A Hírlap – 1990. szeptember 28.
“Jobb lett, mint gondoltam”
Emlékmű magunknak
“Ennek a városnak végre reménye van arra, hogy leszámolhasson saját múltjával. Hogy elhitesse, elhihesse, hogy ami volt, elmúlt. Mindennek a szimbóluma, nagyon fontos első lépése ez az emlékmű, amely tartalmi mondanivalóján túl a XX. század végének egyik jelentős alkotása.”
Szöllősy Enikő szobrászművész a Képző- és Iparművészet! Lektorátus szakértőjeként fogalmazta meg a fenti gondolatokat, Palotás József szobrászművész 1848-as forradalom és 1849-es szabadságharc pentelei nemzetőreinek emléket állító alkotásáról.
A mű kész. Felállították. A régi temető melletti domboldalon azonban még folyik a munka. A terep egyenetlen, a növényzet elvadult, és még szerelési munkálatok is hátravannak az ünnepélyes avatásig.
Mindezek azonban apróságok, ahhoz képest, hogy egyáltalán elkészülhetett a közel tízmillió forintos eszmei értékű alkotás. A kompozíció múltunk, jelenünk, összefogásunk jelképe.
Nem szeretem az emlékműveket, mert mindig “valakik” állítják saját maguk megörökítésére. Még akkor is, ha valami szép, a történelmi homályba vagy az “örök világosságba” vesző eszmét, eseményt, esetleg személyt választanak szimbólumként. Nincs ebben semmi különös; és a történelem, valamikor ugyan késve, de mindig igazságot szolgáltat. Így az önös érdekkel létrejövő művek előbb-utóbb a “jól megérdemelt” helyükre kerülnek.
Közös érdekünk eredményeképpen jött létre azonban a mi emlékművünk. Igazságtevő szándék emeli, hiszen a közel kétszáz pentelei nemzetőr szabadságharcunknak és nemzetünk felemelkedési kísérletének a jelképe is. 1945 óta nem állítottak emlékművet, szobrot e kornak, hőseinek tisztelegve. És most… Soha nem volt még ilyen aktuális az emlékezés. Az az emlékezés, amely némi hitet és talán (ön)bizalmat is adhat, hogy egyszer, előbb-utóbb, talán most végre sikerülhet az, amelyért zászlót bontottak őseink 1848-ban.
Felállítottuk az emlékművet. Közel ötmillió forintos költség – részben közadakozásból, részben tanácsi költségvetésből, részben önkéntes munkára átváltásból, de összejött. Nem vált a “nemek” martalékává a szándék, a nemes terv. Vállalatok, intézmények, magánszemélyek ajánlkoztak, hogy részt vállalnak a terhekből. És az alkotás a szakértők és laikusok véleménye szerint is, felülmúl minden várakozást. A zsűri “ítélete” szerint Palotás József kiválóan ötvözte a ma művészének látásmódját a nagyközönség ízlésével. Kapocs a kettő között az az érzés, amelyet mindannyiunkban a forradalom idéz. A kompozíció elemei különbözőképpen értelmezhetők. A nyolc méter magas süttői mészkő kapuíve kiben a felhőket, kiben a babérkoszorú ágának a képét idézi fel. A jelképes síremlékek gránitbetétjein a koronás és a Kossuth-címer, a folyamatosság állandóságára figyelmeztet, és a kegyeletre. A kokárdacsobogó és a kőpad meghittséggel, bensőséges tartalommal teli.
“Tökéletesen illeszkedik az alkotás a környezethez. Nemcsak illusztrálja azt, önálló jelentést is hordoz” – állítja a szakértők jelentése.
– Jobb lett, mint gondoltam – mondja Palotás József, az alkotó. – Azért néhány apró finomítást ma már másképp csinálnék meg. Hatalmas lehetőséget kaptam, vonzott a téma, az eszme.
