Ludas Matyi – 1952. július 2.
Mindent határidő előtt
A sztálinvárosi Tűzállótéglagyár építkezését 1951 december elején kezdte meg egy aránylag kicsiny, de kiváló szakmai tapasztalatokkal rendelkező lelkes rohamcsapat, amelynek majdnem valamennyi tagja már a városépítésnél bebizonyította rátermettségét. Tehát nem véletlen az, hogy a pontos határidőre beütemezett Tűzállótéglagyár építkezését erre a többszörösen kitüntetett, harcos rohamcsapatra bízták. Így van ez jól – mondották azok, akik már évek óta ismerték ezeket a mosolygósarcú, napbarnította gyárépítőket. Így van ez jól – mondom én, aki valójában csak most ismerkedem velük. Ha ez az építőbrigád egy beépítendő területre leteszi a szerszámládáit, ott fű többé nem nő. Ezzel szemben a falak nőnek olyan rohamos tempóban, hogy ottlétünk alkalmával libánk is csak repülve tudta követni ezt a tempót. Ennélfogva tehát nem véletlen az sem, hogy a Tűzállótéglagyár építkezése a többi építkezéssel versenyre kelve, mint élüzem, jó pár épülethosszal vezet.
Nincs munka, amit a Matola-briqád határidő előtt ne teljesítene. Képünk azt a pillanatot ábrázolja, amikor a Matola-briqád éppen ujjongva üdvözöl egy határidő-teljesítést.
Alig hat hónapos még ez a csupaszfalú gyárcsecsemő, de rohamos fejlődéséből arra lehet következtetni, hogy a sok kitűnő bábától dédelgetett, majdan tűzálló téglát okádó gyárgyerek különböző nagykohók legnagyobb örömére, jóval a beígért határidő előtt járni fog.
A kubikosokat is illik megdicsérni. Turi elvtárs olyan jól kubikol, hogy már sztahanovista, Demeter elvtársnő is majdnem olyan jól, mert már jelölt, s a hajdan rosszcsont Morócz-gyerekről is látszik, hogy jó nyomokban halad – s nem vitás, hogy sztahanovista lesz ő is.
Az épülő gyár hatalmas alapméreteiből máris arra lehet következtetni, hogy nemcsak a Sztálinvárosi, hanem az ország valamennyi kohója és olvasztókemencéje rövid idő múlva bőségesen el lesz látva az olvadó vas és acél hőfokával vígan dacoló tűzálló téglával.
Mint a vihar jelenik meg Felhősi főépítésvezető elvtárs azokon a munkahelyeken, ahol valami baj van a – tégla körül.
A gyárépítés különböző munkálatait nagyrészben Tóth elvtárs, kisrészben Felhősi Ferenc elvtárs vezetésével bukdácsoltuk végig. Meg kell mondanom, hogy Felhősi elvtárs, aki többek között a szakma legjobb építésvezetője, a legrosszabb idegenvezetőnek bizonyult.
– Miért vagy olyan büszke, tapsifüles?
Nyuszi: Na hallod, a Lénárd druszámat Kis Tapsinak becézik, mert ő gyorsabb a munkában, mint én a futásban.
– Mit hegedülsz olyan buzgón, kis tücsök?
– Egy szép nótát húzok a naqy Tücsök komának a sok jó vakolásért.
TRAKTOR: Miért mérgelődik, Tevén elvtársnő, hiszen a szerelő doktor azt mondja, hogy egy félóra múlva munkába állhatok.
TEVAN: Hogyne mérgelődnék, amikor tegnap is ugyanezt mondta.
Tudniillik bokros teendői miatt lépten-nyomon malterban hagyta az embert… Felhősi elvtárs hűtlen elhagyásait eleinte nem vettük vajmi komolyan. De a tizedik, vagy mit tudom én, a huszadik hopponmaradásnál már megállapítottuk, hogy nem is olyan egyszerű dolog a szakma legjobb építésvezetőjének lenni. Azt persze mondanom sem kell, hogy nekünk már az első hopponmaradásnál illett volna tudnunk, hogy egy ilyen hatalmas építkezés vezetőjének egyéb dolga is akad, mint az, hogy a Ludas Matyi színvonalának megfelelő, időtálló vicces történetekkel tömje meg tarsolyunkat.
Bemutatjuk Hirsch nénit, a betonkertészt, amint kedvenc betonoszlopait locsolgatja
Ezt most már tudjuk, sőt mást is tudunk. Például azt, hogy a Matola-vezette “Partizán”-brigád két esztendő óta állandóan 200 százalékos átlaggal teljesíti a mindenkori vállalásait. Tudjuk továbbá azt is, hogyha bármely brigád bármelyik tagjától megkérdezik, hogy ki a brigád legkiválóbb tagja, akkor valamennyi egy másikra kacsint. Viszont ha azt kérdezik, hogy a sok kiváló között ki a gyengébbecske, mind magára mutat.
Kovács bácsit, a hetven éves sztahanovista vasbetonszerelőt pincétől a padlásig mindenütt ott találtuk. Már-már azt hittük, hogy több Kovács bácsija van az építkezésnek, pedig sajnos, csak egy van belőle.
Ha nem volnának valamennyien felnőtt gyerekek, és nem mosolyogna valamennyi a bajsza felett vagy a kontya alatt, azt hinném: játszótéren vagyunk. Mert olyan könnyedén és vidáman ég a kezük alatt a munka, hogy az ember szinte kedvet kap arra, hogy azt a tizenöttonnás előregyártott betonoszlopot, ami hamarosan a nyersanyagtároló egyik bordája lesz, csak úgy könnyedén átölelve, a helyére állítsa. Pedig ezt a Matola-brigád kiváló tagjai is csak a “bikaemelő” segítségével tudják nap mint nap a helyére billenteni.
Ezekre a mosolygósképű gyártókra hárult az a megtisztelő feladat, hogy a Tűzállótéglagyárat határidő szerint október végére tető alá hozzák. De ha figyelembe vesszük, hogy eddig minden munkát jóval a határidő előtt emésztettek meg, és hozzátesszük még azt, amit félfüllel hallottunk, akkor… de ezt már csak dűlt betűkkel merem leírni: augusztus 20-án dupla ünnepe lesz a Tűzállótéglagyár dolgozóinak.
Makk párttitkár elvtárs este a szálláshelyen igaz meséket mond lefekvés előtt. Azt meséli el, hogy másnap mit kell csinálni, hogy még jobban menjen a munka. Nem is mesék ezek hát, és nem is csoda, hogy másnap valóban még jobban megy a munka.
Bernáth Ede
Üzembehelyezték a Tűzállótéglagyárat
Ilyen lesz a sztálinvárosi Tűzállótéglagyár
