A november hetedikék dunaújvárosi történetéből

1951. november 7.
Üzembe helyezik a gyár vasöntőjét.
Ezzel kezdődik november hetedikéink, de a megépült város, a termelő gyár krónikája is. Ez az ünnepi esemény, s az ezt követő novemberi ünnepségek elválaszthatatlanok a november hetedikék előtti hétköznapok évről-évre változó, de hétköznapinak aligha nevezhető tetteiktől.

A harmincötödik
1951. november hetedike előtt a pentelei építők ezt írták:
“Magasra emeljük a zászlót, a magasabb teljesítményért, a jobb minőségért, az anyaggal való takarékosságért, a munkánkat akadályozó ellenség és a maradiság ellen vívott harcunkban”.
Egy évvel később az ünnepi szónok így beszélt:
“Ezerkilencszázötvenegy november hetedike felejthetetlen marad Sztálinváros építői, dolgozói, lakói számára.
Emlékezzünk az utolsó hetek heves csatáira az öntödén, az első öntésért és emlékezzünk arra a felejthetetlen napra, amikor végeláthatatlanul áradt az építők, immár sztálinvárosiak újjongó tömege a kis vörös csillagokat hányó tüzes vasfolyó felé!”
A Sztálin Vasmű Építőjének ugyanebben a számában egy másik írás 1951-el a “nem teljesített határidők esztendeje”-ként említi, de 1952-ről a túlteljesítések éveként beszél.
Az újság szinte minden ünnep előtti számában olvashatunk a “tűzállótéglagyári csatáról”.
Másutt is lelkes munka folyt;
“Az 1. számú nagyolvasztó építése új szakaszához érkezett. A munkahely dolgozói november 7. tiszteletére tett fogadalmaikat teljesítve több fontos feladatot hajtottak végre. Elkészítették a 10 méter hosszú öntőcsarnokot egy hónappal a határidő előtt…”
Az országos békekongresszus tiszteletére ekkor készült el a Békeház. Az ott dolgozók körében és bizonyára a legtöbb munkahelyen gyakori volt hogy a tervet 200-250, sőt 300 százalékra teljesítették. Ez kellett ugyanis, hogy valaki helytállhasson a versenyben, amelyre a brigádok és az építésvezetőségek rendszeresen kihívták egymást. Ebben ez időben a nyomtatott újságokban és a faliújságokon ilyen címeket olvashattak az emberek:
“Jól vigyázzanak Garayék, mert most nagyon jól fogunk dolgozni!”
Az ezerkilencszázötvenkettes november hetedikének sok más egyéb mellett van még egy újdonságszámba menő érdekessége. Mivel hetedike péntekre esett, a szabad szombatot pedig még nem vezették be, a vasárnapi munkaszüneti napot először tették át a munkanapnak számító szombatra. Mindjárt bonyodalom is támadt belőle, amelyet a Sztálin Vasmű Építője a következőkkel kívánt megmagyarázni:
“Egyesek sérelmesnek tartották a “szabad” szombat elmaradását. A valóságos helyzet azonban mást mutat. November 6-án csütörtökön 12 óráig van munkaidő, tehát 4 órával hamarabb fejeződik be a munka. Az esőzések és az anyaghiány miatt eddig sok értékes munkaóra esett ki a termelésből és ez a dolgozók fizetésében is csökkenést jelentett. Mivel a dolgozók köréből ez az általános kívánság merült fel több ízben, hogy akár a vasárnapot is végig dolgozzák ezért a minisztertanács határozatának megfelelően a vasárnapot munkában kell tölteni”.
A következő években folytatódik az építők közötti versengés. A november hetedikét, forradalmi műszakok” köszöntik.
Aztán jött 1956.
“A huligánok felmásztak a martin acélmű igazgatósági épületének tetejére és leverték a vörös csillagot… November végén néhány fiatal, a géplakatos műhely fiatal munkásai bevitték a műhelybe, kijavították, újra feltették és visszahelyezték méltó helyére.”

A negyvenedik
A fiatalok aztán brigádot szerveztek, s annak a “Vörös Csillag” nevet választották. Egy évre rá együtt az öntőcsarnok, a gépészet, a kemence és a kokillacsarnok dolgozóival már ezen a néven tették meg vállalásukat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére kezdeményezett “Forradalmi hét” sikerre viteléért.
Az acélműben a forradalmi héten kívül kommunista vasárnapot is tartottak 1957-ben, de ennek eszmei tartalmát csak közvetve adta november hetedike.
“Egy éve múlt, hogy megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. Ennek a napnak a tiszteletére született a sztálinvárosi kommunisták között az az elhatározás, hogy vasárnap kommunista napot szerveznek és gyárrészlegenként csoportosan olyan fizikai munkát végeznek, amely közvetve, vagy közvetlenül a termelést segíti elő.”
Az ellenforradalom zűrzavara után új szellemben készülődött a város a negyvenedik évforduló megünneplésére. Versenyeztek az ország kohászati üzemei. A vasmű lett az első. Két ikertestvér a harmadéves iparitanuló Krausz Mihály és Krausz József is versenyre kelt november hetedike tiszteletére. Köztük azonban nem lehetett eldönteni ki a jobb.
A városi pártbizottság és a tanács ünnepi ülésén Tapolczai Jenő javaslatára a Bartók előtti teret November 7. térnek nevezték el.

