Népszabadság – 1997. szeptember 3.
Megoldás a szükségletekre
Nagy Tamás dunaújvárosi evangélikus temploma
Vajon mit szólna Weiner Tibor, Sztálinváros egykori megálmodója azokhoz a változásokhoz, amelyek a mai Dunaújvárosban egyre-másra történnek? Mit mondana, ha látná, hogy az ötvenes évek szocialista városai – Várpalota, Kazincbarcika, Tatabánya stb. – között is a legszocialistább öntudatos lakossága a kereszténység rituális térfoglalásával igyekszik otthonossá tenni eddigi lakhelyét. Bank és üzletház természetesen emelkedett már a belvárosban. A pénz palotái mellett azonban sorozatosan épülnek a különböző egyházak templomai is. Az egykoron messzi tájakról idecsődített különféle múltú, kultúrájú és felekezetű emberek mostanra megöregedtek. Már nem mennek tovább. Gyermekeik, olykor unokáik is a város szülöttei. Dunaújvárosivá váltak mind. Itt akarják, itt kell megteremteniük azokat a szakrális épületeket, amelyektől valaha fiatalon, akár az ország túlsó szegletében szakadtak el. Most pedig – túl a három műszakos évtizedeken – életük utolsó szakaszában ismét vágyni kezdenek egy helyre, ahol lelkük otthonra lel.
Szigorú formanyelv
Még a nyolcvanas évek elején odakünn a dunapentelei városrészben épült föl Szabó István református temploma, majd a rendszerváltás után közadakozásból láttak hozzá a katolikus templom felépítéséhez. A helyi hívek titkos becsvágya az volt, hogy Dunaújváros temploma nagyobb legyen a székesfehérvári bazilikánál. Ám a pénzük elfogyott, az építkezés leállt. Most egy hatalmas – építészeti, esztétikai értelemben nem túl biztató – torzó magasodik a város bejáratánál. A nyers falakban pedig megkötött kettőszázmillió forint.
Nem messze innen, a városba befutó útnak háttal, egy dombtetőre ült rá az evangélikus egyház új temploma, amely pünkösd előtt egy évvel nyitotta meg kapuit a nem túlságosan nagy létszámú felekezet számára. A program lényegesen mértéktartóbb volt, mint a félben maradt épület esetében. Itt egy átlagos luxuslakóház áráért, a külföldi (elsősorban német evangélikus) közadakozásban összegyűlt hatvanmillió forintért kellett Istennek méltó házat emelni. Megbízást a tervezésre Nagy Tamás kapott, aki már több munkájával bizonyított az evangélikus egyház előtt. Négy évvel ezelőtt Budapesten, a XV. kerületi Régi Fóti út temploma mellé tervezett parókiát. A Sopronnémetiben magában álló toronyhoz pedig harmadik esztendeje építik az ő tervei nyomán a templom új hajóját.
Nagy Tamás nem csupán egy építész a sok közül, aki történetesen templomot tervez. Sőt ez az épülete sem csupán egy a manapság gyakori új hazai építmények között. Nagy a maga csendes módján az itthoni kortárs építészet leginkább átgondolt és leginkább magabiztos ízlésre alapozott építészetét képviseli. Nem modern és nem retró építész. Sem a história, sem a formákban deklarálható jövő nem foglalkoztatja. Egyszerűen megoldást keres az adott szükségletekre. Itt a néhai szocialista város múlttalan vidékén pedig e hozzáállásnak különös érvénye van.
Erős gesztusok, erőteljes formák – Hetényi Zoltán felvétele
Munkáit higgadtság, józanság és mértéktartás jellemzi. Mi több, e tulajdonságokon túl (szombathelyi bevásárlóközpontja kivételével) architektúrájában mindig képes valami különös erőt életre kelteni. Az építészeti szekértáborok törvénye szerint Nagy a hazai organikusok köréhez kellene tartozzék, hiszen mesterének Makovecz Imrét tekinti, noha az ő építészeti kánonjából azonban jószerével semmit nem tett magáévá. Amit méltón fejez ki az az intellektuális és érzelmi különbség, amely a mester siófoki és Nagy Tamás dunaújvárosi lutheránus temploma között feszül. Amíg Makovecz siófoki evangélikus temploma, a szintén általa tervezett paksi katolikus Isten háza egyik korábbi verziója: pogány ősi kultuszhely, totemoszlop és égig érő életfa-világtengely keveréke, a dunaújvárosi templom “csak” templom.
