Ha azt írom, Zu Baker, talán nem is tudják kiről van szó. Ha úgy írom le, hogy Semegi Zoltán, talán már többen tudják kiről van szó. Egykori szeretett munkahelyem – ahonnan többek között a Quimby zenekar is elindult – rengeteg tehetséges zenész, előadóművész kiindulópontja volt, és és remélhetőleg még mindig tart ez a remek folyamat.
Semegi Zoltán gimis diákként rendszeres fellépője, résztvevője volt az iskolai rendezvényeknek, gitárjával Cseh Tamás bőrébe (és hangjába) bújva színesítette az ünnepségeket, énekkari fellépéseket, de egymagában is megtöltötte az alkalmi színpadokat, akár az iskola falain kívül is.
Persze azóta eltelt pár év, az egykori fiatal tehetség felnőtt, és igaz az élet elsodorta a városból, mint megannyi sorstársát, de vissza-visszatér Dunaújvárosba, ahogy most pénteken is, december 27-én épp az Art Cafe alkalmi pódiumán fog fellépni, egy egészen más műfajt képviselve. Az egykori gitáros dalnok, az elektronikus zenei világába fog elkalauzolni minket.

Pénteki koncertje apropójából faggattam Zoltánt, azaz Zu Bakert:

– Hova lett Cseh Tamás, amiből nem is oly rég azért kaphattunk újra egy kis ízelítőt?
– Az egyszál-gitáros éneklés mindig nagyon passzolt. Egy személyben lehet uralkodni a hangszerelés és az ének fölött, közben nagy tér van megteremteni az intimitást is. Teljes kontroll. Cseh Tamás dalait mindig jó volt énekelni, de félelmetes volt belegondolni, hogy egy legenda nyomdokaiba terelődve vajon mennyi lehetőség marad a kibontakozásra. A megíratlan szerzeményekben ott rejlik a “lehetne bármit is” bizonytalanága. Ki akartam lépni a szerepből és nagyobb hangsúlyt fektetni a saját szerzeményekre. Kerestem a hozzám közel álló stílust, az eszköztárat amiből tudok meríteni.

– Hogyan jutottál el az akusztikus gitártól az elektronikus zenéhez?
– Valahogy úgy alakult, hogy nem sikerült kitartóan együtt dolgozni a zenésztársakkal. Bármilyen ígéretes is volt a közös munka, közbe szólt a továbbtanulás, pénz után futás vagy valami banális. Maradt a gép. Egy laptoppal az asztalon hangszerelni, felvenni egyedül is lehet, akár egy garázsban, akár egy hálószobában. Ha kell egy basszus-sáv akkor felveszem, ha jól jönne egy “beat” akkkor azt is. Így kanyarodtam az elektronikus zene irányába.

– Milyen lesz újra itthon, Dunaújvárosban zenélni, és mire számíthatnak a koncertedre érkezők?
– Otthon zenélni mindig izgalmas. Sok az ismerős arc, és minden olyan mintha belefagyott volna a múlt egy megmásíthatatlan darabja. Egyszerűbben fogalmazva előjönnek az emlékek és a hangulatok. Anyukám szerint énekelnem kéne, mert az emberek azt szeretik, viszont valamiért mindig mást akarok hozni mint ami már bevált egyszer. Lehet, hogy az otthoni közönség megszokta a Cseh Tamás dalokat a Múzeumok éjszakájáról, de visszafoghatatlan késztetésem van, hogy bemutassak egy elektronikus, instrumentális vonalat, az utóbbi évek terméséből. Izgalmas lenne keverni a lantos énekmondást a “diszkóval”, de azt még ki kell találni, össze kell rakni, nem ígérhetem meg, hogy péntekre meglesz.

– Mit takar, honnan a Zu Baker művésznév?
– Kellett valami nemzetközi. Választottam egy amerikai családnevet, ami már bejött pár zenésznek, ez lett a Baker. Aztán már csak egy keresztnevet kellett találni ami passzol, jól hangzik és esetleg köthető az eredeti nevemhez. A Sultan és a Zorro nem jött be, így lett Zu. Nehéz szülés volt, de kezdem megszokni.

– Magnum bajusz lesz?
– A hawai ing és a magnum bajusz hozzám közel álló stíluselemek. A 80-as évek popkultúra iránti tiszteletéből kerültek képbe. A zenei ihletéseim egy részét is meghatározza a korszak a Roland és Korg poliszintikkel, a Lynn drum-al és még sorolhatnám. A pénteki outfit részleteit nem árulohatom el, az maradjon meglepetés.

Mikor: 2019. 12. 27.  20:00
Hol: Art Cafe

 Zu Baker – Homecoming

Isten hozott újra itthon Zu Baker!

 

Zu Baker

Dunaujvaros