A zsűri véleménye szerint Palotás József nemcsak a nemzetőrök, nemcsak a szabadságharc, nemcsak a város, hanem saját maga “emlékművét” is megalkotta, ő azonban visszautasítja a dicshimnuszokat, szerinte csak lehetőséget kapott, de ez a Pentele Baráti Kör és az adományozók segítsége nélkül nem válhatott volna alkotássá.
Az emlékmű ünnepélyes avatóünnepsége október 6-án 9 órakor lesz a kormány képviselőinek, az ökumenikus egyházak vezetőinek, az emlékmű védnökeinek és városunk lakóinak a részvételével.
Emlékmű télen /fotó: Fabó Ferenc
Fejér Megyei Hírlap – 1990. október 8.
A hazaszeretet emlékműve
Tavaly mintegy két-háromszáz főnyi hallgatóság vett részt az akkor még ellenzéki szervezeteknek tekintett pártok “alternatív” március 15-i ünnepségén Dunaújvárosban, a régi kistemető kápolnájánál. Egy év múlva ugyanott, ugyanabból az alkalomból már mintegy kétszer ennyien voltak tanúi a leendő 1848-49-es emlékmű alapkőletételének. Alig több mint fél évvel később, október 6-án, szombaton pedig 2-3 ezer fős tömeg várta az emlékhely felavatását…
Annak az emlékműnek az avatását, amelyet – a fővédnök, Varga Lajos tanácselnök szerint – nagyon sokan és nagyon régóta várnak, mert nem csak a tanács, a Pentele Baráti Kör, a város Intézményei és vállalatai, de polgárai is szívügyüknek tekintettek, s amely – a bíráló bizottság szerint – nemcsak történelmi mementóként, de műalkotásként is méltó kegyhely.
Reggel a kormányőrség felsorakozott díszszázada és katonazenekar fogadta az érkezőket. Kilenc óra előtt néhány perccel történelmi zászlók felvonulásával kezdődött az ünnepség, majd Raffay Ernő, honvédelmi minisztériumi államtitkárt fogadták a katonák. A Himnusz, valamint a Pentele Baráti Kör és a tanács képviselőinek avatóbeszéde után az államtitkár lépett a mikrofonhoz. Elmondta, hogy az elmúlt nyáron több tíz emlékmű avatásán vett részt az ország legkülönbözőbb pontjain, melyek zömmel az I. és II. világháború mementói. Meglepő volt számára, amikor a honvédelmi minisztériumot egy 1848-49-es emlékmű avatási meghívójával kereste fel a Pentelei Baráti Kör. Ennek nyilván az lehet az oka – mondta az államtitkár -, hogy az akkor meghirdetett eszmék, ma, 1990-ben is megvalósulatlan kívánalmak. Raffay Ernő szerint a dunapenteleiek (következetesen használta ezt a megnevezést) emlékműve, a hazaszeretet emlékműve, mely fogalom – az ő meghatározása szerint – a határokon belül élő emberek közötti megértést, érdekeik keresését és felismerését jelenti. Az új helyhatóságok létrejötte előtt a lehető legnagyszerűbb tett az emlékmű felállítása, mert ezeknek a szervezeteknek – és az országnak – a működése akkor lesz harmonikus, ha hazafias szellemiség vezérli…
Palotás József szobrászművész és Fáskerti István kőszobrász alkotását ezután ökumenikus istentisztelet keretében a Székesfehérvári Katolikus Egyházmegye, a Dunamelléki Református Egyházmegye és a Budai Görögkeleti-Szerb Egyházmegyei Hatóság képviselői avatták fel, majd Koncz Gábor szavalta el Tompa Mihály A Gólyához című versét. Az ünnepség az emlékmű megkoszorúzásával és katonai díszelgéssel ért véget.
– mi –
Már tavaly sem ünnepelhettünk a hagyományos módon.
1848-as emlékmű 2020. március 15-én
Felhasznált kép:
Dunaújváros képekben /2001
