Dunaújvárosi képek
I.
Tengeri között született,
mint Kukorica János.
Magukhoz vették a húszévesek,
közöttük nőtt, nevelkedett.
Legyen a szívük áldott.
II.
Akár az acél, erős ez a város,
s mint te meg én, olyan fiatal.
Hű szeretőként simul derekához
becézni szerelmét a folyam.
III.
Még egyet kellene lépned,
hogy az árnyék egészen eltakarjon,
de én meg a házak tágas tereket hagyunk
a napnak a parton.
IV.
Akár egy hatalmas néger asszony,
feltűzi sűrű korom-kontyát
a vasgyár,
s kemény fekete férfiakkal
mulat a tiszta holdnál.
V.
Az építők mind kommunisták,
tagkönyvükben házak a lapok,
S a naponta lerótt hűség
s kötelesség
bélyegei az ablakok.
VI.
Egy karcsú kémény árbocán kúszva fel,
megleng a hajnal piros zászlaja.
S mint egymás mellett elúszó hajók
hangos füttyel köszönti egymást
a nappal s az éjszaka.
László Ernő
Megjelent: Szabad Föld – 1963. december 22.
