Fejér Megyei Hírlap – 1998. október 31.

DUNAPENTELE 1956

Viszonylagos nyugalom jellemezte október 28-át követően a várost. Elhallgattak a fegyverek, a forradalom sodrában létrejött testületek a Nagy Imre-kormány programja alapján megkezdték az élet normalizálását.


1956 – A magyar dráma – VII. – október 29.

Dunapentelén a hatalmat az ideiglenes munkástanács gyakorolta. Október 30-án arra adott utasítást, hogy a gyárrészlegek a lehető legrövidebb időn belül válasszák meg munkástanácsaikat, majd azok küldötteiből a közeli jövőben megalakul a Dunai Vasmű Központi Munkástanácsa. Az ideiglenes munkástanács intézkedett a nemzetőrség megszervezéséről is. A testület felügyelte az AVH helyi állományának leszerelését, a fegyverek leadását.
Változások bontakoztak ki a 142. honi légvédelmi tüzérezrednél is. Megszűnt a parancsnokság szembenállása a forradalmárokkal, s az ezred személyi állománya – főleg a sorállomány – mind határozottabban a katonai forradalmi tanács megalakítását követelte. A parancsnokság állt a szervezőmunka élére, 10 tiszt vezetésével megalakult a tüzérezred forradalmi testülete, amelyben helyet kapott Nagyéri Károly százados, ezredparancsnok és Papp Vendel százados ezredtörzsfőnök is. A Dunai Vasmű Központi Munkástanácsához Boros István főhadnagyot, Sztanó századost és Takács őrvezetőt delegálták.


1956 – A magyar dráma – VIII. – október 30.

Az élet normalizálását, a mindennapok rendjének helyreállítását az is bizonyította, hogy az ideiglenes munkástanács feloldotta az október 25-én meghirdetett sztrájkot. A Kiskereskedelmi Vállalat helyi vezetői tudatták: nincs hiány alapvető élelmiszerekből, az élelmiszer- és iparcikküzletek, a vendéglátóipari egységek ismét kinyitnak. A kórház munkáját, ahol több mint 20 súlyos sebesültet kezeltek, nemcsak a helybeliek, de a környék lakosai is figyelemmel kísérték. Mezőfalváról egy vagon élelmiszer érkezett a kórházba. Az élelmiszer-küldeményt az igazgatóság a Fővárosi János Kórházba irányította, ugyanis a dunapentelei egészségügyi intézmény ellátása biztosított volt. A helyi lakosság együttérzése abban mutatkozott meg, hogy mind többen jelentkeztek önkéntes véradásra.


1956 – A magyar dráma – IX. – október 31.

A helyi közigazgatás átvétele, forradalmi tartalmú átszervezése érdekében is határozott előkészületek történtek. A központi munkástanáccsal azonos napon, október 31-én a városi tanács épületének nagytermében megalakult a nemzeti bizottság. A Dunapentelei Igazság című lap a testület létrejöttéről az alábbiakban számolt be: “Dunapentelén 1956. október 31-én a dolgozó nép minden rétegéből, a munkástanácsok, az óvárosi földművesek, a forradalmi munkás- és diákifjúság és a forradalmi értelmiség küldötteiből megalakult Dunapentele Város Nemzeti Bizottsága, és Dunapentele egész területén (…) átvette a teljes főhatalmat”. Nem csak a közigazgatással összefüggő feladatok tartoztak hatáskörébe, hanem az igazságügyi szervek, az intézetek és intézmények, munkástanácsok és a fegyveres erők felett is felügyeletet gyakorolt.

A nemzeti bizottság 98 tagból állt, a testület tagjai sorából intézőbizottságot hoztak létre, amelynek elnökévé Pados István technikumi tanárt választották meg. Az első elnökhelyettes feladatkörét Boros István főhadnagy látta el, a második elnökhelyettes tisztségét Cihó Pál, a titkári munkakört Erdei István töltötte be. Az intézőbizottság tagjai: Lénárd József, Nagy István, Major Imre, Tamás Sándor, Sütő Gyula, Balogh József, Szegvári Andor, Komondi Lajos, Horváth Pál, Izinger Gyula, Gyulai József, Dobosi László és dr. Végh Géza. Póttagok: Sándor András, Németh István, Cs. Farkas György, Szabári Ferenc és Sebestyén István.
A 7 pontban összegzett programjuk nem lépte túl az országosan elterjedt követeléseket, nevezetesen: a szovjet csapatok 30 napon belül hagyják el az ország területét, a kormány azonnal mondja fel a varsói paktumot és jelentse be Magyarország semlegességét. A további követelések az ENSZ hazánkkal kapcsolatos feladataira utalt, arra, hogy a világszervezet főtitkára mihamarabb látogasson Magyarországra, s a szervezet tűzze napirendre a szovjet fegyveres erők hazánk belügyeibe történő beavatkozásának ügyét. A belpolitikát illetően általános, titkos és szabad választásokat sürgettek, továbbá az AVH tagjainak haladéktalan leszerelését és azok megbüntetését, akik népellenes bűncselekményeket követtek el. A helyi sajátosságokat illetően csupán egy határozott követelést fogalmaztak meg, amelyben arra utaltak, hogy a nemzeti bizottság egyetért a munkástanácsok meghirdette sztrájkkal, de a szolgáltató jellegű vállalatok és az erőmű dolgozói továbbra is folytassák munkájukat.
Amíg a testületek követelései zömében kül- és belpolitikai kérdésekkel foglalkoztak, addig a lakossághoz intézett felhívás a helyi teendőket taglalta.

