2007. március 13. HétNap

VILLANÁSOK HARMINC ÉV TÁVOLÁBÓL

Hamarosan harmincéves lesz az uszoda

Szakmai körökben is, az úszósport iránt érdeklődők számára is – főként, ha nem a legfiatalabb korosztályokhoz tartoznak – ismerősen cseng Prainer Sándor neve. Ő volt az MHSZ helyi szervezete által működtetett Háromtusa Szakosztály edzője, az ipari szakmunkásképző iskola műszaki tanára, majd az egész város összefogásával épülő fedett uszoda (ma Fabó Éva Sportuszoda) építésének koordinátora, továbbá az 1977. április 4-én ünnepélyesen felavatott uszoda első vezetője, a kilencvenes évektől pedig a székesfehérvári fedettuszoda-beruházás irányítója. Segítségével villantjuk fel azokat a történéseket, érlelődő elhatározásokat, amelyek eredményeként huszonöt hónap alatt elkészült Dunaújváros fedett uszodája, amely az egész országban – és azon túl is – páratlan, sok tekintetben világszínvonalat reprezentáló létesítmény.

Legyen később, de jobb!
Szinte megelevenedik a múlt Prainer Sándor szavait hallgatva. Nemcsak a Vasmű úton éjszaka is végigdöcögö “füttyögő vonat” hangját idézi fel hanem azt is, amikor két salakos sportpálya helyén elkezdték kimélyíteni a külső medence helyét.
– Elképesztő, mi van oda beépítve. A műegyetem idős professzora irányította a tervezést, az építkezést. A lösztalaj miatt duplafalú, duplafenekű, rendkívüli építmény a külső medence is, gépészeti berendezések, cellák vannak alul beépítve.
Szavaiból kiderül, hogy az 1958-ban átadott külső medence megtervezésekor mar fontolgatták egy majdani fedett uszoda megépítését. Minderre azért emlékszik, mert triatlonedzőként gyerekek százaival szerettette meg az úszást, és nagyon várta, hogy legyen a városnak egész évben használható uszodája. Ugyanakkor azért is szurkolt, hogy inkább később valósuljon meg az álom, mert az idő kiforrottabb, többet tudó, korszerűbb létesítmény megépítését ígérte. Számítása bevált. Igaz, tevőlegesen ő is hozzájárult ahhoz, hogy kuriózumnak számító fedett uszodája legyen már a hetvenes években Dunaújvárosnak.
– Műszaki tanár voltam Bene Károly iskolájában, amikor felkértek, hogy fogjam össze az uszodaépítést. De már előtte is részt vettem a koordinációs értekezleteken, mert úszóedzőként is nagyon érdekelt minden, ami e téren történik.

Vitray ruhástól a vízbe
Műszaki kuriózum volt egész Magyarországon és határainkon túl is, hogy az ötven méteres medence harmada egy emelhető és süllyeszthető fallal elkülöníthető lett, és a kisebb medencerész vízmélysége a fenéklemez állíthatóságával szabályozhatóvá tették.
A gyerekek tömeges úszásoktatása miatt volt erre szükség. A hetven tonna tömegű elválasztó falat két hidraulikus henger mozgatja, négy pedig a kétszáznegyven tonnás monolit fenéklemezt. Segítségükkel, ha kell, még ferde állás is létrehozható. Ez a megoldás bravúr volt a maga idejében.
Arról is fellebbentette a fátylat beszélgetőpartnerem, hogy jórészt Borovszky Ambrusnak, a Dunai Vasmű akkori vezérigazgatójának köszönhető a hidraulikus rendszer és az emelhető, süllyeszthető fenéklemez beépítése. És egyáltalán az, hogy az első kapavágástól (1975. március 10.) számított huszonöt hónap alatt elkészült a csodálatos mű. Volt kiérlelt koncepció, a tervezést, kivitelezést kőkeményen összefogta a Dunai Vasmű, a normalizáló kemence átépítésénél alkalmazott és bevált hálóterv szabta meg a munkák ütemezését. Hetente volt koordinációs értekezlet. Ha elakadt valahol valami, felvették a telefont.
– A Magyar Búvárúszó Szövetség elvállalta az 1997 augusztusában esedékes Búvárúszó Európa-bajnokság dunaújvárosi megrendezését. Ennek kapcsán járt az uszoda építkezésén Vitray Tamás, aki hitetlenkedett, hogy időre elkészül az uszoda. Megjegyezte, hogy ruhástól beugrik a vízbe, ha valóban készen lesz. Ígéretét korrektül megtartotta (kétkedése megalapozottságához tartozik, hogy hajdan a fővárosi Komjádi uszoda több mint kilenc évig épült).

Borovszkyt érdekelte
Okkal fájlalja Prainer Sándor, hogy sok mai huszonéves fiatalnak semmit sem mond a Borovszky név. Az ö támogató együttműködése nélkül aligha lenne ilyen uszodánk.
– Egy alkalommal Borovszky Ambrus engem és Netter Bandit (ő sportvezető volt) beszélgetni hívott. Tudta, hogy jártam külföldön. Kérte, meséljem el, miket láttam. Kérdezte, melyek a legújabb megoldások. Érre elmondtam, hogy létezik hidraulikus fenékemelő szerkezet. Miért jó az? – kérdezte. Válaszoltam. Hihetetlenül fogékony volt a jó megoldásokra. Azt hiszem, akkor dőlt el, hogy ilyen hidraulika lesz a dunaújvárosi uszodában is.
Hasonló a története a Bayern Buchtal medenceburkolatnak, amely rendkívül drága, de rendkívül tartós. Akkoriban a szűkös devizakeret miatt körülményes volt ilyesminek a behozatala. De a Dunai Vasmű közreműködésével sikerült beszerezni, és azzal burkolni a medence fenekét, oldalfalait egyedi gyártású startköveit. Még arra is találtak módot hogy két német szakember ideutazzon, és segítse az időtálló csempeburkolat szakszerű felrakását.