Nagy Tamás téglaépítészetet gyakorolt, s ebben olyasféle öntörvényű és zárt metodikát, műfaji szabályok sorát hordozza, mint festészetben a temperafestés, zenében a szonáta, versben a szonett komponálása. Lehet lakóépület (Bp. V., Semmelweis u. vagy I., Logodi u.), biztosítói irodaház (Szombathely) vagy könyvtár (Dombegyháza Ekler Dezsővel közösen), Nagy Tamás mindig ugyanezen a szigorú formanyelven szólal meg. Téglával épít, a legnemesebb építőanyaggaé, amelyben föld és tűz találkozik, s amelynek egymásra illesztett apró elemeiben az ember teremtő igyekezete testesül meg.
Evangélikus templom 2020 márciusában
A tégla vöröse
Századunk architektúrájában a tégla, a megnemesedett anyag, jelentős pályát futott be. Sőt igazából ez a század tudatosította igazán, hogy a látható falszerkezet, a tégla mélyvöröse költői többlettartalmakat képes adni az épületeknek. A húszas évek német expresszionista épitészete, majd a skandináv országok klasszicizáló tendenciái (melyeknek oly jelentős hatásuk volt a mi tervezői kultúránkra) és a holland téglaépítészet legkiválóbb példái képviselik ezt az irányzatot. Ezekkel párhuzamosan pedig nálunk is megjelentek a téglaépítészek: a szegedi Dóm teret (1929-30) tervező Rerrich Béla, a debreceni temető épületeit megformáló (1931) Borsos József, a pesti Madách tér kapuíves téglaházát (1938) tervező Walder Gyula, de mindenekelőtt a Vas utcai iskola (1909-10) és a Radnóti Gimnázium (1914) ihletett alkotója, Lajta Béla. Ez az a hagyomány tehát, amely megszabta a mai téglaépítészet, s azon belül annak legkiválóbb hazai képviselője, Nagy Tamás tevékenységét. Az ő esetében pedig szerencsénk van. Fantáziája, az anyagban rejlő poétikus lehetőségek kiélése szempontjából nélkülözhetetlen érzékenysége, alapossága és részletező tulajdonsága semmivel sem marad alatta nagy elődeinek. Mert nemcsak az számit nehézségnek itt, hogy a terven egyenként minden tégla elhelyezkedését jelölni kell, vagy hogy miként lehet változatossá tenni egy monotóniára hajlamos téglafelületet. Nehézség a részletek és tömegek viszonya közötti arány kiegyensúlyozása, valamint az a körülmény, hogy itt nincs mód utólag a vakolat fedése alá rejteni a végiggondolatlanság következményeit.
Itt minden egyszerű
Nagy Tamás dunaújvárosi temploma erős gesztusokból, erőteljes formákból gyúrt épület. Egyetlen ovális alaprajzba szerveződött, bazilikális rendszerű, háromhajós templom a hozzá szorított torony, illetve a bejárat előtt kialakított térséggel. Ezen az udvaron a paplak és a parókia foglal helyet. Az alaprajzi forma a végtelent és az életet szimbolizáló tojás alakját köveit. Réz- és faelemek egészítik ki helyenként a burkolat tégláját. Mindegyik anyag a vörös szín egy-egy árnyalatát képviseli. A különféle minőségek (hideg hajlékony fém, puha meleg fa, kemény rigid tégla) e színharmóniában találnak közösségre. Lutheránus templom lévén, itt minden egyszerű. A terek tiszták, díszítetlenek, pontosabban csak az építészeti elemek rezdülései tekinthetők díszítésnek itt. Ezek is visszafogottan, a használhatóság ésszerűsége szerint. Bár Nagy építészetét organikusnak mondják, innen mégis hiányoznak a betonívek alá szorított ágasfák áloszlopai. Ami szerkezeti elem látható, az nemcsak nemes és arányos, de funkcióval is rendelkezik.
Istentisztelet 2020. május 24-én
A dunaújvárosi lutheránus templom építésze a formákban lelte meg a feladat ünnepélyességéhez szükséges monumentalitást, nem pedig az épület méretében. Érdeme, hogy olyan léptéket, arányrendszert alakított ki, amely otthonosan viselkedik ezen a tájon. Mifelénk, ahol a közéleti szereptévesztés afféle kulturális karakterjegy, s ahol az építészetet is rendszerint az elvétett arányok vizuális kakofóniája jellemzi, különösen fontos, ha valaki észnél van. A ricsajban képes rá, hogy egyetlen, tiszta és őszinte mondatot mondjon.
Bojár Iván András
Evangélikus templom 2020 – képek
Evangélikus templom I. – az építkezés
Evangélikus templom II. – Tetten ért csodák
Evangélikus templom IV. – 25 év
