Rómaikori épület bemutatása

Műemlékvédelem – 1976. 3. szám

RÓMAIKORI ÉPÜLET BEMUTATÁSA DUNAÚJVÁROSBAN

1971-ben, Dunaújvárosban, a Római körút 40-42. sz. telken, a város É-i szélén épülő lakótelep területén, rómaikori ház maradványai kerültek napvilágra, egy új lakóház tervezett helyén, az építkezést megelőző tervszerű feltárás során. A feltárt romok nagy része az itt létesítendő középmagas lakóház alaprajzi kontúrjain belül helyezkedett el. A feltárást végző régész, Visy Zsolt múzeumvezető, felismerve a romkonzerválás és bemutatás lehetőségét, a Dunaújvárosi városi Tanácshoz fordult. A Városi Tanács V. B. dicséretreméltó gyorsasággal és határozottsággal intézkedett, ennek nyomán a lakóépületet eredetileg tervezett helyétől mintegy 15-20 méterrel délebbre építették fel, ami lehetővé tette a romok megtartását és visszatemetéses megőrzését a bemutatásig. A bemutatás előkészítésében jelentős támogatást nyújtott a Dunaújvárosi Tervező Iroda is.

1. A konzervált romok felülnézetből

A rómaikori épület téglalap alaprajzú, befoglaló mérete 13,90×15,60 m. Középfőfala két, csaknem egybevágó részre osztja, sajátos ikerház-szerű elrendezést alkotva. A házrészek központi helyisége közepes méretű, fűtött terem volt, terrazzópadlóval, gazdag stukkódíszítéssel, melynek lehullott maradványai az ásatáson előkerültek. A központi terem bejárata oldalról, egy kb. 8 m²-es helyiségből nyílt, mely feltehetőleg felül nyitott, vagyis átrium-szerű volt. Ugyaninnen nyílt ÉK-i irányban a nagyobb méretű gazdasági helyiség (5,75×6,20 ill. 5,75×6,75 m), melyben a hypocaustum fűtését biztosító tüzelőtér is volt. A tüzelőteret sajátos módon alakították ki, úgy, hogy a gödröt kúpcserepekkel (imbrex) falazták ki. Ilyen kemencék más dunaújvárosi lelőhelyeken is előkerültek.
Az átrium-szerű helyiségbe DK felől – erre nézett a főhomlokzat – egy kb. 3,40x 6,20 m méretű helyiségen át lehetett bejutni.
A tervezési feladat egyrészt a maradványok állagmegóvása, szükség szerinti kiegészítése, másrészt a maradványnak a környezetbe való beillesztése volt, melyet a feltárási adatok felhasználásával, az állatmegóvási és műemlékvédelmi elvek alkalmazásával kellett megoldani.

2. Délnyugat felőli nézet

Az alap falakat felfalazással kellett értelmező kiegészítéssel bemutathatóvá tenni, amire a Dunaújvárosi Múzeum által évek óta gyűjtött egyéb feltárásokból származó, a bemutatott épületével tökéletesen azonos rómaikori kőanyagot használtuk fel. A kiegészítésekben szokásos színes elválasztó sávot indokolt volt elhagyni, részint mert a ráfalazás eredeti anyagból készült, részint mert a megmaradt fal felső síkja teteje több helyen túl alacsonyan volt.
A fűtőcsatornák eredeti bélésének nyoma nem maradt meg, ezért ezt a többi résztől elütő, merevebb hatású, kisméretű téglából falazták. A fűtőcsatornák lefedését előregyártott műkő lapok jelzik, hézagosan lerakva.

3. A feltárt ház részlete a magyarázó táblával

A tüzelőhelyek (praefurnium) eredeti bélését in situ meg lehetett tartani, kúpcserepek hátoldalán nem látható cementhabarcs-kiöntéssel, az állékonyság biztosítására.
Az egykori helyiségek vörös salakterítést, az átrium fehér murva terítést kapott. A rómaikori járószint a jelenleginél átlag 1,20 m-el volt alacsonyabban, ezért az egész rom mélyedésbe került, amelyet három oldalon füvesített rézsű vesz körül, a negyediken, a lakóépület közelsége miatt, támfalat is kellett létesíteni. A támfal a korlát szerepét is betölti, a tetején virágvályúval, melyből a növényzet (a terv szerint borostyán) a támfalon mintegy “aláfolyik”. A karbantartási munkák miatt a mélyedés DK-i sarkába alacsony vasráccsal jelképesen elzárt lépcsőt terveztünk. Vízelvezetésről nem kellett gondoskodni, mert a csapadék elpárologtatására és elszivárogtatására a felület megfelelőnek bizonyult.

4. Praefurnium a füstcsatorna torkolatával

A tágabb környezet kertészeti terveit a Dunaújvárosi Tervező Vállalat, a magyarázó bronztáblát Birkás István szobrászművész készítette. A tervezési feladatot és munkát különösen kedvessé tette az, hogy így – Dunaújváros első műemléki objektumával – egy fiatal város történeti régmúltja vált bemutathatóvá. A város lakói örömmel fogadták, amit az is bizonyít, hogy egyik vállalat szocialista brigádja társadalmi munkában vállalta a folyamatos karbantartását.

5. A nyugati, központi helyiség fűtőcsatornája