Az ötvenedik
1967. november hetedikét, a forradalom ötvenedik évfordulóját már jubileumi munkaversennyel köszöntötték a dunaújvárosiak. A maihoz hasonló versenyben a legtöbb résztvevő célja az volt, hogy az éves tervet már az ünnepre teljesítsék, vagy jelentősen hozzájáruljanak a túlteljesítéshez.
Az Országos Szakipari Vállalat itteni kirendeltségének dolgozói már szeptember 30-ra teljesítették éves tervüket. Az ilyen siker azonban ritka volt már akkor is. A 20. Állami Építőipari Vállalatnál éppen ezért eredménynek tekintették azt is, hogy december tizedikére sikerült teljesíteni a tervüket. Az új mechanizmus előestéjén az akkori építők a munkaszervezés javulását tartották a tizenhatmilliós nyereségnövekedés fő forrásának. Azért az átadási határidők is közelebb kerültek. “Az építők jubileumi sikerei lehetővé tették, hogy 1968. szeptember 31. helyett már 1967. december 31-én jelenthessék: a kettes számú szivattyúteleptől a Kohász utca vonaláig terjedő partfalszakaszon az összes munkát elvégezték, e szakaszon a partvédelmi munka befejeződött.”
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulója szovjetunióbeli ünnepségeinek is volt dunaújvárosi részvevője. Minden KISZ-szervezet egy-egy tagját javasolhatta, akik közül sorsolással választották ki az utazókat. Így kapta az útlevelet Puskás László és Szallár László.
A jubileumi munkaverseny résztvevőinek a Dunaújvárosi Vendéglátó Vállalat orosz-estet szervezett, ahol az ételkülönlegességeket orosz szakács készítette, a vendégek orosz vodkával koccintottak és orosz zenére táncoltak.

Összeállította:
Nagy László

A forradalom “jegyzőkönyvéből”

Majakovszkij “a forradalmi harc legnehezebb három évének színfoltokkal és jelszavak zengésével megírt jegyzőkönyvének” nevezte a forradalmi évek plakátjait. De nemcsak jegyzőkönyvről van szó, hanem igazi, magas színvonalú művészetről, amelyben ugyancsak forradalmi változásokat találunk.

V. Lebegyev: Dolgozzunk, de a puska legyen mellettünk! A plakát szövegének első változata, amelyet A. Flit fogalmazott meg, így hangzott: “Kézbe a fűrészt, s földbe a szuronyt”. Amikor Majakovszkij a pétervári ROSZTA-műhelyben meglátta a kész, de még nem sokszorosított plakátot, szövegmódosítást javasolt. Így született meg a Majakovszkij megfogalmazta jelenlegi fölirat, amelyet azonnal elfogadtak, s ezzel a szöveggel sokszorosították a plakátot. A sokszorosítás alapját képező eredeti plakáton, amely a leningrádi Szaltikov-Scsendrin Könyvtárban található, még ma is kibetűzhető az első fölirat.

Dunaújvárosi Hírlap 1977. november 4.

1987.
a dunaújvárosi Dr. Münnich Ferenc Gimnázium tanulóinak műsora

1989. november 3. Dunaújvárosi Hírlap

A szovjet helyőrség szervezi

Koszorúzás az emlékműnél

November 7-e az idén munkanap. Megünnepléséről és a zászlózás rendjéről a városi tanács az alábbi döntést hozta: amennyiben a szovjet helyőrség megszervezi a hősi emlékmű megkoszorúzását, és erre meghívja a városi tanácsot, a meghívásnak a testület képviseletében eleget tesznek, egyúttal fellobogózzák a szovjet hősi emlékmű környékét és biztosítanak elegendő vörös zászlót a Vörös Hadsereg útja emlékmű és laktanya közötti szakaszának fellobogózásához. A zászlók elhelyezése és az ünnepséget követő összegyűjtése a szovjet helyőrség feladata lesz.

__________________________

Forrásanyagok:
Dunaújvárosi Hírlap
József Attila Könyvtár
Dunaújváros története képeslapokon
Dunaújvárosi Széchenyi István Gimnázium és Kollégium archívuma

Dunaujvaros