  1. Felkérjük Dunapentele lakosságát, hogy a kivonuló szovjet csapatokkal szemben tartózkodjon mindennemű provokatív cselekménytől, és hazája érdekében őrizze meg teljes nyugalmát.
  2. A Dunapentelei Nemzeti Bizottság a Dunántúli Nemzeti Tanáccsal egyetértésben november 1-jét ünnepnapnak nyilvánítja.
  3. A nemzeti bizottság utasította a helyi igazságügyi szerveket, hogy november hó 1-jén a Dunapentele szomszédságában lévő rabgazdaságokban vizsgálja felül valamennyi elítélt ügyét és a közönséges bűncselekményekért elítéltek kivételével minden politikai és egyéb, ártatlanul elítélt foglyot bocsássanak szabadon.
  4. A nemzeti bizottság a dunapentelei hősi halált halt szabadságharcosokat november 2- án du. 2 órakor az óvárosi temetőben kijelölt díszsírhelyre katonai gyászpompával helyezi örök nyugalomra.
  5. A nemzeti bizottság felkéri Dunapentele lakosságát, hogy munkáját minden esetben támogassa.
  6. A nemzeti bizottság székhelye a volt városi tanács épülete, új néven városháza.

A nemzeti bizottság megalakulását követően átvette a köz- igazgatás irányítását, egyik első intézkedése a tanácsi vezetők elbocsátása volt. Felmentették tisztségéből Tapolczai Jenő tanácselnököt, Takács Imre tanácselnök-helyettest és Illyés József v.b. titkárt. A nevezettek közül Tapolczai Jenő és Illyés József Budapestre távozott.
Október 31-én a különböző üzemekben, gyárrészlegekben létrejött munkástanácsok küldötteiből megalakult a Dunai Vasmű Központi Munkástanácsa is, amelynek elnökévé Jäger Tamást választották, s az igazgatótanácsban foglalt helyet a három alelnök: Takács Sándor, Guba Mihály, Szalai László és a testület 12 tagja: Bencs János, Kovács Dénes, Proda Jenő, Bolvári József, Szerencse József, Nagy Imre, Hegedűs János, Krieger Lajos, Bálint Jenő, Kozma József, Sándorfi Elemér és Hentschel Róbert. A forradalom és szabadságharc dunapentelei történetében október utolsó napja fordulópontot jelentett. Megalakultak a forradalmi, a nép- és munkáshatalmi testületek, a nemzeti bizottság, a központi munkástanács, s a városban állomásozó tüzérezred is megalakította – jóllehet csak a tisztek részvételével – a forradalmi katonai tanácsot. A feloszlott DISZ-szervezet helyébe a forradalmi ifjúsági bizottság lépett. November 2-án lapjuk – a Dunapentelei Ifjú Forradalmár – is megjelent.

Arra ösztönözték az ifjúmunkásokat, hogy új szervezeteket hozzanak létre, a diákokat pedig a forradalmi diákbizottságok megalakítására szólították fel. “Nagy feladataink vannak – fogalmaztak felhívásukban – a rend fenntartásában, a magyar nép szabadságküzdelmének fegyelmezett segítésében, a munkástanácsok munkájának támogatásában.”


1956 – A magyar dráma – X. – november 1.

Egységbe tömörült az értelmiség – elsősorban azok, akik a forradalmat megelőző hónapokban a budapesti Petőfi kör mintájára létrehozták a Fáklya klubot. Megalakították a Dunapentelei Forradalmi Értelmiség Önkéntes Előkészítő Bizottságát.
A nemzeti bizottság határozata értelmében letartóztatták Nagyéri Károly századost, a tüzérezred parancsnokát. Őt tették felelőssé az október 25-i és 27-i véres, drámai eseményekért. Ugyancsak letartóztatták Herke József főhadnagyot és az ÁVH még el nem menekült, városban tartózkodó tisztjeit is. A letartóztatásokat a nemzeti bizottság által katonai főparancsnokká kinevezett Izinger Gyula főhadnagy és a testület mellé rendelt elhárító szerv tagjai teljesítették. Október 31-én megkezdődött a tüzérlaktanyában a nemzetőrök felfegyverzése. Izinger katonai parancsnok a baracsi légvédelmi tűzrendszerbe beosztott első üteget a vasmű keleti területére rendelte. November 1-jén a tüzérezred 3. ütegét a technikum területére helyezte át, a 2. üteg pedig a perkátai útkereszteződésnél és a város északi peremén foglalta el állásait. Ugyanide irányította az 5. ütegből a könnyűlövegeket is.
Szétzilálódott az MDP és a városi tanács vezetése, az AVH helyi egysége is elveszítette politikai és fegyveres hatalmát. Megteremtődtek a békés viszonyok alapfeltételei, úgy tűnt, hogy a nemzeti bizottság rendezheti a város belső viszonyait is.

folytatás hamarosan!

Dr. Erdős Ferenc


1956-ról 1989-ben – Kiss S. Anna és Munkácsi Imre cikksorozata
a Dunaújvárosi Hírlapban

Dunaujvaros