat. Kenyérkereső foglalkozása a kubikos munka. Életének ez a szakasza 1956-ban ér véget, amikor is rehabilitálták, s visszatérhetett az irodalmi életbe. Ekkor jelenhetett meg A Jehova tanúja, és ekkor jelentek meg azok az írások is, amelyek az átalakuló falu életéről adtak hiteles képet.
Ilyen előzmények után került a Barsi család – Tapolczai Jenő kérésére, Darvas József javaslatára – Dunaújvárosba, 1960 őszén. 1961-ben adták ki a Lázgörbe című regényét, amelyért József Attila-díjat kapott. Egy évvel később jelenik meg az Eltűnik a vajdakincs című ifjúsági regénye. Első könyve, ami Dunaújváros hőskoráról szól, a Sorsváltás.
Megjelentetik novelláskötetét is (Sötétségből világosságba). Parázs a hamuban című regényének a megjelenését már nem érhette meg, 1968. január 5-én meghalt.
Megjelent: Fejér Megyei Szemle, 1987/2
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