A két medence nem kétszer egy
Hozzáértőként elmagyarázta Prainer Sándor a két, egymás mellett lévő, szabványméretű medence jelentőségét. Nemzetközi és világversenyeken a futamok időben széthúzódnak, ezért fontos a bemelegítés. A versenyző akkor szeretne csúcsformát elérni, amikor rá kerül a sor. Míg a Hajós Alfréd uszodában 33 méteres medence szolgált a bemelegítésre, addig itt a kinti medence ugyanúgy 50 méter hosszú, mint a benti. Más, régebbi építésű uszodákban, ahol nincs még egy 50 méteres medence, a versenykiírásban szerepeltetni kell, hogy milyen kompromisszumos megoldás kínál bemelegítési lehetőséget. Itt a tervezés tudatosan számolt a két azonos méretű vízfelülettel. Amikor a dunaújvárosi fedett uszoda épült, a vízforgató berendezést eleve úgy méretezték, hogy a későbbiekben rákapcsolható legyen a külső medence is.
– Amikor utóbb rákapcsoltuk a vízforgató berendezésre a külső, nyitott medencét, akkor alakítottuk azt át feszített víztükrűvé, hasonlóan a bentihez. Még élt az idős műegyetemi professzor, akitől szakvéleményt kértünk, hogy elbírja-e a fenékszerkezet, ha rákapcsoljuk az elszívó, töltő csőrendszert. Zöld utat adott az átalakításhoz a professzor, és létrejöhetett az a kétmedencés felállás, ami csodálatos lehetőség az úszósport számára. Később a sátortető télen-nyáron használhatóvá tette a külső medencét. Még csodálatosabb lesz, ha megvalósul a terv, amely a külső medence befedéséről szól.

Városok versengése
A megye két városa, mármint Székesfehérvár és Dunaújváros számos dologban rivalizált egymással, különösen a rendszerváltást megelőzően. Emiatt a megyei vezetőknek számos alkalommal kellett bizonyítaniuk, hogy nem részrehajló támogatás eredménye a szinte azonnal országos hírnévre szert tett dunaújvárosi uszoda felépülése, abban nincs úgymond megyei pénz. A két város rivalizálásának eredménye – legalábbis sokan így hitték -, hogy Székesfehérvár is nekifogott a nemzetközi előírásokat teljesítő fedett uszoda megépítésének. A valóság – mint megtudtuk Prainer Sándortól – kissé más.
– Amikor Székesfehérvárra hívtak 1990-ben, katasztrofális állapotokat találtam. A város akkori polgármestere kért meg arra, hogy tájékozódjam, ezért ismerem az 1992-ben, a megyeszékhelyen átadott fedett uszoda előtörténetét.
Székesfehérvárott hamarább kezdték el egy szabványméretű fedett uszoda tervezését, mint Dunaújvárosban. Ott a kivitelezésben oroszlánrészt vállaló három nagyvállalat évente egyeztetett, de mert nem volt kiérlelt koncepció, érdemben nem jutottak előre. Így telt az idő.
– Két-három évtizedes, jó szándékú, de eredménytelen folyamatot kellett felpörgetni. Ádáz munka, rengeteg áttervezés következett, másként nem sikerült volna átadni az ottani uszodát, amelyben a diszharmonikus megoldások egy részét már nem lehetett kiküszöbölni. Hiba, hogy az uszoda és az öltöző közös légtérben van. Mechanikus szerkezettel, saválló lemezek segítségével ott is leválasztható a medence egy része. Alkalmas a fehérvári uszoda is nemzetközi versenyek megrendezésére, de kompromisszumokkal, mert nem annyira átgondolt, mint a három évtizede jól helytálló dunaújvárosi Fabó Éva Sportuszoda.

Mindenki magáénak érezte
– Három évtizede számos megoldás úgy valósult meg az uszoda építésénél, hogy az ma is a világszínvonalat képviseli – mondja a ma már nyugdíjas Prainer Sándor. – Akkoriban szinte mindenki azt nézte, mit tehet az uszodáért, hogyan lehet az minél nagyszerűbb. Dolgoztak érte szocialista brigádok, vállaltak többletmunkát, hogy társaik az uszodán dolgozhassanak. Jöttek diákok, és mindenki más, hogy takarítson.
De a legfontosabb az volt, hogy a Dunai Vasmű végig kézben tartotta a beruházást. Igyekeztem magam is befolyásolni mindenkit, aki az uszoda ügyében dönthetett, hogy minél több modern és korszerű dolog beépüljön az itteni uszodába.
Az akkori történések felsorolása nem lenne teljes, ha megfeledkeznénk a városi pártbizottság – az akkori hatalmi gépezet – uszodaépítéssel egyetértő, támogató, azt számon kérő hozzáállásáról. Mindez együtt azt eredményezte, hogy az ország legnagyszerűbb fedett uszodája készült el 1977 tavaszára éppen Dunaújvárosban. Addig mindössze egyetlen, 25-ször tíz méteres fedett uszodája volt Fejér megyének, mégpedig a székesfehérvári Árpád fürdőben. Azzal összevetve meglehetősen nagy lett a kontraszt a megye két városának vízi-sportolási lehetőségei között.

Cs. Gy.

Forrás:
HétNap archívum
Fabó Éva Sportuszoda képarchívuma

Dunaujvaros